- GLOBALISTÁK azok, akiknek meggyőződésük, hogy a huszonegyedik századi folyamatok túlnőttek a nemzetállami kereteken, s ahogyan a piac, a kereskedelem, a pénzügyek, a média, az internet, a közösségi hálózatok már államhatárok felett működnek, ugyanúgy a társadalomnak, az állampolgároknak is túl kell lépniük a nemzeti kötődéseken, az állami kereteken, és fel kell oldódniuk egy Világkormányzásban, Világtársadalomban.


- SZUVERENISTÁK pedig azok, akiknek viszont meggyőződésük, hogy az emberek kötődése a családjukhoz, a lakóhelyükhöz, az országukhoz és a nemzetükhöz, tehát a lokalitáshoz soha nem múlik el, e bázis nélkül talajtalanná, kiszolgáltatottá, identitás nélkül sodródó, atomizált lényekké válnánk. Olyanná, aki manipulálható, alakítható, formálható a mindenkori nagyhatalmak érdekei szerint.

Megszületett tehát egy Új Korszak (New Age), amely alapjaiban eltérő a korábbi korokhoz képest! Amíg korábban az volt a kérdés, hogy milyen politikai, ideológiai rendszerekben éljenek az emberek, addig a XXI. században az a kérdés, hogy milyenné formálódjanak maguk az egyének?!

Az ember manipulálása, irányíthatóvá tétele, apró csavarrá tétele egy globalizált gépezetben, ez nem más, mint Madách, Huxley, Orwell rémálmainak valóra válása, az új kozmopolita, globalista világ létrehozásának kísérlete. Korábban különféle politikai erők olyan szélsőséges ideológiai rendszereket akartak létrehozni (kommunizmust, nácizmust, fasizmust), amelyekben erőszak és megfélemlítés alkalmazásával kényszerítenek rá mindenkit, hogy alkalmazkodjon, illeszkedjen be és engedelmeskedjen a hatalomnak. Így esett áldozatául sok százmillió ember a diktatórikus rendszereknek.

De a totális rendszerekben mindig lesznek olyanok, akik megőrzik öntudatukat, identitásukat, amelytől meg akarják fosztani őket, ellenállnak, szervezkednek, illetve a rendszer megdöntésére törnek. Ez a diktatúra gyakorlóinak állandó gondokat okozott, még több erőszakhoz és gyilkossághoz vezetett, végül ezek a rendszerek az állandóan feléledő ellenállás miatt összeomlottak.

A globális elit rájött ezekből a példákból, hogy a legegyszerűbb és leghatékonyabb megoldás nem a kényszerítés, hanem az emberek tudatának olyan átformálása, amelynek a végén már ő maga helyesli és várja egy globális világtársadalom létrejöttét, amelyben minden identitását és kötődését elveszíti.

A világméretű globalista terv fontos része az Európai Unió, amelyben a globalisták immáron nyílt sisakkal küzdenek azért, hogy az unióból egy szuperföderális Európai Egyesült Államok legyen, amelyben megzabolázzák az olyan szuverenista tagállamokat, mint Magyarország, vagy Lengyelország.

A globalista csoportnak meggyőződése és pénzügyi érdeke, hogy a világ gondjaira csak a világtársadalom és a világkormányzás a megoldás. Céljaikhoz felhasználják a liberalizmusnak azt a mai, eltorzult változatát, amely szerint minden hagyomány, minden természetes közösség, mint a család, az egyház, a nemzet és az állam korlátozza az egyén szabadságát. Szerintük az állam, a nemzet, a család, a hagyományos nemi szerepek, a kereszténység mind-mind kötöttség, amitől meg kell szabadulni.

Azt hangoztatják, hogy csak az egyén számít, így hét és fél milliárd individualista egyéni, egyenrangú igazság létezik. Céljaik középpontjában a fiatalok állnak, őket szippantják be a globalizmus és kozmopolitizmus fekete lyukába. Komoly eredményeket értek el az utóbbi tíz-húsz évben, gondoljunk a százhúsz országban jelenlévő Soros Alapítványok növendékeire, a nemzeti szuverenitásukat védő kormányok elleni tüntetésekre, a multicégek engedelmes alkalmazottaira, akiknek a lelkét a vállalat már régen megvette, s nekik már mindegy, hogy éppen New Yorkban, Szöulban, Tokióban, Londonban, vagy Budapesten dolgoznak, s gondoljunk például a Momentum nevű pártnak az Európai Parlamentben a saját nemzete ellen ágáló fiatal politikusaira, a globális elit hasznos idiótáira! Kezükre játszik a század slágertematikája, a "klímavédelem" is, amiből jó érzékkel klímahisztériát csináltak, és ebben is támaszkodhatnak a kozmopolita fiatalságra a világ minden tájáról.

A klímahisztéria azért fontos nekik, mert ez egy valóban globális téma, melyen keresztül azt lehet bizonyítani, hogy kizárólag a globális intézmények segítségével lehet a problémát kezelni. Vagyis a klímavédelem kapu a globális kormányzás megvalósítása felé!

A nemzetállam az utolsó akadály, amelyet el kell söpörni az útból. Meg is indult az átfogó támadás a szuverenitásukat védő kormányok és államok ellen, méghozzá több irányból. Egyrészt kívülről, a nemzetközi szervezetek felől (ENSZ, az Unió Bizottsága és Parlamentje, a LIBE-Bizottság), másfelől alulról álcivil szervezetek próbálják átmosni az emberek agyát, megváltoztatni a társadalom hangulatát, illetve a legújabb koncepció az, hogy a renitens nemzetállamokkal szemben ellenálló önkormányzatokat próbálják meg uniós pénzekkel támogatni, így gyengítve az állam befolyását.

És mi, Magyarok, itt vagyunk célkeresztben a törésvonal kellős közepén, mint a szuverenitás fontos bástyája!

(Fricz Tamás írása alapján)

Forrás: ]]>Kulcsár Lajos Facebook]]>