A mostanában ismét sokat idézett Saul Alinsky egyik alaptétele így hangzik: provokáld őket addig, amíg nem bírják tovább, amíg egyszer elszakad a cérna, s ha sikerül, akkor utána mártírként rájuk mutathatsz, lám, ezek erőszakosak, agresszívek, a vesztedre törnek.

„A fizikai erőszak szavakkal kezdődik”, és „elegünk van már a viszkető tenyerű fideszesekből” – vallja Szél Bernadett, az LMP társelnöke, vagy mije.
Az elmúlt lassan egy hónap kormányellenes tüntetéseinek immáron szinte természetes velejárója lett az erőszak. Nemcsak a verbális, hanem a lehető legigazibb erőszak. A rendőrök megtámadása, dobálása és provokálása, a legkülönbözőbb közintézmények elleni támadások (Parlament, Fidesz-székház, Köztársasági Elnöki Hivatal, minisztériumok stb.), valamint Budapest legforgalmasabb közlekedési csomópontjainak engedély nélküli lezárása.

Közben a Pesti Srácok újságírónőjét lekurvázzák, csikket akarnak elnyomni a „pofáján” (!), lökdösik, rángatják, megveréssel, sőt „agyonveréssel” fenyegetik. Mindezt a libsi-balos médiumok cinkos hallgatása, rosszabb esetben röhögése közepette, és természetesen a fizikai erőszaktól egyáltalán nem visszariadó tüntetők önmagukat mindennemű erőszak elutasítóiként határozzák meg. Akik a legkisebb viszontválaszra vagy durvaságra egyszerre, irányítottan reagálnak, mint az osztriga, amelyre citromot csöppentenek, összerándulnak és ajvékolva elkezdik félteni önmaguk biztonságát, a demokráciát és persze magát Európát.

S persze ők fel vannak mentve minden alól! A 24.hu két „újságírója” kiírja a Facebookra, hogy lámpavasra akarják húzni Ómolnár Miklóst és Bayer Zsoltot. Erre mi a reakció? Másnap a baráti sajtóban azzal mismásolják el a dolgot, hogy „ez csak úgy kicsúszott a szájukon, mert fel voltak háborodva”. Naponta elzokogják, hogy a „dehumanizálás vége mindig erőszak”, eközben a legkisebb skrupulus nélkül dehumanizálnak bárkit, aki nem tetszik nekik. Orbánt például tekergő féregként ábrázolják egy nagyon vicces, nagyon européer installációban.

„Öljétek a szar rendőrt!” – üvölti a csőcselék a Fidesz székháza előtt. Pompás kis performansz, nincs itt semmi látnivaló, tessék továbbhaladni és felkutatni az erőszakot a Fidesz környékén!

„Úgyis megb…lak!” – üzeni a választáson alulmaradt MSZP képviselője a győztes fideszesnek, aki történetesen egy 70 év körüli hölgy. Na és? Szél Bernadett nem lát okot a megszólalásra. És akkor sem esik össze ájultan a képviselő asszony, amikor a jobbikos Szilágyi György veréssel fenyegeti meg Dömötör Csaba államtitkárt a parlamentben. Szeme sem rebben a „Gyere ki, úgy nyakon b…szlak, hogy leszáll a fejed” bekiabálásra.

„Hadházy szerint nem kell félni a forradalom szótól, hiszen kis forradalmak már most is történnek. Szerinte ezekből a kis forradalmakból születik a győzelem, akkor is, ha vannak megalkuvó emberek, és férgek is.” Így a beszámoló Hadházyról, a Homo erectusról. De hát „aki féregnek nevezi embertársait, az náci!” – szokták üvölteni ezek. Kivétel, ha ők maguk férgeznek. „Félő, hogy Orbánt már csak úgy lehet elzavarni, ahogy a románok tették Ceausescuval” – írja be lapjukba egy „európai” olvasójuk és szavazójuk, a reakció pedig néma csend és sunyi egyetértés. „Orbán g…i, Áder nyeli” – áll a transzparensen, és ez is annyira euró­pai, mint minden transzparense ennek a jakobinus csőcseléknek. S aztán persze behatolnak a Parlamentbe, engedély nélkül, és ott békésnek álcázott erőszakkal megakadályozzák a munkát.

Ha ezt bárhol máshol próbálnák meg, mondjuk az Egyesült Államokban, akkor bizony jönne a takony és a vér. Mert ezt csak itt lehet büntetlenül megcsinálni. S a legfontosabb: nekünk még az igazság sem szaladhat ki a szánkon felháborodásunkban, mert az félelmetes erőszak. Hát persze.

Bayer Zsolt - ]]>www.magyaridok.hu]]>