Ron Howard a Da Vinci-kód után ismét egy sikerrecepthez nyúlt. Előkapta Dan Brown könyvét, ami azért nem volt akkora siker, mint a "korábbi", felkérte Tom Hanks-et, hogy játssza el ismét Langdon professzort, és ezzel majdnem biztosra vehető volt, hogy egy újabb kasszasiker fog születni. Vajon tényleg ennyire egyszerű a helyzet? Ennyire könnyű dolga lett volna? A válaszokat remélem előbb, vagy utóbb megtaláljuk. Addig is elöljáróban annyi, hogy nekem komoly fenntartásaim vannak a filmmel kapcsolatban, főleg azért, mert a könyvet imádtam, és ahhoz képest a vásznon nagyon nem azt kaptam, amire számítottam. Mi lett volna, ha nem olvasom a könyvet? Lehet most oda - vissza dicsérném a filmet, de így sajnos nem tudom megtenni.
A bevezető után össze kellene foglalni valahogy a történetet, a film történetét, lehetőleg spoilerek nélkül. Nem szeretném senki szórakozását elrontani. Szóval Robert Langdon éli megszokott kis életét, amikor látogatóba érkezik hozzá a Svájci Gárda/Vatikáni rendőrség egyik alkalmazottja, hogy elmondja neki, Vatikán város és ezzel együtt a katolikus egyház hatalmas fenyegetés áldozata lett. Elraboltak négy püspököt, illetve azzal fenyegetik őket, hogy felrobbantják a "Templomukat". Az egész mögött, egy már régen elfeledett társaság áll, az Illuminátusok. És mivel Robert Langdon mondhatni egész életét azzal töltötte, hogy szimbólumokat próbált megfejni, őt kérik fel, hogy segítsen megoldani a jelenlegi problémát. A helyzet már csak azért sem egyszerű, mert az egyház most veszítette el vezetőjét, meghalt a Pápa, illetve egy svájci kutatóintézetben is megöltek egy professzort.
Robert Langdon miután megérkezik Vatikán városba, kezdetét veszi egy "real time szórakozás", hiszen a fenyegetés lényege, hogy a püspököket óránként fogják megölni. A film tehát pár óra eseményét dolgozza fel, lehetőség szerint úgy, hogy folyamatosan tartsa az emberben az érdeklődést, és megmaradjon az izgalom is, hogy azon gondolkodjunk, vajon ki áll a dolgok mögött. Ki akarja megölni az egyház vezetőit?
A film tehát próbál izgalmas és rejtélyes maradni egyszerre. Langdon professzor rengeteg információt oszt meg velünk az illuminátusokkal kapcsolatban, sőt még a katolikus egyházzal kapcsolatban is. Ezzel nem is lenne semmi baj, hiszen az ember szeret rejtélyeket megoldani, szeret rájönni, hogy vajon ki a gyilkos, na meg közben szeret kutatni is. Ezt valamilyen szinten meg is adják nekünk, de a könyvet olvasva valami mégis hibázik
Így utólag azt kell mondjam, hogy az írott változatot nem szabad a filmmel összehasonlítani. Már csak azért sem, mert ha ragaszkodunk ahhoz, amit olvastunk, akkor nagy csalódások érhetnek bennünket. Egyrészt 10 perc után rájöhetünk arra, hogy a könyv első 100 oldalát már ki is vágták az ablakon, aminek az az eredménye, hogy egy szál emiatt meg is szűnik létezni. A romantikus szál kivágását nem sajnálom, de több mellékszereplő kimaradását igen. Ha a központi eseményeket most nem nézzük, és az eleje után, próbálunk a végére koncentrálni, akkor bizony rájöhetünk arra, hogy itt is alapos változásokon ment keresztül a történet. Ezzel nem is lenne semmi baj, hiszen egy könyv nagyobb lehetőséget ad a dolgok kifejtésére, és sokkal több információt képes megosztani velünk. Viszont, még a hosszú játékidő ellenére is, az Angyalok és démonok nem tudja végig fenntartani azt az izgalmat, amit a könyvnek sikerült.
A színészekről is szeretnék pár szót szólni. Tom Hanks mint Robert Langdon továbbra is nagyon jó választás, már csak azt kellene megmondani Tom-nak, hogy több életet vigyen a karakterbe. Elhiszem, hogy kisujjból kirázza a szerepet, és ettől még nem fogom jobban szeretni, vagy épp ellenkezőleg, de valahogy többet vártam tőle. Ayelet Zurer-t nem tudtam elképzelni a film előtt, mint Langdon társa, de mivel a könyv történetét alaposan kiherélték, így már simán elmegy mellette, mint egy szürke követő, aki egyáltalán nem szól bele a történésékbe. Az egyetlen pozitívum, akit nem nagyon tudnék lehúzni, pont azért mert könnyű a könyvbeli karaktert az ő az arcával helyettesíteni, az Ewan McGregor a camerlengo szerepében.
Értékelés: Angyalok és démonok – 6/10
Még nagyon sokat lehetne írni a filmről, próbálni különválasztani a könyvtől, vagy épp azzal párhuzamosan kritizálni, de én itt most befejezném. Egy hasonlattal élve, ugyanazokra az alapokra helyezve, Dan Brown egy pompás kastélyt adott nekünk, míg Ron Howard ebből a történetből egy vidéki nyaralót, amit legjobb esetben, egy évben egyszer keresünk fel. Lehet ebből sem derül ki, de röviden összefoglalva, egyik legjobb könyv volt amit olvashattam, és minden porcikámmal szerettem volna imádni a filmet, de sajnos nem tudom. Továbbra is igaz az a recept, hogy egy könyv elolvasása után a film, az esetek többségében csalódás lesz. (Természetesen ezt saját tapasztalatok alapján írtam.)
teddike
(
]]>teddike.freeblog.hu]]>)
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
