Kurszk fogalom az orosz hadtörténelemben – már nem először. Főleg a második világháború nagy német–szovjet páncélosütközetéről ismert, de erről az orosz városról kapta a nevét az az atom-tengeralattjáró is, amely az ezredfordulón teljes személyzetével együtt elsüllyedt a Barents-tengeren. A tregédia a Putyin-korszak legelején történt, de Jelcin az egész országot, benne a haditechnikát is lezüllesztő örökségének részeként. A Kurszk alighanem azon szavak egyike, amelyek a legfájdalmasabban csengenek a Kreml ura számára. A hetek óta tartó kurszki ukrán betörés mérlegét csak utóbb vonhatjuk meg; ehhez előbb látnunk kell, milyen irányt vesz még az immár két és fél éve tartó háború. Kurszk egyelőre a kérdőjelek sorát gyarapítja. Márpedig minden további kérdőjel újabb és újabb kockázatot rejt magában. Mi – a világ józanabbik fele – márpedig nem kérdőjeleket, hanem békét, legalább tartós tűzszünetet szeretnénk.

A hadiszerencse forgandó. A háborúk története zseniális taktikai húzások és súlyos stratégiai hibák, szándékolt és nem szándékolt következmények, becsapások és önbecsapások története is. Közös jellemzőjük, hogy emberek halnak meg bennük. Biztonságos változatuk, amikor a szőnyegen, zokniban ülve játsszuk stratégiai játékként. Enyhén szólva is kevésbé biztonságos, ha valós katonák, valós fegyverekkel „játsszák” mondjuk épp a kurszki nukleáris erőmű közelében. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség is ezen aggódik. Puskaport is szagolt szakértők szerint pedig Ukrajnának taktikai, nem pedig stratégiai célja lehet a kurszki vonallal. Zelenszkij azt mondja, Kurszkot „bevinné” Bidenhez – ehhez az egyre bénább kacsához – egy rendezési csomagba, abban a reményben, hogy előnyöket tud majd vele kicsikarni Moszkvával szemben.

Keménykednek. Mind ezt teszik. Sokszor szavakkal, mint amikor atomháborúval fenyegettek, máskor tettekkel. Keménykednek az oroszok és a Nyugat is. Napirenden vannak a felhatalmazások, amelyeket a nyugati országok adnak Ukrajnának nagy hatósávolságú fegyvereik bevetéséhez a mélységi orosz területek megtámadására. Most éppen Hollandia bólintott rá F–16-osainak ilyen felhasználására. Brüsszel is támogatja ezt a politikát: az ukrán védelmi képességek erősítése szerinte így életeket ment! Még jó, hogy „életmentő” matricát nem nyomtatnak ezekre a vadászgépekre. Orwelli gondolat lenne? Elvégre Hirosima lakóinak is azt magyarázták, milyen jó, hogy az amerikai atombomba megmentett egy csomó emberéletet – csak fájdalom, nem az ő városukban…

Lehet persze, hogy mégiscsak a béke felé haladunk. Igaz, akkor nagyon girbegurba úton tesszük, mert nem látszanak a jelei. Sajnos nagy az esélye, hogy megint távolodtunk tőle. Nem valószínű, hogy Putyin néhány F–16-ostól megrettenve barna foltot ejtene az alsóneműjén, az már annál inkább, hogy Ukrajna nyugati felfegyverzése alátámasztja a háborúról 2022 óta hirdetett orosz narratívát, a kurszki betörés pedig feltüzeli az orosz közvéleményt és hadsereget. A második világháború óta most először dübörögtek német harckocsik orosz földön; ezzel vissza is kanyarodtunk az 1943-as kurszki páncéloscsatához. Aki azt hiszi, hogy az ilyesmi vicc az orosz néplélekben, az kérjen karácsonyra könyvtári olvasójegyet.
Wesley Clark volt amerikai tábornok és NATO-főparancsnok azt mondta korábban: ha Ukrajnát megfelelő támadófegyverekkel szerszámozzák fel, a Krímet is visszaszerezheti. Miért is ne? Ha lúd, legyen kövér! Márki-Zay Péter pedig azzal dicsekedett, Clark a tanácsadója volt 2022-ben. Igazán megnyugtató. Clark Arkansasban él, mi meg itt. A kurszki atomerőmű pedig nincs sokkal messzebb Csernobilnál.

Borítókép: Illusztráció – Egy amerikai vadászrepülő egy JASSM nagy hatótávolságú rakétát indít egy hadgyakorlat során (Fotó: AFP)

Szőcs László - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>