- 0
Ezúttal egy igazi sztársportoló, Svasznek Bence a Vasas Budapest Stars és a Magyar Jégkorong válogatott kőkemény hátvédje volt magazinunk vendége. A 2008-as, emlékezetes feljutást kivívó hokis aranygeneráció tagja beszél bajnokságról, divízió I –es vb felkészülésről illetve a nem is olyan távoli jövőről.
Egy ilyen klubszezon után, amelybe belefért egy MOL liga siker és egy magyar bajnoki bronz, igazából mennyire lehetsz elégedett a csapatod szereplésével?
Én azért nem feledkeznék meg a Magyar Kupáról sem, amelynek kiírását bizony alaposan elrontotta a honi szövetség, hiszen korábban sohasem volt arra példa a hokiban, hogy nem az egymás elleni eredmény, hanem a gólkülönbség rangsorol, így történhetett meg, hogy hiába tudtunk nyerni Miskolcon lemaradtunk a négyes döntőről. A MOL liga az már egészen más élményeket adott számunkra, az alapszakaszt nagy fölénnyel az első helyen záró Dunaújváros és a döntőben az Újpest legyőzésével legszebb álmunkat váltottuk valóra a trófea elhódításával. A bajnokságban szerettük volna, ha a döntőben mi nézhetünk farkasszemet az EBEL – ből érkező Fehérvárral, tekintettel arra, hogy közülünk – jómagamat is beleértve – tíz hokis is korábban a Volánban szerepelt. Sajnos ez nem jött össze, elbuktuk az újvárosiak elleni, végletekig kiélezett bajnoki elődöntőt, így aztán nem lehetünk maradéktalanul elégedettek a szezonunkat illetően és főleg azért nem mert semmivel nem vagyunk gyengébb csapat mint a Dunaújváros.
A bronzmeccseken nevelőegyesületed, a Fradi ellen már nem is szerepeltél. Ennek mi volt az oka?
Sajnos még a Dunaújváros elleni elődöntőben összeszedtem egy rendkívül kellemetlen bordasérülést, ezért Glen Williamson vezetőedzővel egyetértésben úgy döntöttem jobb, ha kihagyom ezeket a meccseket és a válogatott vb felkészülésének kezdetére teljesen meggyógyulok és örömmel jelenthetem, hogy immár újra hadra fogható vagyok!
Te, aki lehúztál már egy idényt az osztrák, majd kettőt a hazai pontvadászatban, miben látod a döntő különbséget a Lajtán inneni és túli liga színvonala között?
Valóban zongorázni lehet a különbséget, de talán túl egyszerű volna úgy válaszolni, hogy pénz, pénz és újra csak pénz. Egészen más az a miliő, ami odakint körülveszi ezt a remek sportágat és ebben benne van a létesítmények állapota, az ottani profi szervezés, a menedzsmentek hozzáállása a klubokban. Ezzel a szinttel itthonról pillanatnyilag valóban csak a hosszú évek szisztematikus munkájával idáig felfuttatott korábbi együttesem a Fehérvár tudja felvenni a versenyt. Az egész magyar jégkorongsport akkor tudna egy valóban igazán nagyot előre lépni, ha más klubok is követnék a székesfehérváriak példáját.
Volt az idénynek néhány kellemetlen intermezzója is, gondolok itt elsősorban Erdélyi Péter és Hetler Ádám doppingügyére. Reméljük, azért nem kell tartanunk az ilyetén kínos ügyek elterjedésétől! Te, mint rutinos, sokszoros válogatott játékos hogyan látod ezt a problémát?
Mindenképpen külön kell választanunk a két esetet. Az újpesti Hetler valamifajta fehérjekoncentrátumot vagy izomerősítőt szedett és egy rossz orvosi döntés miatt került ilyen helyzetbe, ellenben az újvárosi Erdélyi esetében komoly kábítószert mutatott ki a vizsgálat és erre bizony nehéz magyarázatot találni. Nem tartom egy szerencsés döntésnek, hogy a két esetet ugyanúgy ítélte meg a fegyelmi bizottság és mindkettejüket hasonló mértékű eltiltással sújtotta. Egyébként véleményem szerint a dopping a magyar jégkorongban elszigetelt jelenségnek tekinthető és nem tartok attól, hogy a jövőben gyakrabban hallanánk efféle ügyekről.
Folytatjuk…
Az interjú második részét a hétfőn olvashatják, várjuk Önöket szeretettel…
Aki beszélgetett:
Juhász Attila
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
