De most nevezett Gyurcsány Ferenc minden bizonnyal még legelvetemültebb ellenségeit is meglepte.

Az, hogy felszólítja képviselőtársait, mondjanak le mandátumukról, aztán majd ő megmondja, ki lesz képviselő – nos, ez valljuk be, mégsem szokványos „ügyintézés”.
Gyurcsány elvesztette a fejét.

Az önuralmát.
Az ítélőképességét.
Gyurcsány úgy döntött, felégeti a hidakat.
Gyurcsány fél a bírósági eljárástól. Azért mondogatja napjában ezerszer, hogy ő nem fél, és hogy őt aztán tényleg nem lehet megsebezni.

Gyurcsány fél a jövőtől. De a legjobban attól fél, hogy elfelejtik.

Ennek a nyomorult, szerencsétlen embernek nem maradt semmi egyebe, mint a politika és a hatalom. És legfőképpen a hatalmi játszmák. A sötét hátsó szobákban eldőlő, mocskos kis alkuk. Ez az ő világa. És senkit se tévesszen meg, hogy Gyurcsány Ferenc milliárdos – ez ügyben azért nincs még börtönben, mert bizonyos ügyei elévültek. Gyurcsány nem tud mit kezdeni a vagyonával. Az őt (már) nem érdekli. Még senki sem tudta, hogy kicsoda ő, amikor a Mozgó Világban írt egy tanulmányt, amelyben kifejtette: nemsokára annak lesz igazi hatalma és befolyása, akinek hatalmas a vagyona.

Igen, neki erre kellett minden. Csalás, kiskapu, összeköttetés, ügyeskedés, törvénytelenség, az Apró-klán befolyása, minden-minden, a vagyonhoz vezető mocskos út csak a hatalomért kellett.

Gyurcsány a börtöntől sem retteg annyira, mint az ismeretlenség homályától. Az elfelejtettségtől.
Gyurcsány a machiavellizmus alfája és ómegája. A l’art pour l’art hatalom prófétája és Pinocchiója egyszerre. Ötszáz év börtönt is vállalna, ha biztos lehetne benne, hogy egyszer újra övé lesz a hatalom. Hogy övé lesz minden.

Gyurcsánynak már régen nem Orbán az ellenfele, az ellensége. Gyurcsánynak a Valóság nevű nagybátyánkkal van baja, őt veszítette el.

És most elszánta magát a legutolsó lépésre.
Nyilván azt gondolja, módfelett agyafúrt trükköt eszelt ki, és sikerül sarokba szorítania saját párttársait, saját frakcióját, saját pártját.

Pedig aki nem debil, az alighanem pontosan tudja, ez a lépés tényleg csak a pártból való távozás és egy új párt gründolásának a forgatókönyve.

Gyurcsány páni rémületében most elérkezettnek látja az időt, hogy belefogjon a régi, dédelgetett álom megvalósításába. Bármi áron. Most éppen saját képviselőtársain készül keresztülgázolni. De ebben sincs semmi újdonság. Ugyanígy gázolt keresztül mentorán és pártfogóján, amikor elérkezettnek látta az időt. A különbség csak annyi, hogy akkor tényleg az ő ideje érkezett el. De mint mondtam, közben elvesztette kapcsolatát a valósággal. Nem érti meg, hogy ebben az országban nála jobban talán senkit sem utálnak.
Ez most a végjáték.

S lám, van, akihez képest még az MSZP is szimpatikus tud lenni.

Ennyi, amit a Magyar Szocialista Párt megköszönhet ennek a nyomorultnak.