Csaknem másfél millió magyar vicc érhető el az interneten. Mindenkit biztatnék arra, hogy olvasgassuk őket, nincs az az akadémiai székfoglaló mélységű társadalomelemzés, amely olyan komplex filozófiai mondandóval rendelkezne, mint egy-egy magyar vicc, ráadásul nem elhanyagolható mozzanat, hogy a derű a legfontosabb egészségvédő tényező. (Nincs még veszve Lengyelország, mondja a lengyel himnusz első sora, és egészen biztosan nincs még veszve Magyarország sem, amíg lakói ilyen vicceket tudnak megalkotni.) Az a magyar vicc, amelyet most az olvasó figyelmébe ajánlanék, a következőképpen hangzik:

– Hát, uram, az egy igazi tragédiasorozat, hogy Ön már három feleségét is elveszítette. Szabad megkérdeznem, hogy miben hunyt el az első felesége?

– Gombamérgezésben.

– És azt is szabad megkérdeznem, hogy a második felesége miben halt meg?

– Gombamérgezésben.

– Óh, de szomorú, és azt is megkérdezhetem, hogy a kedves harmadik felesége miben halt meg?

– Ő koponyalapi törésben, tudniillik nem akarta megenni a gombapaprikást.

Soros György szerint Európára pusztulás vár, ha nem fogadja be a migránsok millióit – sőt szerinte inkább tízmillióit – az előttünk álló módfelett kalandosnak ígérkező években. Ha ezt a kijelentést az előző magyar vicc logikája alapján lefordítjuk, akkor ez úgy hangzik, hogy Európa vagy öngyilkosságot követ el, vagy mi fogjuk elpusztítani.

Hogy ebben az abszurd drámában ki az a mi, azt egyelőre politikai­lag korrekt módon nem nagyon lehet elbeszélni, de elképzelhető, hogy ez a helyzet rövid időn belül megváltozik majd. Nagyon érdekfeszítő lett volna éppen ezért meghallgatni Soros György érveit, például akkor, amikor vele szemben Konrád György úgy nyilatkozott, hogy nincs meggyőződve arról, hogy a sok millió európai zsidó biztonságát egyértelműen növelné, ha filoszemitizmussal nem feltétlenül vádolható iszlám tömegek tízmilliói árasztanák el földrészünket.

Sajnos, ez a kettőjük között így kialakuló konfliktustér egyelőre nem nyilvános, pedig kíváncsian várnánk a szépen bimbózó diskurzus további részleteit is. A bevándoroltatás Európa elpusztítására irányuló projektje legújabb fordulatának fényében különösen fontos volna ennek megismerése mindnyájunk számára.

Ezt a fordulatot az a tervezet jelenti, amely szerint, ha egy európai uniós tagország nem fogadja be a kvóta szerint rá kiosztott migránstömeget (ami Magyarország esetében nagyjából kétezer fő), akkor személyenként kétszázötvenezer eurót kell befizetnie az Európai Unió közös kasszájába. Ez tehát körülbelül félmilliárd euró, vagyis több mint százötvenmilliárd forint volna.

Fontos és drámai üzenete mindennek, hogy ez a kétszázötvenezer euró nagyjából egy átlagos keresetű magyar fizikai munkás egész életkeresetével azonos. Vagyis a ránk kényszeríteni kívánt bevándorlókat egy magyar munkás egész élete során elérhető teljes jövedelme árán válthatnánk meg. (Csak halkan tenném hozzá, hogy nincs kizárva, hogy még így is megérné mindez, ha ezzel valóban elkerülhetnénk a menekültáradatot. Szinte biztosra vehető ugyanis, hogy a magyar társadalmat a bevándorlás nyomán sújtó kár még ennél a horribilis összegnél is nagyobb lenne.)

A tervezett intézkedés szerint ez a büntetés minden, a globális parancsot megtagadó országra egyformán vonatkozna, noha mondjuk Luxemburg és Bulgária között legalább tízszeres az egy főre jutó jövedelemkülönbség.

Igazán elgondolkodtató, hogy Európa uralmi struktúrái számára az egyre vészjóslóbb örvénylések tavalyi kialakulása óta tökéletesen érdektelen kérdésnek látszik annak tisztázása, hogy mégis ki okozta, okozza ezt az egyre súlyosabb válságot. Hogy ki szítja fel, ki provokálja ki azokat az egyre súlyosabb, egyre fenyegetőbb konfliktusokat, amelyek ehhez a most már globális válsághoz vezettek, vezetnek.

A tanú című film egyik jelenetében Pelikán József gátőr diszkréten figyelmezteti Virág elvtársat, hogy bocsánat, Virág elvtárs, de ez az ítélet. Mire a válasz: „Ejnye, az álmatlan éjszakák. A lónak négy lába van, mégis megbotlik.” Nagyjából ugyanebben a horrorparódiában ülünk benne most is, csak valahogy nem nagyon van kedvünk mindezen önfeledten hahotázni.

Európa uralmi struktúrái egyelőre arra sem voltak képesek, hogy egyáltalán elemi szinten elbeszéljék a helyzetet. De még mielőtt ez az értelmezés egyáltalán elkezdődhetett volna, már meg is kapják a jól megérdemelt büntetésüket azok, akik éppen azt kifogásolják, hogy lehet-e vajon a helyzet megoldásához vezető stratégiai szintű megoldásokat megtalálni anélkül, hogy tisztáznánk a helyzet kialakulásához vezető folyamatot, ezen belül pedig leginkább a kialakult helyzetért viselt, viselendő felelősséget. (Az anyagi felelősséget is természetesen.)

Tehát, ha például egyre nyilvánvalóbb az egész világ számára, hogy az Amerikai Egyesült Államok, Izrael és Szaúd-Arábia intim liaisonjára épülő komplexum az, amely tudatosan idézi elő a káoszt, leginkább azzal, hogy – az al-Kaidától Oszama bin Ladenen át az Iszlám Állammal bezárólag – ő maga konstruál és használ fel olyan fenyegető globális szörnyetegeket, amelyek mérhetetlen pusztulást okozva egyre fenyegetőbb menekültáradatot hoznak létre, akkor talán ezt az evidens tényt kellene először világossá tenni.

Ha ezt világossá tettük, akkor a rend helyreállításának költségeit is azokkal kellene megfizettetni, akik ezeket a gigantikus károkat okozzák. Az igaz, hogy ehhez tudásra, bátorságra és becsületre volna szükség, és Európa uralmi struktúrái nemigen „vádolhatók” ezekkel az erényekkel. Ezért elkerülhetetlen a pusz­tulásuk.

Bogár László – ]]>www.magyarhirlap.hu]]>