Szánalmasnál is szánalmasabb, nevetségesnél is nevetségesebb, röhejesnél is röhejesebb, amit most a szerencsétlenkedő baloldali ellenzék csinál az önkormányzati választások, különösen a főváros áhított bevételének kapcsán. Ennek megértéséhez - ami egyébként nem is olyan könnyű - vissza kell pillantanunk a kilencvenes évekre. Akkor a jobboldal volt megosztott, kompromisszumokra és megegyezésekre képtelen, de ennek történelmi okai vannak.

Ennyi év távlatából már jobban érthetőek az események. A rendszerváltás hajnalán két történelmi párt volt, amelyek hagyományaikra hivatkozva vállaltak szerepet az új magyar demokráciában, a kisgazdák és a KDNP.

Az FKgP azt hitte, hogy a magyar vidék tettre kész fiataljai folytatni tudják őseik hagyományát. Nem tudták. Az élet, a valóság, a birtokviszonyok és az emberek mentalitása annyira megváltozott, hogy ez a vízió nem bizonyult reálisnak. És jött a politika, már az első ciklusban szakadtak, a 36-ok kiálltak az Antall-kormány mellett, a többiek harag napjáztak az utcán. Aztán egy érdekes személy a Rózsadombról ismét felturbózta a társaságot, évekig uralta a médiát, sőt, egy ideig az első Orbán-kormány fontos koalíciós partnere lett. Aztán jöttek a belső viharok, szánalmas, nevetséges és röhejes történetek. Aztán a vég.

A KDNP, az idén hetven esztendős kereszténydemokrata párt is ott volt, kitartott, mígnem a belső viharok csaknem elsöpörték. Aztán talpra állt és jelenleg is a nemzeti kormány erős és megbízható része.

És volt még egy MDF is. Azért alakult, hogy a múltat lezárja és a nemzet jövőjét építse. Mindent megtett, jó szándékkal, de ott is jöttek a belső viharok, kizárások és a történet véget ért. Ez a jobboldal története, fájdalmas és tanulságos története.

De az, ami most van a baloldalon, nem igazán szerves része a fejlődésnek. Most arról ne is beszéljünk, hogy amikor hatalmon voltak, mennyire szolgálták a haza üdvét. Elhiszem, hogy Antall sem tudta, hogy a privatizáció lényegében a teljes magyar ipar és mezőgazdaság leépüléséhez vezet. Szó nem volt itt szabadságról. A berlini fal sem azért dőlt le, hogy a keletiek, az ossik szabadok legyenek. De a Szovjetunió sem azért omlott össze, mert rájött, hogy az orosz emberek szabadsága, vagy legalábbis a szabadságérzete a legfontosabb. De ezt akkor még nem láttuk világosan. Talán a baloldal sem, amikor mindent eladott.

Eltelt huszonöt év, az ország népe próbál alkalmazkodni a hihetetlen változásokhoz. Hozzászokott már, szegény.

És akkor itt van 2014. A nép döntött már áprilisban, aztán májusban is, elég egyértelműen. És most jön október, az önkormányzati választás.

A reszli baloldal azt hiszi, ez életének legfontosabb eseménye. Nem érdekes, hogy a közvélemény-kutatások mit jósolnak, ez most élet-halál harc.

Gyakorta köztük gyűlések vannak - szól a zsoltár és valóban. Állandóan egyeztetnek, megbeszélnek. A kamerák előtt fontoskodva lépdelnek aktatáskáikkal, mintha abban a rapallói egyezmény lenne. Fontoskodva lépnek, mintha náluk lenne a megoldás. Közben pitiáner személyi ambíciók, sértettségek, alkuk dominálnak.

Szegény MSZP, megígérte Horváth Csabának a posztot, aki annyira komolyan vette, hogy alig tud vagy nem is akar már kihátrálni. Szegény (nem szegény) népszavások, népszabadságosok, akik hajdan tort ültek a jobboldal megosztottságán, mit szólnak ehhez? Csak dadognak.

Horváth Csaba távolról sem egy Montesqiueu,(közelről sem), bár ezt nem állította senki. Most meg csodálkozik. A kis pártok, az MSZP-ből kiszakadt kis pártok pedig állítólag zsarolnak. A nagy szoci öregek szerint katasztrófa a megállapodás. Kunhalmi Ági szép szemei csak pislognak. Ismerős.

Az SZDSZ egykor a baloldali kormányt zsarolta, ami az ország jövőjére meghatározó volt. Láttuk. Most csak a baloldali összeborulásban kelt zavart magabiztos és kérlelhetetlen ajánlataival, ami remélhetőleg az ország jövőjére már nincs befolyással.

Az Együtt annyiban történelmi párt, hogy egy éve Orbán fejét rugdosta. Meg kapott néhány százmilliót Amerikából. A DK annyiban történelmi párt, hogy kilépett az MSZP-ből. A PM fiatal titánjai meg az LMP-ből.

Nagy tettek ezek, nagy történelmi tettek. Mi ez, ha nem a színtiszta SZDSZ?