Ma 2024 december 15. Valér napja van. Holnap Etelka, Aletta napja lesz.
218e12b219ca8142e5204a3f27cf41cc.jpg

Bayer Zsolt: Elhált forradalom

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Ágnes asszony a patakban / Fehér lepedőjét mossa; / Fehér leplét, véres leplét / A futó hab elkapdossa. / Oh! Irgalom atyja, ne hagyj el.” 

Arany Jánossal kell kezdenünk. Mert Ágnes asszony szánalmas, hazug magyarázkodása Arany Jánosért kiált. Ágnes asszony halott férjére próbálja kenni a bűnt. Az Ősbűnt, Káin árulását, mindent.

„Fiam, Ágnes, mit miveltél? / Szörnyü a bűn, terhes a vád; / Ki a tettet végrehajtá / Szeretőd ím maga vall rád. / Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.”

Ágnes asszony szeretője a Párt. S erre a szerelemre nincsen magyarázat, nincsen bocsánat. 1956 előtt, ha nehezen is, ha összeszorított foggal is, de talán van magyarázat. De ’56 után? S egy esztendővel azután, hogy Nagy Imrét arccal lefelé, összedrótozott kézzel földbe ásták – ezek?

Ágnes asszony most megölte halott férjét. Megölte azzal, hogy összekente saját mocskával.

És nincsen számára felmentés, még ennyi sem: „És ez így megy évrül-évre, / Télen-nyáron, szünet nélkül; / Harmat-arca hő napon ég, / Gyönge térde fagyban kékül. / Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. // Őszbe fordul a zilált haj, / Már nem holló, nem is ében; / Torz-alakú ránc verődik / Szanaszét a síma képen. / Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. // S Ágnes asszony a patakban / Régi rongyát mossa, mossa – / Fehér leple foszlányait / A szilaj hab elkapdossa. / Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.”

Nincs felmentés, még ennyi sem, mert a mi Ágnes asszonyunk nem őrült bele a bűntudatba.

Nem, sőt… És ez a sőt, ez életünk legfontosabb pillanata. A régi-régi bűnnek tényleg hosszú az árnyéka. Amúgy nem az a legrémületesebb, ahogy Heller elárulja a forradalmat. Inkább megnyugtató, bármennyire is furcsa ezt kimondani. Megnyugtató, mert így rajzolódik ki éles kontúrokkal, hogy ezeknek semmi közük sem volt, mert nem lehetett 1956-hoz. S abban sincsen semmi meglepő, ahogy odadörgölőzik a gyilkosokhoz, a semmi emberekhez, a nyomorultakhoz – ahogy szeretője, a Párt mocskos nyoszolyájára veti magát, miközben körben a megalázott országban akasztanak. Ez következik az előzőből, következik mindenből, következik őbelőlük.

Az a legrémesebb, ahogy elárulja barátját.

Az a legrémesebb, ahogy elárulja és leköpi Kosztolányit.

S az a legrémesebb, ahogy megtagadja mesterét, Lukács Györgyöt is.

Nos, innen indul minden. Ágnes asszony ráheveredik szeretője, a Párt mocskos nyoszolyájára, s elhálja ott egy fekete éjjelen a forradalmat, a tisztességes beszédet, az igazságot, a jövőt. A mi jövőnket. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, távozik. Azt kell gondoljam e levél után, hogy nem azért, mert üldözik, hanem azért, mert küldik. Távozik, sürög-forog a nagyvilágban, s megágyaz a rendszerváltás utáni hazugságoknak. Előkészíti a terepet annak, hogy szeretője, a Párt úgy támadhasson fel halottaiból, mint főnix a tűzből. Hogy szeretője legyen ismét mindennek mértéke, az alfa s az ómega, az erkölcsi iránytű, az egyetlen igazság letéteményese.

Ezért megy el Ágnes asszony, s aztán ezért jön vissza, s végül ezért jár-kel mostanában szerte a világban ismét, hogy fújja a harci kürtöt a fasizmus ellen. Hogy is írja Csurka István?

„Hazánkban 2006 nyara és ősze óta polgárháború folyik. (…) A harc állóháborúvá változott, mint 1916-ban az összes fronton. A kultúra irányításának vezető pozícióiba akarják beásni magukat és körömszakadtig küzdenek a régi sajtómonopóliumukért. A bíróságokat sem fogják elhagyni önként és dalolva. A Nemzeti Bankot sem. Megint minden rossz, minden antidemokratikus, nemesi, feudális, kirekesztő. A »másik nagy zsidó New York-i filozófus asszony«, ahogy Heller Ágnest egy ottani konferen­cián bemutatták, most felhagyva a jól fizetett filozófiai tevékenységével, a világot járja, és támogatást kunyerál a széteső félben lévő vörös hadseregnek. Azt híreszteli, hogy 2006-ban nem volt gumilövedékezés Budapesten. A tények már annyira sem érdeklik, mint a régi nagy talmudistákat. Kis János, a filozófus és egy New York-i egyetemi tanár, szintén filozófus, bizonyos Deák István úr a New York-i kehilától, vállvetve a hamis történelem fenntartásáért cikkez. Tagadnak makacsul és hazudnak kitartóan. Lenin se tehetné különbül.”

Tökéletes pillanatfelvétel – s csak egyetlen félmondatot emelek ki belőle: a hamis történelem fenntartását. Bizony, bizony! A hamis történelem fenntartásáért folyik a legádázabb küzdelem, mert ameddig van hamis történelem, az ő történelmük, addig nincsen védekezőképesség, s addig nincsenek, mert nem lehetnek helytálló fogalmaink a valóság megragadására.

De Ágnes asszony ocsmány levele, ocsmány tette s magamentő ocsmány hazugsága most közelebb vitt mindannyiunkat az igazsághoz. Van, aki örül ennek, s van, aki tajtékzik majd dühében. Nos, ővelük nincsen dolgunk többé, semennyi sem. És nincsen szánalom, nincsen együttérzés, nincsen megbocsátás.

Háború van.

Bayer Zsolt, magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Nagyvilág (1310) Életmód (1) Egészség (50) Jobbegyenes (2896) Szépségápolás (15) Irodalmi kávéház (543) Tereb (146) Autómánia (61) Alámerült atlantiszom (142) Történelem (18) Vetítő (30) Sport (729) Kultúra (9) Flag gondolja (38) Rejtőzködő magyarország (168) Gasztronómia (539) Heti lámpás (340) Gazdaság (722) Politika (1582) Nézőpont (1) Titkok és talányok (12) Mozaik (83) Mozi világ (440) Belföld (11) Mondom a magamét (8024) Tv fotel (65) Emberi kapcsolatok (36)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>