{...} lehetetlen, mert ezeket a Krímet annektáló, Kelet-Ukrajnában lövöldöző Putyin is javasolja (100%-os képmutatással).

Márpedig neki egyetlen szavát se lehet elhinni. Az Egyesült Államok, a NATO és az EU pedig elérkezettnek látja a pillanatot, hogy következetesen folytassa Bush elnök politikáját. Bush elnök ugyanis megígérte Gorbacsovnak – a német újraegyesülés eltűréséért cserébe –, hogy a NATO nem terjeszkedik majd keleti irányban. Az ígéretet, mint tudjuk, arrogáns nyíltsággal megszegték, mert megszeghették. Ez pedig azt a kiheverhetetlen sérülést jelentette a posztszovjet-nagyorosz érzületnek, amit a magyar nacionalizmusnak Trianon.”

Aztán pedig ezt: „A huszadik század folytatódik. Persze az ukrajnai népek érdekeivel, békéjével, testi épségével a franc se törődik. Ki vannak szolgáltatva a különféle, genocídiumra hajlamos fegyveres erőcsoportok tébolyának. Nincs hatalom, amely ezt megállítaná. Most még lehet minderről szkeptikusan és kritikusan beszélni. 1914 nyaráig is lehetett.

Olvasó, ha pártot ütsz bármelyik hadviselő fél mellett, erkölcsi öngyilkosságot követsz el. Az egész rossz, nem a fele.”

Nagyjából ez a helyzet. S igen, mindjárt a dolgok legelején szögezzük le: alig van megnyugtatóbb annál, hogy nincs közös magyar–orosz határ. Maradjon ez csak így. Hiszen van történelmi tapasztalatunk, éppen elég. Tudjuk, milyen az, amikor az orosz cár vonul be hozzánk „rendet tenni”, és amikor a szovjet pártfőtitkár, ugyanezért. Nekünk nem kell elmagyarázni. És igen, a lengyelek és a baltiak még inkább tudják. Azok a lengyelek, akiket háromszor is letöröltek a térképről. Akiket a náci Hitler és a szovjet Sztálin a legnagyobb egyetértésben rohant le 1939-ben. (Épp a minap emlékeztünk meg a második világháború kitörésének napjáról, szeptember 1-jéről, amikor Hitler megtámadta a lengyeleket. Arról is megemlékezünk majd, hogy egy héttel később Sztálin keletről hátba támadta az élet-halál harcot vívó Lengyelországot?)

Aztán nekünk azt „tanították” harminchárom évig, hogy 1956-ban ellenforradalom volt, és fasiszta bandák ölték az utcán a derék kommunistákat. A lengyeleknek pedig azt, hogy Katynban náci gazemberek mészárolták le a lengyel értelmiség és tisztikar színe-javát. Pedig kommunista gazemberek voltak.

Szovjetek.

Úgyhogy nekünk nem kell elmagyarázni semmit.

És megnyugtató, ha van egy szép, nagy ország köztünk és az orosz birodalom között.

De: tényleg nincs hazugabb és képmutatóbb magatartás annál, amit a Nyugat most (ismét) megenged magának. Mert a Nyugat nemcsak Gorbacsovnak tett ígéretét szegte meg, hanem megszegett már mindent. Azzal, hogy különböző „forradalmakat” robbantott ki szerte az orosz érdekszférában, Grúziától Ukrajnáig. Hogy tárgyalópartnernek tekintette a Majdanon felsorakozott szélsőjobboldali disznókat, és szemet huny afelett is, hogy Porosenko ukrán elnök előbb engedményeket tesz nekik, majd pedig egyszerűen beemeli őket a politikai establishmentbe.

A Nyugat most azt gondolja, ez az érdeke. Ismerjük ezt. Felfegyverezte és dédelgette az iraki Szaddámot is, aztán lerombolta országát és felköttette. Most meg ostobán, bambán pislog, hogy mi is történik az iraki meg a szíriai sivatagban.

Putyin pedig pontosan úgy viselkedik, ahogy a Nyugat és legfőképpen az Egyesült Államok szokott viselkedni: nagyhatalmi státusából következően és az érdekei mentén.

Oroszországnak pedig az az érdeke, hogy ne legyen az altestében egy NATO-tagállam tele nyugati fegyverrel, támaszponttal, atommal. És az az érdeke, hogy legyen a hadiflottájának kijárása a Földközi-tengerre. És az az érdeke, hogy a kelet-ukrajnai orosz népesség (amely döntő többségben van a térségben) minimum autonómiát kapjon. Kérdés persze, hogy a kelet-ukrajnai oroszok most már megelégszenek-e ennyivel. S kérdés az is, vajon a Majdan „győztes” erői mennyit rontottak a helyzeten, amikor mindjárt első intézkedésükkel korlátozták a nemzetiségi nyelvhasználatot Ukrajna területén. Bravó…

Bátran jelentsük ki: az Egyesült Államok pontosan így reagálna, ha mondjuk Kanada holnap bejelentené, hogy a maga részéről ezentúl az orosz érdekszférához tartozónak vallja magát, és beenged a területére orosz fegyvereket, haderőt, létesülhetnek orosz támaszpontok, amelyeken akár atomfegyverek is állomásozhatnak. Amerika nem tűrné el ezt – és ez érthető is lenne. Miképpen Kennedy elnök sem tűrte, amikor Hruscsov megpróbálkozott Kubából orosz támaszpontot csinálni.

Akkor ötpercnyire voltunk a harmadik világháborútól.

Most pedig azt hiszi a Nyugat, hogy Putyin el fogja tűrni ugyanezt?

Nem fogja.

És Putyin soha nem tapasztalt jólétet adott az oroszoknak, s ami ennél sokkal fontosabb: visszaadta nekik az orosz gloire érzését és hitét. Ezért Putyin népszerűbb Oroszországban, mint valaha. Ráadásul az a sajnálatos helyzet, hogy a lényeget tekintve még igaza is van.

A Nyugatnak pedig megint nincs. Nagyjából huszonöt éve nincs igaza semmiben. De legalább öntelt, dölyfös és képmutató.

Ideje óvatosnak lenni, minden irányba.

Bayer Zsolt – magyarhirlap.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>