„Szóval tegyük vizsgálat tárgyává a dalbéli kismalacot, aki is röf-röf-röf. Ezen felül, mint tudjuk, turkál (döf-döf-döf) és trombitál (töf-töf-töf). Ez a lényeg, ennyit kell megjegyezni. Ugyan, ki szokta a malactrombitálás igazságtartalmát keresni, az nem arra való. A helyreigazítás különben is majd csak kampány után jön, legfeljebb néhány lapnak különszáma is lesz.

A lényeg, hogy a töf-töf, röf-röf jó hangos legyen, mint amikor egy egész konda van jelen, mondjuk kb. annyi, amennyi orgánum befér egy médiabirodalomba, de ezt csak a példa kedvéért mondom. Akkor aztán mehet akár vezényszóra, kórusban is a dolog. A harsány trombitálás előtt nem árt egy kis turkálás („trombitája, víg ormánya földet túrja, döf-döf-döf”), hátha találnak valamit. Bármi kerül elő, a malac jól megforgatja a sárban, ő már csak ilyen.

Ha nem tudnak semmit előtúrni, sár akkor is akad. Az elismerés magas helyről várható: „Jön az öreg, meglátja,/ Örvendezve kiáltja./ Rajta fiam, röf-röf-röf-röf,/ Apád is így csinálja!” Jó, az nem egészen stimmel, hogy pusztán „kukoricán megélnek”, ennél valamivel több kell, de hát költői szabadság is van a világon, nemcsak keresztény.

A Kampánymalac technikának vannak egyszerűbb esetei, pl. a szimpla rágalmazás. Ilyenkor turkálni sem kell, csak trombitálni. Az pl. nem volt rossz, amikor Baranyi Krisztináról azt állították, hogy szögekkel teli szalámidarabokat szór el a kerületben. (Ezt Ludassy Mária nagyon helyesen a facebookon helyreigazította: „Hazugság, hogy Baranyi Krisztina Ferencváros kutyáit mérgezi.

Mindenki tudja, az igazság az, hogy Báthory Erzsébettel együtt fürdik szűzlányok vérében.”) Az ellenzéket beteges viszony fűzheti az ebekhez, pl. Dunaújváros polgármesterjelöltje győzelme esetén állítólag kutya- és macskahússal etetné a várost. Talán a Baranyi Krisztina által legyilkolt kutyákat szállítják majd Dunaújvárosba, ki tudja.”

Az eredeti, teljes írást ]]>itt]]> olvashatja el.