Ultraliberális komikusként kezdte pályáját a 60-as évek ultrafehér és ultraudvarias Britanniájában. Kifigurázta azokat, akiket mérsékeltnek és gátlásosnak látott, miközben élvezte a tiszta, biztonságos utcákat és a nyugodt falucskákat, amelyek tele voltak ugyanazokkal a mérsékelt, gátlásos, jól nevelt, segítőkész fehér angolokkal.

A legjobb az egészben, hogy ugyanezeknek a konzervatív angoloknak általában volt humorérzékük, így ha kifigurázta őket, vele együtt nevettek önmagukon. Számára ez maga volt a földi mennyország: az „ellenkultúra” egyik népszerű ikonjaként lubickolt a liberálisok és a konzervatívok szeretetében egyaránt, miközben élvezte egy erős, stabil, homogén kultúra előnyeit. Most öregemberként bámulja a vigasztalan tarlót, ahol a londoniak többsége színes bőrű, ahol mindenki gyanakvó, ahol a falucskák gazdaságilag halott zónák, ahol minden héten egy újabb hiperérzékeny kisebbségi csoport bukkan fel, amelyet nem szabad kifigurázni, ahol már senkinek sincs humorérzéke, de igazán nevethetnékje sem, ahol a kislányokat a saját politikusaik adják el szexrabszolgának idegeneknek, ahol a fehér nőket ugyanezek az idegenek zaklatják az utcán, ahol ezt látva a fehér férfiak egyre mogorvábbak.

Élete alkonyán jött a keserű felismerés vagy inkább a sokkoló döbbenet, hogy az a világ, amelyet kifigurázott, de amelyet mindennél jobban szeretett, örökre eltűnt, és már sohasem fog visszatérni, és vele a szörnyű gyanú, hogy ellenkultúrás polgárpukkasztása talán segített megölni. Tehetetlenségében a Twitteren füstölög, azon meditálva, hogy a HMS Britannián miért szűnt meg a tréfa? Hova tűnt a nevetés? Hol vannak azok a csodálatos, gátlásos és mérsékelt konzervatívok? Késő bánat. Most már utána a vízözön: az új barbárok szennyes árja.

A biztonság kedvéért a Karib-szigetekre menekült előlük. Mert úgy érezte, és pechére szóvá is tette, hogy London „többé már nem igazán angol város”. Meg is kapta érte a magáét a politikai korrektség kápóitól, akik velem ellentétben tudják, hogy ezzel mire is akart célozni. Reagálásukból ítélve valami csúnya, valami rasszista dologra. Márpedig a rasszizmusnál manapság nincs csúnyább dolog a világon. Tényleg. Mire is célozhatott? Tudatlanságom határtalan.

Netán arra, hogy tavaly Londonban 134 gyilkosság történt, és az áldozatok egyharmada gyermekkorú vagy tizenéves volt? (London crime: Homicides in capital hit 10-year high in 2018 after 134 people killed, independent.co.uk, 2018. december 31.) Esetleg arra, hogy három év alatt 43 százalékkal nőtt a londoni földalatti-hálózatában elkövetett erőszakos bűncselekmények száma? (Tube crime, london.gov.uk, 2018. november 29.) Talán arra, hogy Londonban az idén minden harmadik napon megöltek valakit? (London: 1 Murder Every 3 Days this Year So Far as Non­white Crime and Murder Plague Continues, newobserveronline.com, 2019. április 4.) Arra, hogy volt olyan nap Londonban, amikor nyolc késelést követtek el, három lövöldözéssel színesítve, és az áldozatok között három 12 éven aluli gyerek is volt? (London violence: 8 people stabbed and 3 shootings in London in just 24 hours, mylondon.news, 2019. július 7.)

Vagy arra, hogy London az úgynevezett vitriolos támadások világközpontja, ahol az utóbbi nyolc év során több mint 1500 ilyen típusú bűncselekményt követtek el többnyire néger suhancok, gyakran véletlenszerűen kiválasztott ismeretlenek arcába löttyintve valamilyen maró hatású folyadékot? (BURNING ISSUE: 1.5 THOUSAND London Acid Attacks Since 2011 – „Highest In World”, politicalite.com, 2019. június 24.)

Talán arra, hogy az Egyesült Királyságban, nyilvánvalóan elsősorban Londonban, „vadnyugati” stílusú erőszakhullám terjed a (főleg néger) gyerekek között, akik közül sokan már 9-10 évesen kést hordanak maguknál, és már 12 évesek is belekeveredtek késelésekbe? (Children as young as 9 carrying knives amid „Wild West” violence in UK, police say, independent.co.uk, 2018. november 1.) Arra, hogy az egyre gyakoribb késelésektől félve százezerszámra menekülnek el Londonból az őshonos fehérek? (London bloodbath: Record number of Londoners leave capital amid rising knife crime, express.co.uk, 2019. június 27.) Esetleg arra, hogy másfél millió londoni felnőtt és 400 ezer gyerek nem mindig jut ételhez, és noha a brit főváros a világ egyik leggazdagabb városának számít, még az üzleti negyedben, a Cityben is élnek éhező gyerekek? (400,000 children in London experience food insecurity, schoolfoodmatters.org, 2019. július 2.)

Netán arra, hogy naponta több mint 750 erőszakos bűncselekmény történik a színes bőrűek megszállta Londonban? (754 Violent Attacks Every Day in Majority Nonwhite London, newobserveronline.com, 2019. július 29.) Arra, hogy volt olyan eset, amikor 4000 (!) „kulturális színesítő” randalírozott a Hyde Parkban, a kiérkező rendőröknek fehérellenes jelszavakat üvöltözve, és késes maratoni ámokfutást rendezve a szomszédos utcákon? (Three people stabbed after Hyde Park water fight turns violent, metro.co.uk, 2016. július 20.)

Vagy talán arra, hogy a harmadik világból tonnaszámra importált magasan kvalifikált agytrösztök multikulturális apportja nyomán Londonban az elkövetkező évtizedekben az angol nyelv drasztikus deformálódása, konkrétan a szavak hangszerkezetének egyszerűsödése, a kifejezések megrövidülése, egyfajta elkorcsosult „pidgin english” – polkorr nevén „multikulturális londoni angol” (MLE) – elterjedése várható? („Th” sound to vanish from English language by 2066 because of multiculturalism, say linguists, tele­graph.co.uk, 2016. szeptember 28.)

Teljesen tanácstalan vagyok. Vajon mire célozhatott John Cleese? Ezt a talányt legfeljebb csak a HuffPost-os és BuzzFeed-es femino-antifa-etnomazochista szójafiúk (és indexes–444-es hazai alteregóik) képesek megfejteni. Nekik kétségtelenül megvan hozzá a megfelelő „intellektusuk”. (Lol)

Gazdag István - ]]>www.demokrata.hu]]>