Ismerve állapotom súlyosságát, a puszta elhatározás önmagában kevés lenne a gyógyulásomhoz. Éppen kapóra jött, hogy francia tudósok kifejlesztettek egy csodaszert a magamfajta reménytelen esetek kezelésére. A Préjugix (ejtsd: prézsüzsiksz) remélhetőleg a hozzám hasonló megrögzött előítéleteseket is képes lesz elindítani az intellektuális haladás fényes ösvényén. Rendeltem is belőle nyomban, és az előírt adag duplájával kezdtem a kúrát – a biztonság kedvéért. Már jobban is érzem magam tőle, amint az alábbiakban bizonyára mindenki számára nyilvánvalóvá válik. (Ha a jövőben időnként netán visszaesés mutatkozna az állapotomban, az csak annak tudható be, hogy éppen elgurult a gyógyszerem.)

Töredelmesen bevallom, hogy mindeddig a britek, úgy en bloc, nem tartoztak a kedvenceim közé, a szodomiták, akarom mondani a melegek (bocs a nyelvbotlásért!) még kevésbé, szigetországbeli mintapéldányaik pedig végképp nem. Most már viszont – nyilván a Préjugix hatására – igazán szívmelengető érzéssel tölt el, hogy a legutóbbi választások nyomán a brit parlament lett a világ legmelegebbje, ahol csaknem minden tizedik képviselő az avantgárd szexnek hódol (The UK has elected the „gayest parliament in the world”: 8% say they’re gay or bisexual, lifesitenews.com, 2019. december 19.). Boris Johnson a nyáron azzal dicsekedett a Twitteren, hogy Britannia világelső a homoszexualitásban (sic!), és megígérte, hogy ha ő lesz a kormányfő, továbbra is „a meleg ügy bajnoka marad”, elérzékenyülten emlékezve arra, amikor London polgármestereként rózsaszínű cowboykalapban vonulhatott a kánikulaparádén.

Régebben erre valami pikírt megjegyzéssel reagáltam volna, de a Préjugixnek hála már belátom, hogy Johnsonnak igaza van. Konzervativizmus ez a javából: progresszív konzervativizmus, más szóval, haladó hagyományőrzés. Elvégre a homo­szexualitás maga a par excellence brit hagyomány, amint azt történelmi és irodalmi példák egész sora tanúsítja. Nyilvánvaló tehát, hogy elsősorban a konzervatívoknak kell őrködniük fölötte. Ez egyenesen a predesztinációjuk.

Mondanom sem kell, hogy neofita és stréber progresszívként (minden neofita stréber is egyben) teljesen megváltozott a véleményem Britanniáról és lakóiról. Már egyáltalán nem zavarja az esztétikai érzékemet, hogy a sörvedelő brit nőket tartják a legrusnyábbnak világszerte (Beer-swilling British women are branded the „ugliest in the world”, dailymail.co.uk, 2010. szeptember 5.), és hogy a britek általában is a legcsúnyább emberek közé tartoznak a világon (Brits among the „ugliest people in the world”, dailymail.co.uk, 2009. november 12.). Olyannyira, hogy a Google internetes keresőben az országuk kapcsán feltett egyik leggyakoribb kérdés az, hogy „miért ilyen rondák a britek?” („Why are the British so ugly?”, Google search data reveals the shock­ing questions other countries ask about the UK, metro.co.uk, 2017. december 12.), és hogy a Legszebb Emberek nevű társkereső oldal a világszerte legcsúnyábbaknak tartott britek jelentkezését utasítja el leginkább (BeautifulPeople dating site rejects the most people from „ugliest country” UK, mirror.co.uk, 2019. május 14.). Ez persze némiképp érthető is, hiszen csaknem minden harmadik brit túlsúlyos (UK is most obese country in western Europe, OECD finds, theguardian.com, 2017.november 11.), és így a világ hatodik leghájasabb nemzetét alkotják (Britain sixth fattest nation in the world, telegraph.co.uk, 2017. november 10.).

Nem számít, hogy Britannia dicsekedhet Európa legrosszabb életminőségével (UK has „worst quality of life in Europe”, theguardian.com, 2011. szeptember 29.) és legehetetlenebb kajájával (Britons have the worst diet in Europe, dailymail.co.uk, 2018. január 30.). Hogy a brit tizenévesek a világ legostobábbjai közé tartoznak (British teenagers „among the most stupid in the world”, express.co.uk, 2010. december 7.). Hogy az angol diákok magatartása a legrosszabbak között van a világon (English pupils „are among the worst behaved in the world”, dailymail.co.uk, 2014. április 14.). Hogy a fejlett világban az angol tizenévesek között a legmagasabb az írástudatlanok aránya (English teenagers „are most illiterate in the developed world”, report reveals, independent.co.uk, 2016. január 29.). Hogy a brit lányok Európa leglustábbjai, a fiúk pedig még rajtuk is túltesznek (British girls are the laziest in Europe – and the boys are even worse, thesun.co.uk, 2017. május 17.). Hogy ezek után egyáltalán nem meglepő módon a brit tinédzserek korosztályukban a legkevésbé elégedettek közé tartoznak a nyugati világban (British teenagers among least satisfied in western world, theguardian.com, 2016. március 15.).

Az sem fontos, hogy Britannia egyes részein ma nagyobb a nyomor, mint Lengyelországban, Litvániában vagy Magyarországon, sőt bárhol (!) Európában (Revealed: How parts of Britain are now poorer than POLAND with families in Wales and Cornwall among Europe’s worst off, dailymail.co.uk, 2014. május 5.). Hogy a brit családok negyedének nehézséget okoz a mindennapi betevő előteremtése (A quarter of families struggle to afford food in the UK: Goy survey, foodnavigator.com, 2017. március 21.). Hogy minden 14. brit szó szerint nyomorog, és élelmiszersegélyre szorul (Nearly 4 million UK adults forced to use food banks, figures reveal, independent.co.uk, 2018. június 6.). Hogy minden ötödik 15 éven aluli brit gyermek időnként nem lakik jól (UK food poverty now a public health emergency, endhungeruk.org, 2019. február 7.).

Mindennek semmi jelentősége, hiszen korszakunk legfontosabb kihívása, a homoszexualitás intézményesítése terén változatlanul a britek számítanak a haladás fáklyavivőinek. Így aztán pótolhatatlan veszteség ér minket azzal, hogy kiválnak az EU-ból. Vagy talán mégsem? Erre gondolni sem merek. Gyorsan egy szem Préjugixet, vagy inkább kettőt, mielőtt még elhatalmasodna rajtam ez a nem éppen progresszív érzés. Csak úgy spontán, regresszíve.

Gazdag István - ]]>www.demokrata.hu]]>