Magyar idő szerint péntek hajnali fél háromkor vette kezdetét a 2010-es idény második versenyhétvégéje. Az első tréningen minden haladt az előre eltervezett kerékvágásban, kellemes meleg időjárás fogadta a csapatokat, az Albert Park Circuit mintegy 35 fokos aszfaltja ideális alkalmat biztosított arra, hogy a szükséges alapbeállításokat mihamarább megleljék a csapatok. Kisebb meglepetésre a Renault-t terelgető lengyel Robert Kubica érte el a legjobb időeredményt (1:26,927), mindezt úgy, hogy mindhárom szektorban övé volt a legjobb részidő. Egy ezred híján 2 tizeddel verte a Mercedeses Nico Rosberget. A harmadik helyen záró címvédő Jenson Button már több mint fél másodperccel volt elmaradva, őt Massa, Vettel, Alonso és Hamilton követte.

Maga az edzés viszonylag eseménytelenül telt, egyedül Kobajasi megpördülése és alaposan lezúzott első légterelője okozott riadalmat a Waite- kanyarban, majd mintegy negyed óra elteltével ugyanő alkotott a 3-as kanyarban. A Saubernek kijárt a jóból, Pedro de la Rosának technikai problémával kellett szembenéznie. Mindenképpen örömteli, hogy az újonc csapatok – Timo Glock kivételével – tisztességes körszámot produkáltak, ráadásul hiba nélkül.

 

Az előzetes meteorológiai kalkulációk változóan felhős égboltot, kis valószínűséggel esőket vizionáltak, ehhez képest – szó szerint – hidegzuhanyként érte a csapatokat a két edzés közt lehulló nagy mennyiségű csapadék. Akkora bonyodalmat nem okozott az égi áldás, gyorsan felszáradt a pálya, az aszfalt viszont alaposan lehűlt, így joggal fejezték ki aggodalmukat a csapatok, a pilóták, ugyanis a lágyabb keverékű gumikat nem volt alkalmuk igazán bejáratni, tulajdonságaikat megfigyelni. A lehűlt pályán szárnyaltak a McLarenek, Lewis Hamilton 1:26,076-tal futotta meg a hétvége addigi legjobb idejét, Jenson Button viszont már 1:27-en kívüli időt tudott csak teljesíteni. Merőben ellentétes véleményt fogalmaztak be várakozásaikról. Hamilton dicsérte a technikát, elmondása szerint „még soha nem volt ilyen jó autója Melbourne-ben”, Button viszont óva intett mindenkit a túlzott elbizakodástól, bevallotta, kevesebb üzemanyaggal köröztek, mint riválisaik. A Ferrarik például egész biztosan a versenyre koncentráltak, s nehéz autóval köröztek, ebből adódott a 15. és 17. pozíció. A tréning harmadik helyén Webber, a negyediken Schumacher végzett. Erősnek tűntek a Force Indiák, a Renault viszont a változó pályaviszonyok mellett heves alulkormányzottsággal küszködött.

Az újoncok közül egyedül a Lotus zárt problémamentes edzést, a Virginnél a váltó és a telemetria, a Hispanianál a váltó mellett a benzinnyomással akadt hiba.

 

Szombaton, a délelőtti utolsó szabadedzéseken úgy fest, nagyobb bizonyossággal tudunk következtetni a majdani időmérőre, mivel a csapatok zöme ekkor már nyílt sisakkal és üres tankkal méri fel egykörös tempóját. Most sem volt ez másként. A tabella élén Mark Webber (1:24,719) végzett, aki az utolsó pillanatban előzte meg az addig vezető Alonsót. Versenyképesnek tűntek a Mercedesek, Schumacher csak bő 3 századdal maradt el spanyol kollegájától. A McLarenek viszont meglepően szenvedtek, előjöttek a Bahreinben tapasztalt tapadási nehézségek, a drasztikus visszaesést tanácstalan tekintetek konstatálták. Ugyanúgy Massa sem tudta munkára bírni abroncsait a hűvösebb pályán.

 

 

A hasonló körülmények közt megrendezett időmérőn nem is történt igazán rendkívüli, utólag visszatekintve érvényesült a papírforma. A Q1-ben a mezőny nagy részének nem kellett izgulnia, a hét kieső helyből hatot ezúttal is az újoncok foglaltak el, a 7. az orosz Vitalij Petrov lett, aki több mint 2 tizeddel maradt el a továbbjutást jelentő pozíciótól. Szembeötlő volt viszont a Hispania fejlődése, legalábbis egy körön, Bruno Senna mindössze 3 tizeddel maradt el a Virgint terelgető di Grassitól.

 

Az első szekcióban nagyon szoros volt az eleje, de ebből sokat nem lehetett levonni, legtöbbjük csak a keményebb keverékkel, gyaníthatóan megtankolt autóval körözött. A Q2-es periódusban már jobban körvonalazódtak az erőviszonyok. Papíron itt sem lett volna kérdés tárgya a négy élcsapat nyolc pilótájának továbbjutása, inkább csak a listán szereplő további két hely volt kiadó. Ehhez képest meglepő módon mind Massa, mind Hamilton gyengélkedett, képtelenek voltak egy körön tapadást találni a lágyabb gumikon, holott két szettel is próbálkoztak. A brazil 9 tizedes hátránnyal még csak-csak befért a legjobb 10 közé, Hamilton viszont utolsó gyors körében is rontott, így búcsúzott a további küzdelmektől. A jelek szerint biztos Q3-asnak tekinthető Sutil-Barrichello pároshoz így Kubica csatlakozott a TOP10-ben. Az időmérő második etapjában kezdetben Webber és Alonso versengett egymással, a végén Vettel – ellentmondást nem tűrve, körrekorddal – átvette a vezetést. Buttonnak és a két Mercedesnek sem volt miért izgulnia.

 

A Red Bullok egy körös dominanciájáról újfent megbizonyosodhattunk tehát, esélyeiket még tovább növelte, hogy mindezt keményebb keveréken érték el, a lágyabbon csak a Q3-ban próbálkoztak először. A Vettel-Webber párharc első felvonását a német nyerte, áttörte az 1:24-es álomhatárt (1:23,919), több mint 1 tizeddel verve csapattársát. Második próbálkozásra az ausztrál hatalmasat rontott a középső szektorban, óvatos becsléssel is legalább 3-4 tizeddel gyorsabb tempóra lett volna képes. Mivel Alonso másodjára sem tudta megverni a Red Bullokat (igaz, szűk másfél századdal ő is megdöntötte a korábbi körrekordot), Vettel visszavehetett, kezében volt pályafutása hetedik pole pozíciója. A fiatal német gyorsköre a legnagyobbakat idézte, végig a határokat feszegette, sikerrel. Button indulhatott a negyedik rajtkockából, észrevehetően javult a McLaren egy körön, de még mindig nagy a hátrányuk. Massa pedig végül nagy csatában legalább a két Mercedest maga mögött tudta tartani.

 

Meglepő és valahol ironikus, hogy miközben az FIA mindent megtesz az autók gyorsaságának visszafojtásáért, ahogyan ők mondják a biztonságosságért, 18 ezernél korlátozzák a motorok fordulatszámát, tiltják a tuningolást, alaposan lebutítják a sportág csúcsát jelentő aerodinamikát; nos, ehhez képest, hála a slickeknek és a mind extravagánsabb diffúzoroknak, sok idő után először pályarekordot ünnepelhettünk. Pontosabban pályarekordokat, hiszen három versenyző négy alkalommal verte meg, s adta át a múltnak Michael Schumacher 2004-ben, még V10-es motorral (!), az akkori csúcstechnológiás, verhetetlen Ferrarival felállított 1:23,125-ös etalonját. Ez egyszerre örömteli is a szurkolóknak, hiszen bármennyire is próbálják, nem tudják útját állni a fejlődésnek, másrészt újra fényesen bizonyítja az FIA átgondolatlan és szükségtelen szabályváltozásainak létalapját.

 

A legtöbben elkönyvelték már a száraz futamot, a legfrissebb előrejelzések is ezt támasztották alá. Ehhez képest a hét utolsó napján, a verseny előtti fél órában jelentős mennyiségű csapadék hullott a pályára. Noha az égi áldás mérséklődött a rajtprocedúra idejére, aztán újra rázendített, s jó esély kínálkozott arra, hogy az egész verseny esős körülmények közt fog eltelni. Nem így történt, nagyságrendileg 8-10 kör elteltével felszáradt az ideális ív, ezután már mindenki a normál száraz pályás slickeket használta.

 

 

A rajtra mindössze 21 versenyautó sorakozott fel, ugyanis a két Virginnél kicserélték az üzemanyagrendszert, így orvosolva a kisebb tankkal járó problémáikat, Glocknál új váltót is beszereltek. Jarno Trulli pedig egyáltalán nem is tudott elindulni, a Lotus hidraulikáján olyan súlyos hibát észleltek, amit már ki sem tudtak javítani a futam kezdéséig.

 

Érdekes lett volna látni, miféle különbségek mutatkoznak egyes csapatok és/vagy pilóták lágy, ill. kemény keveréken nyújtott gumikezelése közt, erre azonban végül nem került sor. A vizes pálya okán ún. köztes esőgumival rajtolt a teljes mezőny, amint felszáradt az ideális ív, értelem szerint a lágyabb slickre cserélték abroncsaikat, a száraz versenyeken kötelező kerékcserét így megúszták, vagyis nem volt előírva a kemény keverék használata. Hárman mégis éltek a lehetőséggel, sokra azonban nem mentek vele. Vitalij Petrov rögtön első gyors körén a kavicságyban kötött ki, Barrichello nem tudott pozíciót fogni Liuzzival szemben (noha átlagos 8 tizeddel gyorsabb volt az olasznál, de végül csak utolérni tudta), Karun Chandoknál pedig vélhetően tesztelési célzattal kísérletezett a csapat.

 

Gazdagon cikáztak a versenyautók a felvezető körben, mindenki igyekezte üzemi hőfokra melegíteni az abroncsokat. Kinek jobban sikerült, kinek kevésbé. A McLarennél és a Renault-nál remekül, Kubica elképesztő rajtot vett, a 9. helyről felzárkózott a negyedikre, de Hamilton sem lehetett elégedetlen a pillanatnyi 7. helyével. Felipe Massa 2008-as hungaroringi startját idézve gázolt át csapattársán, Buttonon és Webberen, közvetlenül Vettel mögött fordult a Jones- sikánba. Alonso viszont alaposan megszenvedett a körülményekkel, kipörögtek kerekei, majd a fehér felfestésen további tapadást vesztett. A negyedik pozíciót így is tartotta a kívülről érkező Schumacher és a belső íven támadó Button ellenében. A címvédő nem hagyta annyiban a dolgot, beszúrt a bizonytalan féktávot vevő spanyol elé, az apró koccanás folyományaként a Ferrari megpördült, s csak azután fordulhatott menetirányba, miután a teljes mezőny elment mellette. Schumacher is pórul járt, a piruettező Alonso eltalálta az első szárnyát, amit – hiába volt meggyőződve autója sértetlenségéről – ki is kellett cserélnie, így ő is csak a mezőny végére sorolt.

 

Annyiból mindkettejüknek szerencséjük volt, hogy a biztonsági autó rögtön az első kört követően pályára gördült. Kobajasi Kamui – a hétvége folyamán harmadszor – intett búcsút első légterelőjének egy koccanást követően, a 6-os kanyar előtt elvesztette uralmát járműve felett, ami így a betonfalat érintve belecsapódott Buemibe, majd Hülkenberget is a kavicságyba taszajtotta. Az első 5 kört követően, vagyis a SC távozása előtt Vettel, Massa, Webber, Kubica, Rosberg, Button, Hamilton, Sutil, Barrichello, Petrov volt a pontszerző helyen állók névsora, tehát a Renault orosz pilótája Bahrein után most sem volt szívbajos a rajtnál. Külön ki kell emelni Bruno Sennát, a toronymagas sereghajtó Hispaniát vezető brazil szenzációs rajtot fogott, meg sem állt a 14. helyig. A háromszoros vb Ayrton Senna unokaöccsének ennyi pozitívumot tartogatott ez a futam, amint újra éles verseny alakult ki, gyorsan a mezőny végére sorolt, majd hidraulikai probléma miatt ki is állt a boxba.

 

 

Az újraindított verseny parázs manőverekkel folytatódott. Vettelnek nem volt nehéz dolga, már a célegyenesre rákanyarodva másodpercen túli előnnyel vezetett Massa előtt. A brazil abroncsai egyáltalán nem tapadtak, csak bóklászott a pályán, a 6. körben a Jones- sikánban (1-es kanyar) a külső ívre szorította őt Webber, miután az előző körben visszaverte Robert Kubica támadását. Az össze-visszacsúszkáló brazil ezt követően eredményesen hatástalanította a lengyel próbálkozásait. Szemlátomást visszafogta a mezőny Massa, mögéjük gyorsan felérkezett Rosberg és a csapattársán túllépő Hamilton. Őket Sutil, Barrichello és Petrov követte, a Force India motorjában azonban már ekkor hibát észleltek, négy hengerrel pedig mindössze 9 körig bírta a terhelést. A hátsó régióban Alonso és Schumacher igyekezett minél előbb csatlakozni a pontszerzők vonatához. Ezt a feladatot a Ferraris oldotta meg harmonikusabban, egy kör után már a 15. helyre küzdötte fel magát, az újonc csapatok autói a legkevesebb ellenállásra is képtelenek voltak. Schumachernek azért akadtak kisebb gondjai, az újonc Lucas di Grassi például egy alkalommal visszaverte a német legenda támadását, védelmében meg kell jegyezni, ez a Mercedes iszonyatosan csúszkált a hűvös aszfalton, Alonso villámgyorsan 6 másodperces előnyt épített fel magának.

 

Az ideális ív rohamos léptékkel felszáradt, a futam első nagy kérdése az volt, mikor és melyik versenyző vállalja fel a slick gumikkal járó kockázatot. Jenson Button volt a delikvens, a brit saját elhatározásából már a 6. körben bejött a boxba. Döntése első ránézésre irgalmatlan baklövésnek tűnt, alig tudott kikanyarodni a boxutcából, majd a kavicságyból kellett visszaterelnie járművét. Nem tellett el sok idő, a középső és az utolsó szektorideje már gyorsabb volt mindenkinél, s a következő körben már ő volt a mezőny toronymagasan leggyorsabb versenyzője, az élen álló, még köztes esőgumin köröző Vettelre 2,3 másodpercet vert. Button mesteri húzását nem lehet eléggé dicsérni, ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy esőgumikon alaposan megszenvedett, így valahol törvényszerű és szükséges volt ez az elsőre meglepő döntés.

 

Nem volt innentől kérdés tárgya, melyik gumi a használhatóbb, a 8. körben tumultus alakult ki a boxban, szinte mindenki túlesett a kerékcserén. A két Red Bull, Liuzzi, Alguersuari és a Virginek csak 1-2 körrel később látogattak csapatukhoz. Liuzzi közel 8 másodpercet vesztett Barrichellóval szemben, Vettel viszont minimalizálta veszteségét, így – ha hajszállal is – az élre érkezett vissza. Webbernek viszont még egy kört a pályán kellett töltenie, a csapat nem akarta mindkét pilótáját egyszerre behívni, így az élen állónak kedvezett. Az ausztrál sokat vesztett, a kiváló munkát végző Kubica és Rosberg, de még Massa is megelőzte. A nyirkos pálya egyedül Petrovot tréfálta meg annyira, hogy véget vessen versenyének, az orosz kicsúszott a kavicságyba, nem is volt számára menekvés. Az immáron üzemképes gumikkal versenyző Button az első adandó alkalommal túllépett Kubicán (nem sokat teketóriázott, a betonfal szorításában bújt ki a lengyel mellől), s már Vettelt szorongatta. Bejött tehát az elsőre bizarrnak tűnő húzás.

 

 

A kerékcseréket követően Vettel, Button, Kubica, Rosberg, Massa, Webber, Hamilton, Barrichello, de la Rosa, Alonso sorrend alakult ki a pontszerző helyeken. A spanyolok kétszeres világbajnoka tehát máris pontszerző helyen találta magát, persze nem elégedett még meg ennyivel, mire visszajött autója tapadása, a korábbiaknál valamivel nehezebben, 3 körön át tartó csatában (a 13. körben) maga mögé utasította a Saubert, majd egy kör elteltével Barrichello sem okozott komoly problémát. Mindeközben Michael Schumacher a 13. helyen vesztegelt, ugyanennyi körre volt szüksége ahhoz, hogy végre maga mögé utasítja nagyjából a 1-1,5 másodperccel lassabb Jaime Alguersuarit. A katalán fiatalember élete versenyét produkálta, hosszú körökön keresztül bírta a nyomást, végül a 13-as kanyarban túlcsúszott, utólag visszatekintve itt vesztette el első pontját. Alaposan szétszakadt a mezőny, Schumacherék mögött már csak az újonc csapatok rótták a köröket, közülük vitán felül Kovalainen Lotusa volt a leginkább versenyképes, más kérdés, hogy körönként így is mintegy 2,5-3 másodperceket kapott az előtte állóktól. (Lekörözéseknél gáláns volt a finn, ekkor 5-8 másodpercre is rúgott a differencia.)

 

Az élbolyban viszont döntő helycserék következtek be. Az első helyen továbbra is Vettel száguldott, miután sikeresen visszaverte Jenson Button nem túl vehemens kísérleteit. Ezt követően, a 11. és a 14. körök közt 6-7 tizeddel volt gyorsabb a britnél, s mivel összességében a boxkiállást követő periódus 15 köréből mindössze háromszor volt valamivel gyorsabb Button, a Red Bull előnye 5 másodperc fölé nőtt. Örök rejtély marad, miként döntött volna Vettel és csapata, bevállalt volt újabb kerékcserét, avagy ő is végigment volna a végére igencsak használttá váló slickeken? Egyáltalán, a Buttonnál jóval agresszívebb stílusban vezető német alatt kibírták volna a gumik, miközben a címvédő – állítása szerint – komoly nyomást fejtett volna ki rá a verseny utolsó harmadában?

 

Ezt már sohasem tudjuk meg, ugyanis a Red Bull újabb ajándékot adott ellenfeleinek. Az előnyét magabiztosan tartó Vettel a 26. körben kavicságyban kötött ki. Elsőre fékhibára, még előtte a német vezetési hibájára (hiszen akadt már rá példa, hogy éles helyzetben rontott) gyanakodtunk, utólag kiderült, a bal első kerékcsavar lazult meg, ez okozta a kicsúszást. Vagyis egyszerűen rosszul rögzítették az abroncsot, a problémát már 2 körrel korábban is érzékelték, szóba került az újbóli kerékcsere lehetőséget, ám végül elvetették ezt az ötletet.

 

 

A dobogóért folytatott küzdelem rendkívül kiélezett volt, hiszen öt, majd Alonso elképesztő felzárkózásával már hat versenyző volt egymás közvetlen közelében. Kubica ugyan féltávig 4-5 másodperces egérútra tett szert, abroncsai nem bírták a terhelést, így felzárkóztak rá a többiek. Rosberg mögött Felipe Massa szenvedett, a brazilnak jószerivel egyetlen tiszta kanyarvétele nem volt, a célegyenesre fordító kanyarban egyáltalán nem találta a tapadást, így csak idő kérdése volt, mikor próbálkozik előzéssel a Hamilton szorításából kitörni készülő Mark Webber. Az ausztrálok reménysége a 15. kör elején, a sikánban sokkal rövidebb féktávot vett, a rendkívül indiszponált Massa pedig annyira belenyugodott a helyzetbe, hogy szabadon hagyta az ideális ívet, amin aztán Hamilton is elslisszolt mellette. Ezzel még távolról sem ért véget ez a csata, Hamilton ugyanis remek kigyorsítással az ausztrál szélárnyékába ugrott, elé is került, ám Webber lezárta előtte az utat. Pontosabban szólva jó szokása szerint ráhúzta a kormányát. A nevető harmadik Massa mindkettejüket megelőzte, a kavicságyból visszatérő Webbert pedig még Alonso is maga mögé utasította.

 

Massa ezt követően sem lehetett nyugodt, problémáin nem tudott úrrá lenni. Hamilton érett taktikát alkalmazott, várta, mikor hibázik egy nagyobbat a brazil. A 21. körben adatott meg az előzési lehetőség, kilépve a brazil szélárnyékából a célegyenes végén bebújt melléje. A McLaren első szárnya nagyot kapott a koccanásnál, de szerencséjükre helyén maradt. Massa azért a rend kedvéért visszatámadott, de előzés helyett olyan szerencsétlenül vette be a 3-as kanyart, hogy azzal saját csapattársát zavarta, aminek következtében Mark Webber visszaelőzte Alonsót. Hiába noszogatták Ross Brawnék, Nico Rosberg képtelen volt jelentősen begyorsulni, az ihletett formában versenyző Hamilton pillanatok alatt utolérte a németet, majd ugyanazt a taktikát alkalmazta, mint Massa esetében. Őt a változatosság kedvéért a 11-es kanyarban, a Waite- sikánban autózta körbe. 2008 világbajnoka aztán elképesztő módon egy kör alatt ledolgozta 3 másodperces hátrányát, s már Robert Kubica sarkában loholt. A lengyel azonban nem adta könnyen magát, 7 körön át tartott párostáncuk, de hiába volt minden próbálkozás, tőle csak megörökölni lehetett pozícióját.

 

A Kubica- Hamilton párharcot ragyogóan kihasználta Jenson Button, addigi 3 másodperc környékén stagnáló előnyét a 34. kör végére 10 minutum fölé tornázta. Ugyanebben a körben Lewis Hamilton másodjára is befordult a boxutcába, kereket cserélni. Az utólag tévesnek bizonyuló döntést nem más, mint Jaime Alguersuari tempójával vélték igazoltnak, a spanyol siheder ugyanis, miután Schumacher nagy nehézségek árán eléje került, gyorsan friss slickeket kért autójára, mivel azonnal megfutotta a verseny akkori leggyorsabb körét. Őt követte a két Mercedes, Barrichello, Webber valamint Hamilton.

 

Lewis Hamiltonnak 22 másodperces hátránya volt a két Ferrarihoz képest, ezt kellett tehát ledolgoznia a friss abroncsokat kihasználva szintén 22 kör alatt. Mindezt Mark Webber szorításában. Az ugyanis nagyon hamar világossá vált, hogy a futam első négy helyét birtokló pilótának (továbbá Vitantonio Liuzzinak) esze ágában sincs kereket cserélni, Robert Kubica például saját elmondása szerint tágra nyílt szemekkel konstatálta, amikor Hamilton egyszer csak eltűnt visszapillantójából.

 

 

Hamilton 1,5-2 másodpercet vert körönként Alonsóra, a spanyol láthatóan képes lett volna jóval erősebb tempóra, ám nem merte megreszkírozni az előzést botladozó csapattársával szemben. Sokat elmond, hogy mind az üldözött, mind a vadász egyformán a 47. körben futották meg leggyorsabb körüket, Hamiltoné 1,2 szekundummal volt erősebb. 10 körrel a vége előtt érték utol a két Ferrarit. Alonso ismét csillogtatta kivételes talentumát, pontosan tudta ő, mi a tétje a Hamiltonnal folytatott párbajnak, nem csupán legnagyobb riválisát kellett kordában tartania, egyszersmind Massát is védte, az ugyanis egyértelműnek tűnt, hogy a brazil megelőzése nem okozott volna sok gondot. Hiába Hamilton önkívületi versenyzése, a McLaren 15 km/h-val nagyobb végsebessége, Alonso precízen zárta az előzésre alkalmas íveket. Hamilton méltó riválisként taktikusan fürkészte az adódó lehetőségeket. Két körrel a leintés előtt szánta el magát az utolsó nagy rohamra, valósággal letolta a pályáról a Ferrarit. A Jones- sikánban sokat ígérő pozíciót harcolt ki magának, ám az addig csendesen köröző Webber elnézte a féktávot, amivel mindkettejüket a kavicságyba parancsolta.

 

Hamilton morcosan, de visszasorolt a 6. pozícióba, Rosberg mögé, Webbernél viszont szárnyat kellett cserélni, amivel visszacsúszott a 9. helyre. A fentebb vázoltakon túl érdekes küzdelem bontakozott ki a hátsó pontszerző helyeken is. Liuzzi ügyesen sáfárkodott a gumikkal, a remek 7. helyen zárta a futamot. Nem úgy Pedro de la Rosa, a spanyol abroncsai teljesen elkoptak, aminek következtében előbb Barrichello (a brazil még Liuzzira is felért, de előzésre már nem maradt elegendő ideje), majd az utolsó körben Schumacher és Alguersuari is elhagyta. Így szerezte meg tehát az utolsó, pontot érő helyet a hétszeres világbajnok.

 

Heikki Kovalainen vállalható 2 körös hátrányban fejezte be második Lotusban töltött nagydíját, míg Karun Chandhok bizonyára hasznos tapasztalatokkal gazdagította felzárkózó félben lévő csapatát. Mint ahogy az indiai is boldog lehet, amiért a futamot több km-t tett meg, mint eddigi két hétvégéjén összesen. Az összképhez hozzátartozik, hogy a két Virgin ezúttal sem tudta befejezni a versenyt, a most már tempóban is gyengébb „Szüzek” részéről egy újabb hidraulikai probléma (Di Grassi) és a futómű meghibásodása (Glock) a verseny mérlege.

 

 

Jenson Button tehát pályafutása 8. futamgyőzelmét (ami egyben a 25. dobogója) aratta a Formula-1-ben, megvédte tehát elsőségét az Ausztrál Nagydíjon. Győzelmét elsősorban ragyogó taktikai érzékének köszönheti, gumikezelésének pedig nem volt ezen a napon párja. Robert Kubica 10. alkalommal állhatott fel a dobogóra, a rajt utáni kavarodásból szerencsésen jött ki, ezt követően bizonyította, rászolgált apró szerencséjére. Felipe Massa is jubilált, 30. pódiumánál tart, ám a puszta tényen túl, ti. ő az egyedüli olyan pilóta, aki eddigi mindkét verseny végén dobogón állt, sok mindenre nem lehet büszke. Több nagyszerű teljesítmény mellett ki kell emelnie Fernando Alonsot és Lewis Hamiltont, előbbit remek felzárkózásáért majd Pazar védekezéséért, utóbbit egy sor klasszis manőveréért.

 

A világbajnoki tabellát továbbra is Alonso vezeti (37 pont), 4 ponttal előzi meg csapattársát, Button mai győzelmével 31 egységnél ját. A konstruktőröknél 70 ponttal a Ferrari áll az élen, a McLaren 54, a Mercedes 29 ponttal követi. A leggyorsabb autónak tűnő Red Bullnak csupán 18 pontja van.

 

A hétvégén Szepangban folytatódik a Formula-1-es világbajnoki sorozat, ahol a Maláj Nagydíjat rendezik meg!

 

 

 

 

 

Nagy Dávid (Dave)