A Havas Henrikről készített portréírások lappangó veszélye, hogy empatikusabb szerző előbb-utóbb önmagán is pöffeszkedő, proli jegyeket észlel. A szakmai elfekvőben heverő „Tanár úrnak” roppant erős a kisugárzása – aki tőle idéz, vitázik vele, az könnyen a szemüvegszár-rágcsáló ember nyelvezeti és problémamegoldó nívóján találja magát. (Ezt előrebocsátva vágok bele a legfrissebb Havas-bejegyzés elemzésébe.)

Megmondóemberünk ezúttal két magyar politikus, Orbán Viktor és Antall József árvízhez való viszonyát magyarázza. Íme: „Tényleg csak egy gondolatkísérlet, de próbáljuk elképzelni, hogy két magyar miniszterelnök közelít a gáthoz! Az egyik Orbán Viktor, a másik egy úr.”

Körülbelül ennyi.

A lecsupaszított üzenet tüskéje ordít: itt van ez a nyúlgátakon mászkáló, sárban dagonyázó, gumicsizmás Orbán Viktor, vessük össze a Nyugaton is jegyzett, vasalt, finom, néhai Antall Józseffel. Tessék választani, bunkó magyarok! Na, ugye! (Sugallja ezt az a Havas Henrik, aki az Antall-éra során végig teli szájjal ótvarolta a rendszerváltó MDF-kormányt és nagybeteg miniszterelnökét.)

Kíváncsi lennék, ha ]]>Orbán Viktor]]> nem lett volna ott a gáton, akkor miről szólna a Havas „árvízi jegyzete”?

A jelek szerint a kommentelők sincsenek kibékülve „Tanár úr” gondolataival: „Henrik, te pöffeszkedő előember! Te akarod megítélni, hogy ki az úr, ki nem. A lódobogás kihallatszik a szádból!” Egy másik hozzászóló Havas személyiségének összetevőit sorolja: „Mindenből az alja: a dzsentrivilágból a pöffeszkedő úrhatnám, a proletárdiktatúrából az irigy proli, a libsiből a nyáladzó gőg.” Stimmel.

Pilhál György - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>