A közel harmincmilliós királyságról régóta tudható, hogy amit csak lehet, képzett külföldi munkaerőre bíz.

Nemcsak az alantas munkákat, melyeket a szaúdiaknak nincs kedvük elvégezni, hanem azokat a feladatokat is, melyeket képzettség híján nem tudnak elvégezni. Nyugati orvosok és mérnökök ezrei dolgoznak például a hatalmas méretű arab országban.

Egyelőre futja az olajbevételekből.

Szaúd-Arábiában 1962-ben törölték el a rabszolgaságot, azóta indiai, pakisztáni, Fülöp-szigeteki és szudáni millióknak (csaknem hatmillió vendégmunkásnak) fizetnek azért, hogy a helyi lakosság, a még pár évtizeddel ezelőtt is nomád arab törzsek „helyett” dolgozzanak.

Most pedig már harcoljanak is. Régóta lehet tudni, hogy a szaúdi titkosszolgálat és a hadsereg külföldiek nélkül alkalmatlan lenne bármire is.

Pakisztáni pilóták, jordán tisztek, délkelet-ázsiai deszantosok, észak-afrikai közkatonák engedelmeskednek brit és amerikai kiképzőtiszteknek, és egyre több poszton a parancsaiknak is.

A hírekben most éppen az szerepel, hogy a jemeni ellenzéki lázadók ellen háborút vívó szaúdi hadsereg egyre több zsoldost veszít, főleg bangladesieket. Ezért kezdett a világ azon csodálkozni, és persze gondolkodni is, hogy miképpen áll össze egy ilyen huszonegyedik századi zsoldoshadsereg. Hány arab szolgál benne, hány muszlim hajlandó pénzért muszlimokat ölni?

Szép lassan kiderül, hogy egyre kevesebb. Ezért aztán Szaúd-Arábia újabban már kolumbiai zsoldosokat toboroz, pontosabban a toborzásukat is külföldiekre bízza. A szaúdi sejkek a jelek szerint csak vízipipáznak, és persze állják a számlát. Helyettük az iraki háborúban elhíresült amerikai Blackwater cég végzi el a piszkos munkát.

Az amerikaiak arra a következtetésre jutottak, hogy a dél-amerikai gerillaháborúban edződött kolumbiai katonák nem sokat hezitálnának, ha jemenieket kellene ölniük. Főleg mert ezt a sivatagi hőségben ötször több pénzért tehetik, mint a kolumbiai dzsungel fullasztó kánikulájában.

Az amerikai zsoldostoborzók tehát megtalálták a rést. Aztán elintézték a kolumbiai hadsereg vezetőivel, hogy az ott havi 600 dollárt kereső kolumbiai katonák átjöhessenek az Arab-félszigetre. Szaúd-Arábiában havi háromezer dollár a zsold, plusz heti ezer még, ha életveszélyes bevetésen vesznek részt a kolumbiaiak. Ja igen, és ha kérik, akkor kapnak szaúdi állampolgárságot is, de csak akkor, ha meghatározott számú bevetést túlélnek.

Rózsás a helyzet arrafelé, gondolom, egyetértenek.

A kolumbiai FARC-gerillák elleni harcban edződött dél-amerikai zsoldosok ezek szerint most már jemeni lázadókra lövöldöznek. Az első hétszáz fős kontingens nemrégiben érkezett a helyszínre.

A híreket olvasva nekem az a benyomásom, hogy igaza lesz Henry Kissinger egykori amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadónak és külügyminiszternek. A huszonegyedik század elején kaotikus káosz kezd uralkodni a globális világ jó néhány régiójában. A szálak előbb-utóbb annyira összekuszálódnak majd, hogy képtelenség lesz rendet tenni.

Mindenki öl mindenkit, gátlás, fenntartás és különösebb erkölcsi skrupulus nélkül. Modern kori Mad Max!

Frei Tamás - ]]>www.metropol.hu]]>