Mi marad Amerikából, ha nem vettek véget a birodalmi Amerika és a nemzetállami Amerika közötti antagonisztikus ellentétnek?

Muszáj racionálisan döntenetek, és persze jól teszitek, ha nem hagyjátok otthon a dühötöket sem.

Először is tudnotok kell: ha valaki azt mondja nekem akár csak tíz évvel ezelőtt is, hogy lesz idő, amikor teljes szívemből az oroszoknak fogok drukkolni, rólatok pedig pontosan azt fogom gondolni, amit hosszú, sivár évtizedeken át gondoltam a Szovjetunióról, nos, nem hittem volna el.

És lám, eljött ez az idő.

Szomorú is ez, és örömteli is.

Szomorú, mert rengeteg illúzió, vágy, hit és remény lett oda politikai poklotok tüzében, de örömteli is, mert végre mindent újra lehet kezdeni.

Nekünk, a világ többi részének tényleg nem mindegy, ki irányítja az országotokat. De leginkább nektek nem mindegy. Nektek, akik szintén elveszítettétek illúzióitokat, s végtelennek tűnő, már-már megmosolyogni való naivitásotokat is. S egyszer, talán éppen most, rádöbbentek végre, hogy a világ szörnyű állapotát nem kis részben ti okoztátok. Persze nem ti, nem a redneckek, a cowboyok, a kansasi farmerek vagy a New York-i hipszterek, ó, nem! Hanem a vezetőitek. Akik az elmúlt két évtizedben puszta üzleti érdekeik miatt lerohantak országokat, exportáltak demokráciát mindenhová, ahol senki sem kért belőle, a ti titkos részlegei­tek műhelyeiben kiképzett provokatőrök, zsoldosok, „jó” terroristák ellen indították harcba a fiaitokat, amikor az üzleti érdekek okán kiderült, hogy a „jó” terroristákból rossz terroristák lettek.

S mindezt leöntötték valami elviselhetetlen, szirupos, ocsmány dumával, ami természetesen a demokráciáról, a világ békéjéről és Amerika nagyságáról szólt. Azután elkezdték hazahordani fiaitokat a nemzeti zászlókba burkolt koporsókban a hatalmas szállítógépek, de elnökeitek és az „elitetek” tagjai nagyon szépen gyarapodtak olajból, fegyverből, műkincsből, miegyébből, miközben a világban csak gyűlt, egyre gyűlt a gyúanyag, a gyűlölet, a harag, az engesztelhetetlenség, ami sajnos – mert az általatok felforgatott világ bennünket is veletek azonosít – miránk is visszahullott.

Ebből pedig az lett, hogy minekünk is elegünk lett belőletek. Előbb csak az álmainkkal számoltunk le, aztán rájöttünk, hogy a birodalmi Amerikából is elég volt. Elég volt a diktátumokból, elég volt a ránk erőltetni akart szabadkereskedelmi egyezményeitekből, a génkezelt élelmiszereitekből, az ostoba és igazságtalan és felfoghatatlan és aljas háborúitokból, úgy nagyjából mindenből, ami ti vagytok immáron pár évtizede.

És most akadt végre egy arc, aki nem az elitetekből való. Jött egy arc, egy afféle igazi amerikai bunkó, a festett szőke hajával meg a milliárdjaival, és azt mondta, ő egy új Amerikát akar csinálni. Egy újat, ami olyan, mint a régi. Olyat, ami szakít a birodalmi Amerika elviselhetetlenségével és tovább nem finanszírozható aljasságai­val, és visszatér az erős nemzetállami Amerikához.

És ez jó.

Jó önmagában is, és azért is, mert a világ már nem akar úgy élni, ahogy ti éltek. A „törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol” – és mostanra végképp fölfeslett. Meztelenek lettetek. Még mindig gazdagok, a leggazdagabbak, de egyszersmind szánalmasak, dühítők és elviselhetetlenek is vagytok.

Már pedzi a világ, hogy iszlamista brigantik nem tudnák irtani a népeket, ha ti befejeznétek mindazt, amit pár évtizede elkezdtetek.

Ha visszatérnétek a nemzetállami Amerika sáncai mögé, és békén hagynátok végre a világot, ha végre megfosztanátok bennünket önmagatoktól.

A festett hajú arc ezt ígéri.

Remélem, hisztek neki. Egy próbát megér. Nektek is, nekünk is.

Hiszen morális iránytűtök szinte soha sem volt, úgyhogy ezzel kár próbálkozni…

Próbáljatok hát végre valami mást. Valamit, ami még soha sem volt. Ugyan mit veszíthettek? Semmit.

Szóval: hajrá, Trump!

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>