- 0
Blaskó Péter szemtanú, aki a Nemzeti színésze, mellesleg a nemzet színésze is, levelet írt a bécsieknek. Rövidet, keményet, igazat. Súlyos szerepzavarról beszélt, meg a vendégjog brutális megsértéséről és azt kérte, hogy kérjenek bocsánatot a vezetők, ha úriemberek, ha európaiak és ha művészek.
Ezt tudnia kellene minden bécsi színésznek. Sajnálatos, hogy van néhány annyira vadliberális és demokrácia-féltő, hogy nem tudja.
Még hogy nincs, pedig dehogynem. Mármint szidni lehet az összeesküvés-elméleteket, de attól még van egybefonódás.
Itt volt Csehov Sirályával a bécsi Burgtheater, részt vett udvarias vendégként a Nemzeti Színház nemzetközi színházi találkozóján.
Ha az ember elmegy a nagy g-mollra, a Pastorale-ra, vagy a Befejezetlenre, tudja, mit vár és hála a ma is magas zenekultúránknak, meg is kapja. De ha egy idióta másodhegedűs a koncert végén váratlanul és hívatlanul megszólal és Orbánozik, Gyurcsányozik, demokráciázik, (vagy Grósz Károlyozik, Erich Honeckerezik), nemcsak Mozart lelkébe tipor, hanem a közönségébe is. És ez botrány. Ezt tudnia kellene minden bécsi színésznek. Sajnálatos, hogy van néhány annyira vadliberális és demokrácia-féltő, hogy nem tudja. Mert felolvasott valamit.
Azt már megszokhattuk, hogy Hillarytól Martin Schulzig, mindenki beleugat a magyar belpolitikába, de ma már ott tartunk, hogy egy osztrák színész, Martin Reinke is ezt teszi, teheti, ő már csak tudja, hogy mi, szegény magyarok mitől távolodtunk el.
Próbáltad volna meg ezt egy japán vagy francia turnén, ehhez gyáva lennél, csak nálunk lehet mocskolódni.
Hát idefigyelj, Martin, te elfogult szabadságharcos, hátrább az agarakkal! Most Metternichet, Haynaut és Aradot, no meg a dicsőséges Bach-korszakot nem is mondom, rég volt, bár szégyen volt. Olvass Jókait, Petőfit, vagy legalább a Kossuth-kiflit. Mély nyomokat hagytatok bennünk ti, demokrácia-féltők ebben a nagyszerű magyar népben.
Volt nálunk persze Hitler tér meg Mussolini tér, igaz, rövid ideig. De ti, Bécs lakói eufóriában üdvözöltétek az Anschlusszot. Aztán 55-ben az oroszok valahogy kivonultak, nálunk meg valahogy itt maradtak néhány évtizedig. Mondom, néhány évtizedig.
Persze nálunk volt Marx tér meg Engels tér, nem is rövid ideig. És jött a nagyszerű határnyitás, ennek már negyed évszázada és a burgenlandi nyugdíj ma is ötszöröse a Vas megyei polgárokénak. Tudod Martin, nálunk ez is probléma.
Hát ennyit neked, nagyokos színész demokráciáról, diktatúráról, történelemről és a gazdaságról.
De aztán folytatódott a történet.
Blaskó Péter szemtanú, aki a Nemzeti színésze, mellesleg a nemzet színésze is, levelet írt a bécsieknek. Rövidet, keményet, igazat. Súlyos szerepzavarról beszélt, meg a vendégjog brutális megsértéséről és azt kérte, hogy kérjenek bocsánatot a vezetők, ha úriemberek, ha európaiak és ha művészek.
Az ember (például én, a naiv) ilyenkor hátradől és elégedett, mindig van valaki, aki szerencsére helyreteszi a dolgokat. De aztán gyorsan csalódik, mert arra is van mindig valaki, hogy az egészet égbekiáltó baromságaival tönkretegye. Jött is gyorsan a hvg-s cikk, hogy Blaskó mennyire tudatlan (ráadásul Orbán tenyeréből vette át a Kossuth-díjat), azt sem tudja, hogy mekkora tapsot kapott volna a liberális bécsi közönségtől, ha anno ő is politikai véleményt nyilvánít.
A színház persze mindig politizál, sokszor még a vers is, de immanensen. A művön belül. Mert a mű maga politizál, nem a csepűrágók. Ezt aztán vagy értik a nézők, vagy nem, általában igen. De nem úgy, hogy az előadás vagy a koncert végén csináljuk a fesztivált. Ezért teljesen felesleges és nívótlan, hogy hvg-s lihegőnk belemegy még különböző ál-elemzésekbe, népszínművezik, balázspéterezik, vagdalkozik, ami eszébe jut. Nem lehet egy ilyen eszementet megállítani? Hát akkora itt a szabadság, hogy nem lehet.
De van itt még más is.
Itt van például Gyurcsányostul, Dobrevestül ez a világcég, az Altus. Ezt a nemzetközi konzorciumot az Európai Bizottság illetékes főigazgatósága nyilvános pályázat nyomán választotta ki szerződéses partnernek azzal a céllal, hogy az készítsen tanulmányokat a kohéziós (felzárkóztatási) és regionális politika további alakításával összefüggésben.
A kormány persze tiltakozott, és arra kérte a nagy tekintélyű EB-t, hogy gondolja újra a döntést, hogy egy politikailag függetlennek nem mondható politikus négyfős cégét bízta meg a feladattal, ahelyett, hogy azt például egy nagy nemzetközi könyvvizsgáló cégre bízta volna.
Kecskére bízták a káposztát - reagált a Jobbik. Kecskére bízták a káposztát - mondom én is felháborodva. De ez még kevés.
A világ csendőre, a nagy Washington letett már Bajnairól, most megint Gyurcsány az aduász.
Mert azt lássuk be, hogy százszor okosabb, mint Tóbiás és Mesterházy együttvéve, nagyobb szónok, mint Kórozs Lajos, a fantasztikus Bangónénál is nagyobb kaliber és rafináltabb, mint bárki más.
Mit számít a Gordonra kidobott sok pénz, most jobb híján megint Fleto a remény. A hiperaktív André Goodfriend ezt biztos elmondta (naná) és lám, az Európai Bizottság meghallotta. Az illetékes főigazgatóság máris döntött, az Altus lett a nyilvános pályázat győztese.
Szép történet, dicső történet, mai nagyszerű történet, nekem mégis gyomorforgató.
Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!
Köszönettel és barátsággal!
