Midőn a tavalyi év legjobb úszónőjének választották amerikai vetélytársnőjével, Katie Ledeckyvel szemben (akinek az apja még Csehszlovákiából disszidált), már éreztem, hogy baj lesz. Katinkát korábbi amerikai edzőjének „hibái” miatt sikerült semlegesíteni a londoni olimpián, a csillagos-sávos esélyesek taroltak, de jövőre itt van Rio, a magyar lány talpra állt, csodát tett vele a következetes edzésmunka meg a szerelem, a férj-edző közreműködésével sorra nyeri a versenyeket. Menetrendszerűen meg is érkezett a doppingvád Amerika irányából, a tekintélyes úszószaklap, a Swimming World magazin blogjáról. A sportolónő egy szűk héten belül – két verseny között hazatérve – kénytelen volt sajtótájékoztatót tartani: soha nem szedett teljesítménynövelő szereket, és szentül vallja: nincs az a pénz, hírnév és győzelem, amiért érdemes volna eladnia a lelkét. Épp ezért a rágalmazókkal mostantól nem ő, hanem egy jogászcsapat foglalkozik.

A tengerentúli kártérítési gyakorlatot ismerve a rágalmazó s a közreadó orgánum az alsóneműjét is ráfizetheti erre a kis hírbehozásra. A kanadai származású New York-i blogger Katinkával szemben úszóként afféle nímand: az atlantai olimpián egy 11. helyezésig vitte. Azzal indított, hogy nincsenek bizonyítékai, de nem életszerű, hogy valaki folyamatosan csúcsformában legyen – és még egy különösen ízléstelen, szexista hasonlatot is megeresztett a sztriptízbárban látható szilikonmellekről. A „nem zörög a haraszt” alattomos logikája szerint mószerolta a kiválóságot, testalkatra és eredménytáblára hivatkozva, védekezésre kényszerítve a klasszis versenyzőt: bizonyítsa csak az ártatlanságát. A kanadait a sajtó talányos okokból az NDK-s úszónők doppingszakértőjeként emlegeti, ám amikor ezt a párhuzamot előráncigálja, elsikkad, hogy Katinka féléves volt, amikor nagy robajjal, erőszakos falomlással összedőlt a gyógyszerkémiában élenjáró államalakulat.

A kanadai blogger sosem ment a szomszédba egy kis konfabulációért: április elsejei bejegyzésében egy olyan úszó őstehetségről tréfálkozik, aki egy kis csendes-óceáni szigeten él, afféle Hany Istókként delfinekkel úszik, s jobb a világcsúcstartóknál, ám ez soha nem derül ki a „civilizált” világ előtt, mert fél repülőre ülni, hogy versenyezzen. Ez a „tréfás” dolgozat a Hosszú-féle doppingvád méltó társa, amely sztorinak egyik kommentelője Egerszegi Krisztinát emlegeti: ott állt a dobogó legfelső fokán deltás (NDK-s) úszónők között. Pedig nem is edzett delfinekkel. Egy másik kommentelő szerint viszont Hosszú Katinka edzés előtt felvezetésként fél órát ugrókötelezik, amin nagy a hüledezés.

Gyárfás Tamás úszószövetségi elnök teóriája szerint a hitelrontó ügy egy nemzetközi összeesküvés része, amelyet itthonról vezéreltek. „A feljelentő Julio C. Maglionénak, a FINA elnökének levélben fogalmazta meg Hosszúval kapcsolatos kételyeit, írt a FINA igazgatójának, Cornel Marculescunak, Orbán Viktor miniszterelnök úrnak és Borkai Zsoltnak, a MOB elnökének is” – állította. Szerinte nem véletlen a vád időzítése: az előre hozott tisztújításra élesítették. Az előrehozott tisztújításon az ellenjelölt, egy debreceni úszóedző 119:1 arányú vereséget szenvedett (vajon ki szavazhatott rá?), viszont tagadta, hogy doppingolással vádolná Hosszút. Ellenben a közösségi oldalán beismerésként aposztrofálta, hogy Gyárfás nyolcoldalas levelet gyártott arról, hogy tanúként kihallgatták Fenyő János meggyilkolása ügyében. Gyárfás később a levelet összetépte, mint ami nem tartozik a tárgyhoz. S bár azért szívesen tanulmányoztam volna az érvrendszerét, az elnöknek ezúttal igaza lehet: nagyobb tétek forognak kockán.

Elsősorban az olimpiai aranyak, amelyek mégiscsak a legfőbb fokmérői egy olimpiai sportág hierarchiájának. Másodsorban a nagy bravúrral bevállalt vizes világbajnokságot kell hitelteleníteni („doppingolók, már-már NDK-sok rendezik”), hogy csökkentsék egy későbbi potenciális olimpiarendezés esélyeit. Ha nem neveti ki Amerika, hogy a feltételezett magyar doppinggyártás a világ által kimutathatatlan szereket képes előállítani, az sem valószínűtlen, hogy a világ egyik vezető szaklapjának bloggere itthonról kapja a kiválónál kiválóbb ötleteket.

Merthogy az a tapasztalat: Magyarországgal ezt a politikában is meg lehet csinálni – hazánkra mintha teljesen más morális és jogi megítéléseket lehetne alkalmazni egy-egy konkrét ügy kapcsán. S mint Hosszú Katinka esetében: természetesen bizonyítékok nélkül. Lehet kedélyesen és pityókásan pofozgatni, diktátorozni; lehet a nyilvánvaló teljesítményt kósza doppingvádakkal bagatellizálni, amelyeket ráadásul itthonról sugallnak politikai ellenlábasok, sőt a saját hazájuk megbüntetését követelik nemzetközi fórumokon. Kérdés, létezik-e olyan előny, siker és győzelem, amiért érdemes volna eladnunk a lelkünket.

Csontos János - ]]>www.napigazdasag.hu]]>