Ezt kellett most felemelni úgy nagyjából háromezermilliárd dollárral, hogy fellélegezhessünk. Ugyanis ha Amerika felemelheti hitelplafonját úgy nagyjából háromezermilliárd dollárral, akkor a nagy nemzetközi hitelminősítők megnyugszanak, és NEM minősítik le az Államokat. Ugyanezek a nagy nemzetközi hitelminősítők árgus szemekkel figyelik a világ többi országát, és ha bármelyik felvesz egy huncut picula hitelt, hogy egy huncut piculával megnövelje adósságát, haladéktalanul LEMINŐSÍTIK. A portugál miniszterelnök a minap terrorszervezeteknek nevezte a nagy nemzetközi hitelminősítőket, de a napnál is világosabb, hogy a portugál miniszterelnök nem érti a nagy nemzetközi összefüggéseket.

Úgy járt a portugál miniszterelnök, mint Yossarian a huszonkettes csapdájában. Yossarian a huszonkettes csapdájában kész volt meggyilkolni Milót, a géhástisztet, ha az nem árulja el neki, miképpen tudja a tojás darabját két centért behozni Szicíliából, hogy aztán HASZONNAL továbbadja egy centért darabját. Ez a két cent-egy cent a dolgok alfája és ómegája. Csak mi értetlenek és ostobák vagyunk, mint Yossarian. És izgulunk, hogy Amerika még jobban eladósodhasson, mert akkor megmarad Amerika AAA besorolása, és akkor nekünk jó lesz. Ameddig nem volt biztos, hogy Amerika még jobban eladósodhat, azzal riogattak bennünket, hogy csődbe mennek majd a tőzsdék, és a svájci frank tovább fog erősödni. Most, hogy Amerika felvehet további háromezermilliárd dollár hitelt, megnyugodhatunk: hétfőn jött a jó hír, jókor reggel, hogy felveheti Obama a pénzt, s lám, hétfő délutánra a svájci frank további lélektani határokat lépett át a forinthoz képest. Ugye, milyen jó nekünk?

Persze ezek a nagy nemzetközi összefüggések talán kissé bonyolultak, ezért jobb, ha hazajövünk a mi kis szemétdombunkra. Itt van például az én jó Kovács Sanyi barátom, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés alelnöke. Az ő esetét aztán tényleg felfoghatja minden hülye. Az én Kovács Sanyi barátom 1998, azaz a kezdetek kezdete óta fizeti a kötelező magánnyugdíjat. Tudják, azt a bizonyos harmadik pillért, harmadik lábat, amit most felszámolt az az átkozott Orbán-kormány. Kovács Sanyi barátom számolt, és várta a reálhozamot. Fejben már el is költötte – mert ő sem érti az összefüggéseket. És most megjött neki a levél az AXA biztosítótól, és mindjárt érthetővé vált minden.

Az AXA örömmel értesíti az én Sanyi barátomat a következőkről
(Figyelem! Szó szerinti idézet következik!): A törvény által garantált hozam összege: 811 270 Ft. Az ügyfél számláján lévő aktuális hozam összege: 456 815 Ft. A reálhozam értéke: 0 Ft. A felvehető tagdíj-kiegészítések összege: 0 Ft. A felvehető összeg: 0 Ft. Na, most ne mondják nekem, hogy nem értik! Az én Sanyi barátom a törvény által garantáltan 811 ezer forintra jogosult befizetései után. Az AXA ehhez képest elb…ta a pénzt, így Sanyi barátom számláján aktuálisan a törvény által garantált összeg mintegy fele, 456 ezer forint található. Mindebből következően Sanyi barátom mindösszesen nulla forintot kap.

Hülye, aki nem érti.

És az a jó az egészben, hogy ha nem szüntetik meg a magánnyugdíj-pénztárakat, akkor tíz–húsz év múlva ugyanilyen papírokat olvasgatott volna az ország nyugdíjba menő része. Biztosan van a szerződésben egy apró betűs rész, amely szerint a harmadik láb akkor lép érvénybe, ha földig ér. De hát kinek ér földig a farka, ugye? Mindenesetre ezt az egészet összefoglalták már Erdélyben a székelyek, a minap hallottam tőlük: Áron nagy pénzzavarba kerül, feltétlenül szüksége van két pengőre. Jobb nem jut eszébe, elmegy Kohnhoz, hogy kölcsönkérjen. Kohn figyelmesen végighallgatja Áron mondandóját, majd így szól: Figyelj, Áron, adok neked két pengőt. Zálogba itt hagyod a fejszédet, és tavasszal visszaadsz négy pengőt. Jó lesz így? Áron is töpreng kicsit, majd rááll az üzletre. Fogja a két pengőt, odaadja Kohnnak a fejszéjét, és indul haza. Kohn ekkor utána szól: Figyelj csak, Áron, gondolkodtam. Zegernye telünk lesz, a tavasz is keservesnek ígérkezik, rossz lesz a termés. Nem fogsz tudni visszaadni egyben négy pengőt. Adj vissza most kettőt, és tavasszal csak kettőt kell adjál, jobban jársz. Áron meghányja-veti a dolgot, és úgy ítéli meg, Kohnnak igaza van. Visszaadja neki a kapott két pengőt és indul. Hazafelé kicsit még töpreng magában: Hm? Pénzem nincs. Lett két pengő adósságom. A fejszém is oda. És mégis minden stimmel.

Hát, barátaim, tényleg minden stimmel. Csak az a hülye Sanyi nem érti.