Az akasztat éppen a faluban boltost, plébánost, kulákot. Aki vörös csillagot visel, az Csernyvel járja a budapesti éjszakát, és a Dunába lövi Hollánékat. Mert a Dunába is ezek lőttek először embereket.

Aki vörös csillagot visel, az a jakobinusok, bolsevikok rokona. S ha azoké, akkor a náciké is.

Aki vörös csillagot visel, az ott áll a kivégzőosztagban Jekatyerinburgban, és lövésre emeli fegyverét. A célkeresztben áll II. Miklós cár, Alexandra Fjodorovna cárné és gyermekeik: a huszonhárom éves Olga, a huszonegy éves Tatyjana, a tizenkilenc éves Marija, a tizenhét éves Anasztaszja és a tizennégy éves Alekszej cárevics. Aki vörös csillagot visel, az ott áll az Ipatyev-ház pincéjében. És meghúzza a ravaszt… Aztán kiviszi a holttesteket a közeli erdőbe és savval lelocsolja őket. Kettőt eléget, a többit elássa. Aki vörös csillagot visel, az utána az egészet letagadja. Azt mondja, hogy a cárt kivégezték, de az asszonyt és a gyerekeket „biztonságos helyre szállították”.

Aki vörös csillagot visel, az abban hisz, hogy a fejlődés záloga az osztályharc és az ölés. Az elméleti síkon is hisz a gyilkolásban - az-után meg is cselekszi. Az osztályalapon irt ki tömegeket.

Aki vörös csillagot visel, az ott ül a tárgyalóasztalnál Ribbentrop mellett, és aláírja éppen a szerződést Lengyelország feldarabolásáról. Aki vörös csillagot visel, az hátba támadja az élet-halál harcot vívó lengyeleket keletről, mert aki vörös csillagot visel, az hullarabló. Az ott áll a katyni erdőben, az NKVD keretlegényei között, és tömegsírba lövi a lengyel tiszteket és értelmiségieket. Több mint húszezer embert. Aztán az egészet letagadja, és a nácik nyakába varrja. Mert aki vörös csillagot visel, az gyáva szar is, nem csak rohadt gyilkos.

Aki vörös csillagot visel és véd és tisztel, az bűnrészes hétmillió ukrán rettenetes éhhalálában. Közülük hárommillió gyermek volt. A Holodomor igazi genocídium. Sztálin népirtása. S amíg a lengyel–ukrán rendezésű foci Eb-n a válogatottak egymásnak adják a kilincset Auschwitzban, egyetlenegy sem vette a bátorságot, hogy ellátogasson az ukrán áldozatok emlékhelyére. Pfuj…

Aki vörös csillagot visel és véd és tisztel, az tömeggyilkos. Lélekben mindenképpen az – és ha tehetné, hát megtenné újra és újra és bármikor. Az ott van a Kolima mentén, valamelyik lágerben, és éppen „komárkival” bünteti az elítéltet. Bekeni lemeztelenített testét vérrel, kikötözi, és hagyja, hogy a szúnyogok halálra csípjék. Ha két napig tart, hát két napig tart. Megérdemli a rohadt burzsoá…

Aki vörös csillagot visel, az a kambodzsai népet irtja ki épp. Az Maóval őrjöng a „kulturális forradalomban”, és kivégez embereket azért, mert szemüveget viselnek. Aki vörös csillagot visel, az a berlini falat emeli fel most is, és lelövi a menekülőket. Aki vörös csillagot visel, az testi-szellemi nyomorúságban tart embermilliókat az ESZME nevében. Az Ceausescuval rombolja le az erdélyi falvakat. Az Rákosival pusztítja a magyarokat. Az most hívja be Kádárral a szovjeteket…

Nincs bocsánat annak, aki vörös csillagot visel és véd és tisztel.

A strasbourgi Nemzetközi Bíróságnak sincs. Mert esetünkben a történelmi ismeretek hiánya, a földhözragadt ostobaság és a hátborzongató cinizmus nem mentség semmire. S nekünk azért kell összeadni a büntetést, hogy az állam ne máshonnan vegye el ezt a júdáspénzt.

Mert az államnak muszáj lesz kifizetnie, bármennyire is felháborító ez az egész. És úgyis a mi pénzünkből fizetné ki. Hát akkor rakjuk össze centenként, és a lehető legnagyobb megvetéssel hajítsuk a sok elhülyült nyugati ítész lába elé: tessék, nesztek!

S még hozzátehetjük: reméljük, sohasem kell a bőrötökön megtapasztalnotok, mi is az a vörös csillag, ti nyomorultak…