Szerdán a büszke New York-i Szabadság-szobornak otthont adó Staten Island lakói újraválasztották Michael G. Grimm republikánus képviselőjüket az amerikai kongresszusba, annak ellenére, hogy húsz vádpontban szövetségi szintű bűncselekmény ügyében vizsgálják. Grimm nem ismeretlen még az amerikai sajtó előtt sem azóta, hogy az egykori FBI-ügynök már képviselő korában így fenyegetette az őt ügyeiről kérdező újságírót: „Úgy lehajítalak az erkélyről, hogy kettétörsz, mint egy gyerek!”

Rejtély, hogy a napokban az amerikai Újságírókat Védő Bizottság megbízásából nálunk szaglászó és élményeiről a New York Times november 3-i számában ránk nézve lesújtó véleményét kifejező Kati Marton szervezete miért nem őrá fordítja figyelmét. Vagy miért nem a Hír Tv riporterének kamerájába vágó Veress János volt pénzügyminiszterrel és egy­kori kormányával tette ezt?

Grimm képviselőt a többi között korrupcióval, hamis tanúskodással, illegális bevándorlók foglalkoztatásával, az igazságszolgáltatás akadályoztatásával, az adóhivatal, az Internal Revenue Service ellen elkövetett adócsalással és „összeesküvéssel” vádolják. Utóbbi „az Egyesült Államok becsapására” irányult. De ez ne zavarjon senkit, ugyanis az amerikai törvények azt sem zárják ki – jegyzik meg a témával foglalkozó ottani sajtóorgánu­mok –, hogy egy elítélt bűnöző is folytassa kongresszusi munkáját, esetleg megválasszák. A képviselő ellen a vádak már tárgyalási szakaszba jutottak, ami azt jelenti, hogy André Goodfriend budapesti amerikai ügyvivőnek a partijain lesz miről hallgatnia, hogy helyette jókat NAV-ozhasson a Soros-támogatású hazai média- és „civil” szervezetek hálásan vihorászó cselédjeivel.

Grimm úr a vádpontok nagy részét akkor követte el, amikor még vendéglőtulajdonosként dolgozott.

A New York Post november 5-én idézett egy jópofa mondást a környezetéből, amikor stábja egy New York-i bárban ünnepelte győzelmét. „Mindenki korrupt. Miért ő legyen az, akire követ hajítok?” Hogyne. Mindenki. Mint Budapesten, ugye, Goodfriend úr? Demokratapárti ellenfelei – szintén e tudósítás szerint – pedig azt hajtogatták, hogy egyenesen „betegek az amerikai kongresszus törzsgárdájának korrupciója miatt”. A szövetségi nyomozó szervek már több mint két éve vizsgálják Grimmet. A vizsgálat kiterjedt kampányfinanszírozására, egyik üzlettársa kapcsolatára a szervezett bűnözéssel és egy másik üzletfele törvénytelen ügyleteire. Ami az illegális kampányfinanszírozást illeti, Grimm úr egy rabbit is megkért, hogy a törvényes összegnél jóval nagyobb összegeket gyűjtsön neki, hiszen ő jó fiú. A rokonszenves törvényhozó korábbi, „trendi”, manhattani vendéglőjében kettős könyvelést folytatott: az egyik a valódi bevételeket és a kiadásokat mutatta saját maga számára, a másik más számokat az adóhatóságnak – ha hihetünk hazai balliberálisaink egyik szent médiumának, a New York Times április 28-i számának. Ez a cikk azután jelent meg, hogy kezén bilincs kattant, majd még aznap a bíróság négyszázezer dollár óvadék ellenében szabadlábra helyezte Grimmet, hogy választást nyerjen, és netán beálljon majd azok közé, akik szerint a magyarok a lelkük mélyéig korruptak. Ezután tájékoztatta John Boehner házelnököt, hogy otthagyja a képviselőház pénzügyi bizottságában betöltött posztját. Mint mondta neki, „vendetta” és „boszorkányüldözés” folyik ellene.

És ha már a szintén újraválasztott, ugyancsak republikánus Boehner házelnökről szó esett, vessünk rá is egy pillantást, ismét kizárólag a hazai balliberálisok szent amerikai forrá­saiból merítve. Az Ohio államot képviselő Boehner, írja a New York Times 2010. szeptember 11-i számában, képviselőtársaival mintegy száz ipari lobbistát és politikai aktivistát hívott meg a Capitol Hillre (e dombon van az amerikai kongresszus) egy „privát stratégiai ülésre”. Éppen egy őket érintő törvénytervezet megvitatása előtt. Boehner házelnöknek kitűnő kapcsolatai vannak többek között a Goldman Sachsszal, a Google-val és a Citigrouppal, írja e cikk. Amerikában, tegyük hozzá, a Ház elnöke a harmadik legfontosabb politikai személyiség az amerikai elnök és az elnök helyettese után.

Nancy Pelosi korábbi házelnök még e tisztségében mondta Boehnerről, hogy – írja az idézett cikk – „számtalanszor találkozott lobbistákkal egy-egy számukra kemény törvénytervezet leállítására”. Meglátták, amint Boehner lobbistáktól származó csekkeket osztogat a képviselőházban köré sereglő republikánusoknak. Mindez 1996-ban történt. „Ez nem házszabályellenes” – védekezett, és csak „segíteni akartam lobbista barátaimat”, magyarázta. Hogy Goodfriend úr egy hasonló magyar esetben hány országgyűlési képviselő beutazását tiltatná le Amerikába, főként akkor, ha a pénzt adó lobbisták oroszok lennének, nem tudhatjuk.

Boehner úr imád utazni is. A lap negyvenegy luxusútról tud, melyet nagyvállalati szponzorai fizettek. Főként golfozni repkedett. Másfél év alatt egyedül a floridai Ritz-Carlton Naples hotelben hatvanhétezer dollár összegű volt a számlája.

A képviselőház hatvanéves korában megújított elnöke politikailag is korrekt fiú. Október 29-én leteremtette a demokrata Obama elnök kormányát, amiért, mint napokkal korábban kiszivárgott, annak valamelyik tagja Netanjahu izraeli miniszterelnököt „chickenshit”-nek nevezte. A finom fordításban csirkeürülék szó angolban azt is jelenti, hogy valaki még az említett ürüléket adó szárnyasnál is gyávább.

Amióta az Egyesült Államok két, igen nagy tekintélyű politológusa, John Mearsheimer és Stephen Walt 2007-ben majdnem félezer oldal terjedelmű, Az Izrael lobbi és az amerikai külpolitika címen megjelent könyvében részletezte az ország e legerősebb lobbijának hatalmát, sejthető, mennyi pénzbeli támogatást ér egy-egy ilyen megszólalás.

A New York Times november 5-én Magyarország veszélyes lecsúszása címmel megjelent szerkesztőségi cikkben követel ellenünk uniós szankciókat (is). Kérdésünk csak az: ki lobbizta ki azt, hogy e lap ne a Grimm- és Bohner-félék, azaz a saját háza táján igyekezzen sepregetni, hanem egy távoli kis országot reguláztasson, immár perverz rendszerességgel?

Lovas István – magyarhirlap.hu