Ültünk bent a szerkesztőségben, nagyjából fél órával azelőtt, hogy az MTI kiadta volna első gyorshírét Gyurcsány Ferenc egykor volt és leköpött miniszterelnök szavairól, és hirtelen megvilágosodásom támadt. S meg is osztottam mindjárt kollégáimmal a jóslatot: Gyurcsány a szélsőségek elleni küzdelem fontosságáról fog beszélni. Arról beszélt.

Álljon itt az MTI gyorshírének idézete: „A követelőző, agresszív, ragadozó hatalom nem egyszerűen kopog, hanem dörömböl a hatalom ajtaján.” A stíluselemzésbe ezúttal ne menjünk bele, mindössze egy rövid megjegyzés: ha a követelőző, agresszív, ragadozó HATALOM dörömböl a HATALOM ajtaján, akkor ugyebár önmaga ajtaján dörömböl, s aki önmaga ajtaján dörömböl, az egyszersmind azonos is önmagával – ez pedig innentől kezdve már Freud mester dolga… De a lényeg nem ez. A lényeg, hogy megkezdődött a kampány, s abban a követelőző, agresszív, ragadozó Gyurcsány is megkapta feladatát. Mostantól azzal kampányol, hogy mindazt, amit megtettek, meg merészeltek tenni ezzel az országgal, az ellenzék nyakába próbálja majd varrni. Ezt csinálják, amióta léteznek, amióta vannak, egzisztálnak. De az kétségtelen tény, hogy Gyurcsányhoz fogható követelőző, agresszív ragadozót még nem láttunk.

Ő az alfája s az ómegája mindannak, ami rémisztő, undorító és elviselhetetlen egy hatalomban. Ő a harmadik magyar köztársaság egyetlen potenciális diktátora, mert összesűrűsödött benne mindaz a lelki defektus és aberráció, ami ehhez szükséges. S most előállt, és azt mondta, hogy „bűn és gyalázat, ha visszavesznek a szabadságból, az emberi méltóságból, a demokráciából és abból a közös álomból, amelyből épült a harmadik magyar köztársaság”.

Először is: nem volt ilyen közös álom. Tessék megnézni az Ellenzéki Kerekasztal jegyzőkönyveit. Ott volt egy ellenzék, amely álmodott erről a köztársaságról, s volt egy pártállam, amely foggal-körömmel védte saját hatalmának sáncait.
 

Másodszor: a nem létező közös álmot az a követelőző, agresszív ragadozó zúzta szét végérvényesen, aki de facto mindenre és bármire képes volt a hatalomért. Aki gátlástalanul és igazi ripacsként ellenfele arcába vágta, hogy „nem lesz vizitdíj, miniszterelnök úr, ön úriember, nem akarhat tisztátalan eszközökkel nyerni” – majd mikor nyert, első intézkedéseként bevezette a vizitdíjat. És azóta sem érti a beteg, nyomorult, diktátor lelkével és agyával, hogy a népszavazás nem a háromszáz forintról szólt, hanem erről. Arról, hogy bele lehet-e hazudni egészen gátlástalanul és pofátlanul az ország képébe. Hogy bele lehet-e vizelni a trambulinról is a medencébe…

Gyurcsány, a ragadozó nem érti, és nem is fogja megérteni soha. Miképpen mamelukjai, nyomorultjai és szerencsétlenjei sem fogják megérteni soha. Az egyik legbutább talpnyalója, bizonyos Gréczy Zsolt, a Népszavában arról értekezett a minap, hogy a szélsőségeseket a Fidesz és Orbán hizlalta fel és tette naggyá. Nem értik, hogy szélsőségeseket mindig csak a regnáló hatalom tud felhizlalni és naggyá tenni. Nem értik, hogy szellemi-lelki elődeik, a jakobinusok nem a gironde, hanem az ancien régime melléktermékei voltak. Nem értik, hogy puszta létük, s minden nap, amit még hatalomban töltenek, súlyos merénylet a köztársaság ellen. Ezt sem értik, miképpen Sólyom ünnepi beszédét sem értették a hazugságról. Csak gyalázzák, mert nincsenek fogalmaik róla. Hatalomtechnikai fogal­maik vannak, és meg tudnak gazdagodni. És az anyjukat is eladnák pénzért, hatalomért. Ragadozók. És most sarokba vannak szorítva. És ilyenkor a legveszélyesebbek.