Magyarország az elmúlt öt évben ledolgozta azokat az előnyeit, amelyeket az 1997 és 2001 közti közgazdasági "aranykorban" felhalmozott, amikor egyensúlyőrző növekedéssel a térség legjobbjaként gyorsan közeledett a fejlett nyugat-európai gazdaságokhoz. Mára az egyensúly és a növekedés terén is sereghajtók vagyunk az unióban, miközben záródnak azok a társadalmi és gazdasági csapdák, amelyek a foglalkoztatás, tőke, tulajdon, profit, tudás, K+F, népesedés, egészség terén végérvényesen gátolják a sikert.

És akkor jött Ernst U. von Weizsäcker, Amory B. Lovins és L. Hunter Lovins, akik újból kiadták tíz éve publikált művüket, és mintha fény villant volna fel a magyar alagút végén. Az 1990-es évtized egyik legfontosabb könyvében azt állítják, hogy szakadék felé rohan az emberiség, mert a Föld erőforrásait elpazaroljuk, de van megoldás: a "négyes faktor".

Ha képesek lennénk a ma felhasznált anyagok, energia és természeti erőforrások felével kétszer nagyobb gazdagságot előállítani, akkor megnégyszereznénk az erőforrás-felhasználás hatékonyságát. Ezzel nem csupán gazdagabbak lennénk, hanem még a Föld is megmenekülne attól, hogy végleg tönkretegyük. Jól hangzik, de valóban lehetséges fele erőforrásból kétszer többet előállítani?

Furcsamód ez már tíz éve is lehetséges lett volna! Az 1990-es években már rendelkezésre álltak azok az új technológiák, amelyek nagyságrendileg csökkentik az egységnyi termékhez felhasznált energia és természeti erőforrás mennyiségét, és ezt úgy teszik, hogy nem kerülnek többe, mint a ma használt technológiák. Új ipari forradalom kezdete ez, amikor a technológiák változása forradalmasítja az energia és az anyagok felhasználását, de - szemben az első ipari forradalommal - nem nagyobb tömegben kapcsolja be a természeti kincseket a gazdaság vérkeringésébe, hanem fordítva: lehetővé teszi, hogy egyre kevesebb erőforrást használjunk fel. Kísérletképpen már tíz éve használták azokat a technológiákat, amelyek a gépkocsik üzemanyagfogyasztásában, a házak fűtésében, az otthoni elektronikus és elektromos eszközök működtetésében, a táplálkozásban, a mezőgazdaságban és az iparban képesek a négyszerezésre, vagyis hogy feleannyiból kétszer többet hozzunk létre. A szerzők ötven okos technológiát ismertetnek, amelyek a szuperablaktól a napelemig, a szupermosógéptől a szélerőműig, az új vasúti technológiától a hibrid autókig forradalmasítják az energia felhasználását. Már tíz éve működnek az új technológiák Kaliforniától Németországig, Dániától Svédországig, bizonyítva: mindez nem utópia.

Az elmúlt tíz évben azt is láttuk, hogy azok értek el sikert, akik tömegesen álltak át az energia- és anyagtakarékos technológiákra. Ma a skandináv államokat tartják a globális gazdaság legversenyképesebb területének, és nem véletlen, hogy a dánok, svédek és finnek vezetnek az alternatív energiaforrások felhasználásában, az energiatakarékos építkezésben. Dániában 1980 óta nem nőtt(!) az energiafelhasználás, miközben kétszer gazdagabbak lettek. Igaz, a közlekedés energiafelhasználása - autó, repülő, vasút, busz - a felével nőtt, de eközben a villamosenergia-felhasználás radikálisan csökkent. Gazdagság és energiatakarékosság, szegénység és az energiával, általában a természeti erőforrásokkal való pazarlás szorosan összetartoznak, sőt sziámi ikrek.

Mi van velünk, magyarokkal? Rosszul, sőt nagyon rosszul állunk az alternatív energiaforrásokra való áttérésben és az energia-, valamint anyagtakarékos technológiák alkalmazásában. Éppen ezért csillan fel a remény: mondják, hogy innen szép nyerni, de innen valóban csak nyerni lehet. Égetően szükség lenne az olyan kormányzati politikára, amely az energia- és anyagtakarékos technológiák átvételét és fejlesztését, hazai alkalmazását állítja a gazdaságpolitika - igen, a gazdaságpolitika! - középpontjába. Rá kell döbbennünk, hogy egyensúly és növekedés, felzárkózás és felemelkedés olyan apróságokon múlik, mint a napelem és napkollektor, a hőszivattyú, a szigetelés, a benzinfogyasztás, az energiatakarékos építkezés és termelés.