Az elmúlt négy és fél esztendőben nyújtott teljesítménye tükrében próbáljuk meg elképzelni, ugyan, mi a búbánatért akarhatná bárki, ha van csöpp józan esze, hogy Karácsony Gergely maradjon Budapest főpolgármestere. Tán valamiféle beteges önsorsrontás miatt? Minél rosszabb, annál jobb? Esetleg csodálja őt, amiért ilyen rövid idő alatt képes volt eltapsolni azt a kétszázmilliárd forintot, amit elődje a trezorban hagyott? Vagy jó érzéssel tölti el, hogy Magyarország leggazdagabb és legfontosabb városát a csőd szélére lökte az impotens, mindenre is alkalmatlan, balfék vezetője? 

Tényleg, miért jó az bárkinek (a haverokat az A-Hídból és a velük pezsgőzgető Tüttő Katát leszámítva), hogy a Lánchíd felújítása – az első, még Tarlós Istvánhoz befutott árajánlatnál – ötmilliárd forinttal többe került? Ki és milyen megfontolásból szereti azt, hogy a budapesti aluljárókat, köztereket, tömegközlekedési járműveket újra ellepték a drogosok, a hajléktalanok, és a baloldali városvezetés a kisujját sem mozdítja? ­Miért hiszi el bárki Karácsonynak vagy éppen józsefvárosi szárnysegédjének, Pikó Andrásnak, hogy a hajléktalanoknak joguk van az aluljáróban hálni, a turistalátványosságokon szunyókálni? Holott nincs ilyen emberi jog.