Hogy a bevándorlás-ellenes embereket, pártokat, képviselőket a mai Európai Uniót vezető, erőszakos, hangadó csapat sosem fogja keblére ölelni, az egészen bizonyos.

Kíváncsian várom – gondolom sokakkal együtt –, milyen konkrét intézkedéseket hoz majd Von der Leyen, az Európai Bizottság új elnöke, aki bemutatkozó beszédében az illegális migráció csökkentését, az embercsempészek elleni harcot és új menekültügyi rendszer felállítását sürgette. Ezt már mások is ígérték korábban, csak éppen nem valósult meg. Ez tehát elmélet egyelőre.

A gyakorlat? Nos, az folyamatosan megmutatkozik. Az elnök asszony beiktatásának napján is értesülhettünk a Soros-hálózat akciói­ról, amelyekkel hazánk európai parlamenti képviselői ellen lobbiznak, karöltve honi hazaárulóinkkal. Az a fenekedés, amely az úgynevezett baloldali részről az Orbán-gyűlöletben megmutatkozik, nem sok jót ígér. Baloldali hazaárulóink jól számítanak. Az unió bennünket gyűlölő része kihasználja, hogy „segítőket” kap a mi képviselőinktől támadásaihoz. Tényleg, van-e annál hatásosabb bizonyíték „bűneinkre”, mint hogy saját választottjaink adnak muníciót ahhoz, miszerint Orbán erőszakkal nyomja le az emberek torkán, hogy az egyesült európai államok gondolata káros gondolat. Holott már Vadai Ágnes is belerikoltozta az éterbe a minap, hogy annál nincs jobb formáció és ők azon dolgoznak, hogy az megalakulhasson.

Az akadályok eltüntetése máris megkezdődött, hiszen Brüsszelben lévő hazaárulóink bizony erősen próbálták, próbálják megakadályozni, hogy bizonyos EP-bizottsági posztokat a magyar kormánypárt képviselői tölthessenek be.

Első tanulság mindenképpen az, hogy vannak emberek, akikkel nem lehet úriemberként viselkedni. Írtam már arról korábban is, hogy a nagy átverések idején, amikor mindennap többször igyekeztek elhúzni az orrunk előtt a mézesmadzagot, például a legendás „nyithatunk cukrászdát Bécsben” hazugsággal, és így tovább, csak hogy simán belépjünk az EU-ba. Ám rengeteg tudnivalóról elfelejtettek bennünket tájékoztatni. Többek között arról sem világosítottak fel, valószínűleg eszükbe sem jutott mindmáig, hogy marad-e a hazánk haza, vagy a mi hazánknak ezentúl Európát nevezhetjük. A nagy átalakulásban nem került szóba az sem, vajon uniós tagként mit jelent majd a hazaárulás fogalma?
Vajon mit gondolnak erről az európai jogalkotók? Én úgy gondolom, egy országnak mindig kell legyen olyan törvénye, amely meghatározza, mi a hazaárulás és hogyan büntethető. A magyar törvénykezésben a 2012. évi C. törvény 258-as és 259-es paragrafusa rendelkezik a hazaárulásról. Későbbit nem találtam. Ez például kimondja, hogy hazaáruló az a magyar állampolgár, aki Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn.

Érdemes lenne elgondolkodni e törvény aktualitásán! Vajon sérti-e alkotmányos rendünket, függetlenségünket az, hogy külföldiek támogathatnak (Soros például) olyan szervezeteket, amelyek célja tökéletesen ellentétes a magyarok többségének elképzeléseivel? Hazaáruló-e az, aki nem bizonyított vádakkal, hazugságokkal kelti rossz hírünket külföldön?

Alaptörvényünkben egyébként benne van, hogy bár az unió intézményeiben tevékenyen részt veszünk, annak a munkának „összhangban kell állnia az Alaptörvényben foglalt alapvető jogokkal és szabadságokkal, továbbá nem korlátozhatja Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát.” Nesze neked bevándorláspárti színtársulat! Nem pont ez történik? Rosszul gondolnám, hogy éppen a népességünkre és az állami berendezkedésünkre leselkedik veszély az erőszakos betelepítés szándéka miatt?

Nem vagyok jogász, a jogi bikkfanyelvet nem is szeretem, de azt azért elvárnám, hogy világos jogszabályok legyenek az unióban is. Ám nincsenek vagy nem tudunk róluk. Például létezik-e olyan törvény, amely leírja, mit jelent
Európa számára az árulás? Ha esetleg létezik és hasonlít valamelyest a fentebb említett magyar törvényhez, akkor nyugodtan kijelenthetjük, ezerszámra élnek Európában a hazaárulók.

Ők az „európaárulók”. Akik az utóbbi években megbocsáthatatlan bűnöket (szerintem egyébként emberiség elleni bűnöket) követtek el. Akkor, amikor ránk eresztették a migránsáradatot, akkor, amikor legálissá tették – miközben törvény tiltja – az embercsempészetet, akkor, amikor megtagadták a múltat, a gyökereinket, amikor hagyták, hogy számtalan ember megsértse határainkat, amikor nemzetállamok törvényeit szegték meg háttérből támogatott senkiházi, lefizetett „migránssimogatók”. S amikor „megetették” velünk – már akivel lehetett –, hogy a bevándoroltatásnak csak pozitív hozadékai vannak, és így tovább.

Ha nincs törvény, amit persze betartanak és betartatnak az emberek és a vezetők, akkor eluralkodik a káosz. Ez van most. Nem hinném, hogy egyedül lennék azzal a gondolattal, miszerint az egész világon tapasztalható „népvándorlás” támogatása mögött komoly és gonosz szándékok vannak. S az ezeket a szándékokat megvalósítani igyekvőkhöz csatlakoztak, törleszkedtek honi hazaárulóink is. Hogy miben reménykednek, nem tudom, de nem is érdekel. Azt viszont tudom, hogy ez a színtársulat nem ért semmit abból, hogy „A nagy világon e kivűl / Nincsen számodra hely”. Ha van igazság ezen a földön – nem biztos –, akkor esetükben a sors keze nem áldásra emelkedik majd. S a költőnél maradva hadd emlékeztessük őket dacosan a Szózat egy másik strófájára: „Megfogyva bár, de törve nem, / Él nemzet e hazán.” Csak azért is!

Kondor Katalin -]]> www.magyarhirlap.hu]]>