Azon töprengek, hogyan lehetne ezt az egészet elmagyarázni úgy nyolcvan-száz évvel ezelőtt, a népi-urbánus vita tombolásának idején az akkori résztvevőknek. Szögezzük le: ők sem szerették sokkal jobban egymást, mint mi, ma, mondjuk itt a Magyar Nemzetnél és ott a 24.hu-nál.

De akkor is…

Hogy akkor most az én politikusom izélt-e nagyobbat a rosszlányokkal, és akkor ezzel ki zsarolt meg kicsodát, és fogyott-e közben ópium is vagy csak méregzöld abszint, amellyel egyszerre itta át magát a halálba a lengyel meg a cári emigráció Párizsban, nos, ilyesféle „közéleti” vitákat nehéz lett volna akkoriban folytatni. És nem azért, mert amúgy nem állt minden rendelkezésre. Ugyan kérem! A képviselő uraknak külön kuplerájuk volt (a mai Keleti Károly utcában), ahol csak bárcás örömlányok dolgozhattak, és volt ópium is (a kor kokainja), volt pia is, de ennek ellenére egy Németh László versus Ignotus pengeváltás nem efféle dolgokról szólt. Ilyen nagyot fejlődött a világ azóta. Ez lett az Egy erkölcsös éjszaka kedves, bájos, szerethető romlottságából.

Szóval itt van ez az „angyal ügyvédje”, az „ördög ügyvédjének” pandantja – elnézést kérünk Féja Gézától és Hatvany bárótól egyaránt. Jött ez az „angyal ügyvédje”, hogy akkor lenne itt két ellenzéki politikus, akik konkrétan ebbe és ebbe a házba járnak, ahol kokóznak, eléggé fia­talka örömlányokat vesznek igénybe, de – folytatja a titokzatos leleplező – ha a hónap végéig lemondanak az érintettek, akkor nem lesznek megnevezve. Ha nem, akkor meg lesznek nevezve. És az örömlányok is vallomást tesznek majd, és vannak felvételek is, szóval csak a szokásos.

Mindez megjelent egy blogon. (Istenem! Miképpen is magyaráznánk el egy Adynak vagy egy Kosztolányinak – ők is eléggé utálták egymást –, hogy mi az a blog, mi az a közösségi média… a romlás, a bunkóság, az aljasság legtökéletesebb megvalósulása.) Szóval mindez megjelent egy blogon a hét végén, és alig kellett várni úgy harminchat órát, máris felgyorsultak az események. Vagyis hát az „angyal ügyvédje” megrázta a bokrot, ahonnét se nem róka, se nem nyúl, de Őrsi Gergely meg egy másik úr ugrott elő. Már amennyiben Molnár Zsolt úrnak nevezhető.

Szóval előugrottak ők ketten, és elmagyarázták, hogy ők azok, de nem ők azok. Nem ők azok, ők ilyesféle dolgokkal nem töltenek időt, ellenben egy szörnyű, aljas és mocskos zsarolás áldozatai. Ezt a zsarolási szálat aztán felkapta a másik oldal médiája, és ez lett a vezérfonal odaát, hogy hát akkor itt zsarolás van, semmi más.
Mivel arra nincsen semmilyen válaszom, hogyan lehetne ezt az egészet elmagyarázni a nyolcvan-száz évvel ezelőtti, normális világ normális szereplőinek, így azon töprengek inkább, mi lesz akkor, ha esetleg mégis van valami bizonyíték ennek az „angyali ügyvédnek” a kezében. Már csak azért is, mert ha nincs, akkor ez az ember egysze­rűen nem normális. Továbbá valamivel, ami nincsen, ami nem történt meg, hogyan lehet zsarolni? Borkait meg lehetett zsarolni – meg is zsarolták –, de mivel zsarolta meg a komámasszonyt meg az urat az „angyalka”, ha nincsen semmije? – Figyelj, Molnár! Nincs nálam semmi kompromittáló rólatok, úgyhogy fizess gyorsan, különben baj lesz!

Így zsarolták meg ezeket? Mert ha igen, akkor keríteni kell majd egy jó elmeorvost. Ám ha esetleg mégsem ezzel zsarolták meg ezeket, akkor mi lesz a következő főcím odaát? Még a talpam is ökölbe szorult, annyira izgulok, hogy megtudjam. Egy tippem van, ez: „Megzsarolták a szocialista politikusokat, pedig csak kurváztak és drogoztak. A diktatúrának már semmi sem szent.”

Igen, azt hiszem, ez lesz. Ha eddig esetleg nem jutott eszetekbe odaát, örülök, hogy segíthettem.

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>