Vagyis élnének, ha nem szorítaná ki őket a civilizáció. De kiszorítja, és ilyenkor ezek a szegény indiánok Brazília őserdejének fogyatkozó paradicsomában úgy érzik, nincs értelme tovább küzdeni, és inkább a halálba menekülnek. Valahogy úgy, mint északon egy kanadai indián közösség tagjai, akik közül a napokban egyszerre tizenegyen próbáltak meg véget vetni az életüknek. A szóban forgó kétezer fős indián törzs tagjai közül az elmúlt fél évben hatvanan kíséreltek meg öngyilkosságot, úgyhogy a szakemberek szerint nagy a baj. Ráadásul ez nem egyedi eset. Egy helyi politikus kijelentette, már nem is számolja, hány indián közösség jelentett be rendkívüli állapotot tagjai öngyilkosságai miatt.

Az amerikai álom vesztesei, az északon és délen megmaradt őslakosok maradékai a jelek szerint nem tudnak olyan szépen kihalni, mint a sárkánygyíkok, amelyeknek csak kővé vált csontjai emlékeztetnek azokra az időkre, amikor ők voltak e világ uralkodói. A jelek szerint az indiánok túlérzékenyen és rosszul reagálnak a kihalásra. Tényleges kollektív öngyilkosságba menekülnek ahelyett, hogy példának okáért az európai őslakosok mintáját követnék. Ez sokkal elegánsabb, kényelmesebb, szórakoztatóbb és egyúttal hatásosabb módszer. Az európai őslakosok ugyanis úgy siettetik kihalásukat, hogy nem nemzenek utódokat, vagy ha mégis, csak későn és legföljebb egyet. Így aztán a felnőtt generációnak jut ideje szórakozásra, mindenféle dolog fogyasztására, és azzal sem kell törődnie, hogy ki tartja majd el őt, ha öreg lesz. Ha pedig már egy gyerek sem születik, akkor egy ember­öltő leforgásával a probléma megoldódik végleg, és az utolsó európai őslakos jobblétre szenderülése előtt szépen lekapcsolja a villanyt.

Tulajdonképpen akár delegációt is küldhetnének az európai őslakosok az amerikai őslakosokhoz, tanácsot adni a sikeres és szórakoztató, ugyanakkor százszázalékosan biztos kihalásra vonatkozóan, másfelől a konferencia szüneteiben némi alkohol elfogyasztása után akár egymás vállára is borulhatnának, sírni mégis egy jót, ha nem okozna némi lelki és diplomáciai bonyodalmat, hogy ami az amerikai őslakosok problémáját illeti, azt alapvetően az európai őslakosok elszármazott rokonai, az amerikai migránsok okozták.

A világ bonyolult viszonylatok rendszerévé vált. Az Európából elszármazott amerikai migránsok olyan sikeresen demokratizálták az ázsiai és afrikai szárazságövezetet, hogy ebben az amúgy is nehéz helyzetű térségben a létezés lehetetlenné vált, minek következtében az ázsiai és afrikai őslakosok egy részéből európai migráns lett, és így tovább.

A józan észt a XXI. századi civilizáció eközben sajnálatos módon szintén öngyilkosságba kergette, minek következtében őrültnél őrültebb elképzelések, alkudozások, trükkök és hazudozások alakítják a szóban forgó földrészek lakóinak életét. A nemzetközi halálfesztiválban talán az utolsó józan hangot szólaltatja majd meg a magyar népszavazás, amely a népvándorlásra kényszerített milliók befogadásának (lásd: az amerikai fehér ember és az indiánok viszonya), illetve elutasításának jogát az érintett populáció (nemzet) döntésére bízná. Európa több országában ezt a népszavazást már késő volna megtartani. Magyarországon még az őslakosok szava számít. Az ördögi kör itt még megtörhető.

Bencsik András -]]> www.demokrata.hu]]>