Kezdetben volt a Komszomol. A Szovjetunió kommunista ifjúsági szervezete, ami természetesen az SZKP (Szovjetunió Kommunista Pártja) ifjúsági tagozata volt. Azokban az időkben még könnyű volt eligazodni. Egy párt, egy tagozat, egy ifjúság, egy párttitkár – „a vadast is megette, a bort is megitta, föl sem akasztják, egy brancs maguk”, ahogy a Tanú oly’ fölényes bölcsességgel összefoglalja a lényeget.

Azóta rettenetesen bonyolult lett minden.

A kommunisták kirajzottak, szétszéledtek, feltörték a kínai büfében a szerencse sütit, és megtalálták benne a liberalizmust, a demokráciát meg a haladást. S ha ez még nem lenne elég, a Nyugat is úgy döntött, a kommunizmus egyik tagozata lesz. Washingtontól Brüsszelig, Berlintől Stockholmig létrejöttek az új tagozatok.

Amit ’68-ban még sikerült a normalitásnak levernie, új, elementáris erővel tört felszínre, és a se…fejek mindenhol átvették a hatalmat és az irányítást.

Így haladtak tagozatról tagozatra. Éppen most nyilatkozta a Mandinernek Jon A. Shields, amerikai politológus a következőket:

(…) ma sokkal erősebb a diákok körében a kulturális félelem, ami tíz éve még nem annyira volt jellemző. Tíz éve még senki nem említette a cenzúrát mint problémát.

Igen rövid idő alatt megváltoztak a campusok: főleg a faj és a gender kérdése, az identitás kérdése lett erőteljesebb. Mindez persze nem teljesen új mindazokhoz a problémákhoz képest, amelyeket a könyvben megnevezünk. Ma könnyebben hatalmába kerítheti a campusokat a progresszió vallási ortodoxiája.

Szóval még progresszívabbak és balosabbak lettek, mint korábban?

Talán kevesebb a tolerancia, de a baloldal számos ügyben megosztottabb lett. A campuskultúrát kicsi, de befolyásos baloldali csoportok határozzák meg, akik nyelvrendőrséget játszanak. Szerintem sokan szeretnék, ha nyitottabbak lennének a campusok, főleg a nem baloldali liberálisok.

Vajon miért van az, hogy a konzervatívok ennyire alulreprezentáltak az egyetemeken?

Ez a legnehezebb kérdés. És talán rossz kérdés is, mert van egy másik kérdés, ami megelőzi: miért van az, hogy az egész tudás-osztály, az értelmiség ennyire balos lett? Nem csak az egyetemek, hanem az egész kulturális elit. Van egy nemzedéki változás. A hatvanas években ötből legalább egy professzor középjobbos volt. Ez elég jelentős kisebbség. Ez azóta megváltozott. De végső soron nem tudom a választ a kérdésére.

Be kell vallani: mi sem tudjuk a választ a kérdésre. Csak a helyzetleírásra szorítkozhatunk, s ezt megtette most Kocsis Máté frakcióvezető úr (Fidesz). És valóban:

Itt van nekünk a rendíthetetlen örökkévalóság fröccsöntött változata, az anyósnyelvnek is használható Gy. F. elkövető. Számosnak mondható bérmálkozásai szünetében a hazai komszomol oszlopos tagjaként hirdette az ateizmust és a materializmust, és szerzett érdekesebbnél érdekesebb módon diplomákat.