Arra sem szeretném rábeszélni őket, hogy fogyasszanak több spárgakrémlevest, rebarbarát, s utána zölddió-pudingot. Nem. Arról van szó, hogy az eszkimók fókavadászata nem rentábilis.

Bizony, egy gyerek is beláthatja, hogy a dél-afrikai partoknál, pláne Chilében összegyűlő nagy tömegű fóka megfelelő eszközökkel történő lemészárlása és Grönlandra szállítása ezerszer költséghatékonyabb, mint ez a kajakos, bizonytalan, magányos fókavadászat.

Sőt: ha félkész, előre csomagolt fókahúst kapnának az eszkimók, akkor felszabadulna egy csomó idejük, amely felszabadult időben regisztrálhatnának végre a Facebookra, és nem lennének ennyire elmaradottak.

Aki pedig eddig jutván azt hiszi, hogy itt valami elvont és eszement groteszkről lenne szó, az nagyot téved. Fentebb mindössze továbbgondoltuk az Európai Unió, vagyis hát a fejlett világ már most is létező gyakorlatát. Ugyanis most derült ki – tegnap írtuk meg –, hogy az EU kinyitotta piacát a dél-amerikai úgynevezett Mercosur országok előtt. Így azok már most elárasztják csirke- meg pulykahússal az uniót, és a brüsszeli idióták most arra készülnek, hogy teljesen lebontsák a vámrendszert, hadd jöjjön az élelmiszer odaátról. És senkinek ne legyen semmi kétsége: már készen állnak a fényes magyarázatok, hogy ez miért jó minekünk. Mert ez így olcsóbb, hatékonyabb, és különben is, a globalizáció elkerülhetetlen, a haladásnak nincs más útja stb. stb. A Mihályi Péter-féle közgazdá­szok legszebb álma válik ím valóra: hamarosan végképp megszűnik a mezőgazdaság mint ágazat, és eltűnik a falu is, mint településforma. A hülye Ceauşescu ezt még erőszakkal akarta elintézni. Az unió idiótái tudják, elég, ha ezt nevezzük fejlődésnek és hatékonyságnak, máris menni fog. Aki pedig ágálni merészel, az retrográd, ósdi, ostoba, az az élet mellett jár, és legfőképpen és mindenekfelett antiszemita.

Tehát a szép új világ így néz ki: a magyar ember (ez persze hamarosan megszűnik, nincs szükség ilyesféle identitásokra, ez csak zavarja az összképet!) brazil csirkét és argentin pulykát zabál, reája egészséggel, pirospozsgásan chilei borral koccint. Kenyerét ukrán vagy orosz búzából süti, teje szlovák (de csak addig, míg fel nem találják, hogyan lehet átúsztatni az óceánokon a friss tejet), zöldsége kaliforniai. Ugyanez áll persze minden uniós polgárra, nehogy valaki azt gondolja, ez csak a mi bajunk. A mi külön, speciális bajaink így is számosak. A szemétládák már elkótyavetyélték a cukoriparunkat, mert megkenték őket ezért, és most importáljuk a cukrot, méregdrágán, holott nagyhatalom lehetnénk belőle. A szemétládák elkótyavetyélték a konzerviparunkat is, növényolaj iparunkat is – ugyanúgy és ugyanazért. Továbbá magyar ember már egy falusi restit sem tud nyitni, mert csak minekünk kitalálták azt a HACCP-rendszert, aminek lényege, hogy hat rozsdamentes acél mosogató és ugyanennyi hűtőszekrény nélkül nincsen vendéglátás. Persze csak itt. Toscanában megy ez egy falikúttal meg egy gázrezsóval is – de errefelé rend lesz, az már biztos. Szóval ezek volnának a mi külön kis bajaink. De a dél-amerikai élelmiszerdömping egész Európát sújtani fogja. És úgy vagyok vele, hogy nem is olyan nagy baj.

Ez az eszement, velejéig rothadt rendszer úgysem fog másképpen kimúlni, csak ha belefullad a saját mocskába. Úgyhogy jöjjenek csak az óceánjárók, hozzák a csirkét, pulykát, bort odaátról. Közben pöfögjék el az üzemanyag tízmilliárd literjeit. Közben menjen tönkre itt a vén Európában egy hagyományos ágazat, tízmilliók legyenek földönfutók, menjenek be a már most elviselhetetlen városokba, legyen belőlük kábszeres, semmire se jó, rohadt lumpenproli – legyen így. Néhány száz vagy ezer család meg legyen még gazdagabb. Aztán jöhetnek a régi-új szörnyideológiák ismét, jöhet az égszakadás, földindulás, aztán majd helyreáll a világ rendje. Ha lesz még világ.
Mindenesetre ne mondja senki, hogy nem szóltam időben: drága és ráfizetéses a hagyományos fókavadászat…