Uruguay alapcsapatából három meghatározó játékos is hiányzott: Diego Lugano, a csapat védelmét eddig kiválóan mozgató középhátvéd, a szintén védő Jorge Fucile és az otthon negyeddöntőbeli kezezésével hőssé váló Luís Suárez.

A hollandoktól Nigel de Jong volt sérült, helyén az ajaxos Demy De Zeeuw kezdett.

A két csapat nem esett egymásnak, ennek ellenére már a negyedik percben vezetést szerezhetett volna Hollandia. Egy beadást Fernando Muslera Dirk Kuyt felé ütött ki, de a Liverpool játékosa 15 méterről kapu fölé lőtt.

Uruguay láthatóan kontrákra rendezkedett be, míg az Oranje, ahogy azt megszokhattuk, többet birtokolta a labdát. A 18. percben a mezőnyfölény góllá is érett, az előrehúzódó Giovanni van Bronckhorst nagyjából 30 méterről elképesztően nagy gólt lőtt (0–1).

Hátrányba kerülésük után beszorultak az uruk, a hollandok pedig egyre magabiztosabbá váltak.

A félidő közepén egy szerencsétlen Cáceres-megmozdulás után Demy De Zeeuw percekig feküdt a földön, félő volt, hogy az uruguayi játékos ollózásába „belenéző” Ajax-labdarúgó akár agyrázkódást is szenvedett, de szerencsére kicsivel később folytathatta a játékot.

Fél óra elteltével éledezni kezdett Uruguay, a Palermo játékosa, Edinson Cavani próbálta hátára venni a dél-amerikai együttest az ezúttal szürkébbnek tűnő Diego Forlán helyett, de a kitűnően szervezett holland védelem nem engedte Maarten Stekelenburg kapujának közelébe a kék mezesek támadásait.

Visszavettek az iramból a hollandok és az egyre jobban játszó Uruguay ellen ez meg is bosszulta magát: Forlán hasonló távolságból vállalkozott lövésre, mint van Bronckhorst, és a jól eltalált labda Johnny Heitinga majd Stekelenburg mellett is megtalálta az utat a hálóba, feledtetve ezzel a kétszeres aranycipős addigi visszafogottabb teljesítményét (1–1).

A második félidő ott folytatódott, ahol az első abbamaradt: az uruk jobban kezdtek és ha Cavani ki tudja használni a holland védelem megingását, akár a vezetést is megszerezhette volna.

Idővel azonban kiegyenlítődött a játék képe, egyik csapat sem játszott egyértelmű fölényben, helyzetek azonban mindkét oldalon adódtak. Uruguayi részről Forlán küldött kapura veszélyesen egy szabadrúgást, majd a 68. percben Rafael van der Vaart lövését védte bravúrral Fernando Muslera, a kipattanót pedig Arjen Robben bombázta kapu fölé.

Alig egy perccel később ismét magához vette a vezetést Hollandia: Wesley Sneijder 16 méterről próbálkozott, lövése egy uruguayi lábon is megpattant és a dél-amerikaiak kapujának bal oldalába gurult (1–2).

Uruguay sorsa a 73. percben teljesen megpecsételődni látszott: az addig viszonylag jól őrzött Robben tudott elszakadni egy beadásnál az emberétől és zavartalanul szerezte meg a harmadik holland gólt (1–3).

A harmadik bekapott gól után a dél-amerikaik megzavarodtak, elkeseredetten próbáltak támadásokat vezetni, de a hollandok még a labdához is alig engedték őket hozzáférni.

Ám amikor a hosszabbításban egy szabadrúgásvariáció után Maximiliano Pereira szépített, (2–3), Uruguay egy utolsó rohamot indított. A feltámadás azonban későn jött: Hollandia története harmadik világbajnoki döntőjére készülhet, míg az uruguayiaknak a bronzmeccs jutott.

Uruguay – Hollandia 2–3
Fokváros, Green Point Stadium, 62 479 néző

Uruguay: Muslera, M. Pereira, Godín, Victorino, Cáceres, Pérez, Gargano, Arévalo Ríos, A. Pereira (Abreu, 78.), Cavani, Forlán (S. Fernández, 84.)

Hollandia: Stekelenburg, Boulahrouz, Heitinga, Mathijsen, van Bronckhorst, Robben (Elia, 90.), van Bommel, Sneijder, De Zeeuw (van der Vaart, 46.), Kuyt, van Persie

Gól: Forlán (41.), M. Pereira (90+2.)ill. van Bronckhorst (18.), Sneijder (69.), Robben (73.)

Sárga lap: M. Pereira (21.), Cáceres (29.), ill. Sneijder (29.) Boulahrouz (78.)

Vezette: Ravsan Irmatov (Rafael Iljaszov, Bahadir Kocskarov)

Galavits Patrik

fourfourtwo.hu, Galavits Patrik