Amikor Simicska Lajos kimondta a szót, amellyel a miniszterelnököt kívánta lerángatni önmaga mellé, már akkor tudni lehetett, hogy ez egyfajta jelszóként fog működni, s hogy egyfajta jeladás is egyben.

„Mint kutyák közé ha nyúlfiat lökének” – szól Arany a Toldiban, amikor György úr Miklósra uszítja szolganépét, mert a szolganép egy szóból érti, mikortól lehet mindent és bármit megtenni. Ez volt a „G-nap” mélyebb értelme, s a rendre megismétlődő „G-napok” is e célt szolgálják egy mélységesen bolsevik-nyilas mentalitású, örök csőcselék számára. S hogy mindez mi módon érkezik le az örök csőcselék szintjére?

Tessék bepillantani mondjuk A jövő pártja a Jobbik Facebook-csoport egymás közötti üzeneteibe, ott aztán tapintható, milyen a csőcselék, ha gyűlöl, ha ölni akar, ha végképp lehullott róla az igazából soha nem is létezett kulturális máz.

Egy Ágnes Rózsa Hollóssy Juhász (?) nevű nyilasávós házmester kiadja a jelszót, imigyen: „Mesterlövészre kell gyűjteni, aki végre kinyírja már ezt a parazita büdös g-t”, s láss csodát, „mint kutyák közé ha nyúlfiat lökének”, már másznak is elő a pöcegödrökből az örök nyilasávós házmesterek, az örök lincselők, az örök gyilkosok, a kiirthatatlan patkányok.

Jön egy Tóth Mátyás nevű, és beírja, hogy „vállalom ingyen is! De alibit biztosítsatok!” Egy Pópity Gyula nevű kontráz: „Ott van a magyar Gepárd, csak az használ ezeknek, az biztos pontlövő.”

Norbert Laczi is mindjárt valakinek érzi magát, és beírja: „Fegyver, helyszín, időpont, a többit vállalom” – és tényleg vállalná, persze csak ha nem lenne már semmi tétje, vállalná, ahogy a cári családot is volt, aki agyonlője odalent az Ipatyev-ház pincéjében, és ahogy Cserny József és a Lenin-fiúk is ugyanazokból a patkánylyukakból származtak, ahonnét ezek az álnéven bátor jobbikosok.

Ezek sajnos örökkévalóak, kiirthatatlanok, és a keresztény, polgári közép számára amúgy is lehetetlen az a mód, ahogy ezektől meg lehetne szabadulni egyszer s mindenkorra.

Mindez persze nem érdemelne szót igazán, de most, a szemünk előtt köt éppen szövetséget egymással ismét az örök csőcselék és a „liberális értelmiség”, az „européer megmondók”, a „kiválasztottak” és „érinthetetlenek” kasztja.

Azt mondja éppen Konrád György Orbánról a HVG-ben:

„Rejtelmes mozgások egyszer csak oda vezethetnek, hogy a miniszterelnök, ha nem akar Nicolae Ceausescu sorsára kerülni, akkor önként elmegy valahova.”

Íme, a szemünk előtt kacsint össze a nyilasávós csőcselék a nyilas­ávós „értelmiséggel”! E nyilasávós „értelmiség” két utolsó mohikánja nekilátott, hogy elvégezze az örök munkát, amelyet még Lukács György hagyott rájuk: Heller kiengedi a karanténból a nyilas csőcseléket, rájuk üti a kóser pecsétet, Konrád pedig immáron bolsevik csőcselékként szólítja meg a masszát, s kijelöli a végső teendőt: meg lehet lincselni az ellenséget, ha az nem hajlandó magától távozni.

Ugyanis ennek a csőcseléknek és szellemi vezetőiknek mindig ez volt a lényeg. Megszerezni a hatalmat bármi áron, ha nem megy másképpen, hát lincseléssel, lámpavassal, idegen szuronyok hegyén. Ezért kell egyenlőségjelet tenni a tömeggyilkos Ceausescu és Orbán közé, ezért kell a miniszterelnököt leg…cizni, és ezért kell felmelegíteni az asszonyverő Orbán legendáját.

Mert ezek a patkányok soha nem győznének választáson. Tehát ez marad. S micsoda szerencse, hogy belőlünk – ismétlem – a lelki késztetés is hiányzik a lincselésre, meg aztán kinek is lenne kedve akár megverni egy elasszonyosodott arcú, leépült, gusztustalan gazembert, aki egész életében gazember volt, aki gyáva féregként még saját családtagját is besúgókézre adta.

Majd a Jóisten ítél ezek felett. De a csőcselékre azért jó, ha odafigyelünk.

Bayer Zsolt - ]]>www.magyaridok.hu]]>