„Kétségtelen, hogy kevésbé hátborzongató, amikor a habarékellenzék vezető politikusai fenyegetőznek, mint egykor a Lenin-fiúk, de azért érdemes komolyan venni őket, ha már az európai morálbajnokok nem foglalkoznak velük.

Hisz egy demokráciában, egy jogállamban (!) nem lehet olyan elszámoltatással megfenyegetni a politikai ellenfeleinket, amely túlmutat az alkotmányos kereteken, amely egzisztenciális kérdéseket vet fel, amely földönfutóvá vagy börtönlakóvá tenné azokat, akik másképp gondolkodnak. Nem is értem, hogy az Európai Bizottság vagy az Európai Parlament illetékes bizottsága miért nem foglalkozik azzal, hogy az ellenzék vezető politikusai elszámoltatás helyett ma már leszámolással fenyegetnek mindenkit, aki nem az ő oldalukon áll.

Amikor Gyurcsány földönfutóvá akarja tenni a nem liberális művészeket, amikor Fekete-Győr András ki akarja iktatni a jobboldali újságírókat, amikor Jakab Péter az alkotmányos kereteken túlmutató elszámoltatásról és az országból való száműzetésről vizionál, hol jelennek meg aggódó cikkek az európai balliberális sajtóban?

Nem hallom a politikusok nyugtalan nyilatkozatait. De valahogy az úgynevezett emberjogi »civil« szervezetek, NGO-k (pontosabban társadalmi szervezeteknek álcázott ügyvédi irodák és politikai aktivista hálózatok) tiltakozása sem olvasható sehol. Vajon csak én nem hallom őket?

Hahó, LIBE-bizottság, hahó, Jourová és Sargentini asszony, hahó, Manfred Weber és a többiek! Hol maradnak az aggodalmas sóhajok, amikor az ellenzéki vezetők emberi mivoltukban fenyegetik a jobboldali polgárokat egy demokráciában?”

Az eredeti, teljes írást ]]>itt olvashatja el]]>.

]]>www.mandiner.hu]]>