Ő1G VERSEK

A „ROHANUNK A FORRADALOMBA” CIKLUSBÓL 

I.

Seggeknek végén

Még bőgnek az úton az újdonsült barátok,

Még hörög a Bence a tévé előtt,

De hányok nyomottan egy régi csirágot,

Ági már térdén hordja a keszkenőt.

Még ifjú falamon az Ági alakú nyál

S Ákos szétkenődik a kövön, mint a szar,

De a Varjúban már elakad a szál,  

S a Hadházy nyoma is csak Márki-Zay.

…Elbang a virág, elborbélylik az élet…

S Ildikó készít egy kurva erős képet.

Péter, Bence, Ági, feküdjetek ide!

Ki most fejedet lépcső elé tevéd le,

Holnap beléomolsz-e Jakab ölébe?

Oh mondd: ha előbb Vonakodok el, Dettire

Könnyezve ürítesz egy fél kevertet?

S ha rádmászik majdan a Vadai bőgve,

Elhagyod végre az épületet?
 

Ha eldobod egykor a Gréczyt s az Ákost,

Fehér sapidat a tévé elé akaszd,

Majd az ágikák felhúzzák zokninak,

S az éj közepén megszagosodik a vigasz.

S Tordaival feltörlik Ákost, aki márkizay,

S csúszkál Varjú szívrohamán a pimasz.

S beolvassák végre a közleményt - egymásnak,

S ettől köztük egy kicsike orgazmus repdes,

Aztán villanyoltás. Az idegosztály holnapig csendes.

Forrás: ]]>Bádog - Bayer Zsolt blogja]]>