Filmklub 4. - Van, aki forrón szereti

Nemcsak a nagy újítók előzik meg korukat, a jó érzékű mesterek is megérzik, mi van a levegőben. Lám, Billy Wilder is, még a „retro” kibontakozó divatja előtt visszanyúlt a „jó öreg Amerika” világához, az 1920-as évekhez, a szesztilalom (és szeszcsempészet), a géppisztolyok hangjától zajos gengszter világ korához.

Maga a kor nem lehetett valami mulatságos, ma mégis nosztalgiával pillant rá vissza az amerikai irodalom, színpad és film. A megszépítő messzeség miatt, vagy mert olyan megejtően kisipari módon folyt még a bűnözés, ki tudja? Wilder tehát már 1959-ben megtette ezt a visszapillantást. Persze, az ő stílusára jellemző humoros, fanyar szemlélettel. Sőt, még ezen is túlmenően, a régi vaudeville hagyományokra, helyzetkomikumra, fejtetőre állított szituációkra, női ruhában szaladgáló férfiakra építi fel filmjét.

Mindez ellenállhatatlanul mulatságos, amiben oroszlánrészük van a színészeknek, a fénykorát élő Jack Lemmonnak, az ezúttal vígan komédiázó Marilyn Monroe-nak, Tony Curtisnek és George Raftnak.

Van, aki forrón szereti

fekete-fehér, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 1959

rendező: Billy Wilder
író: M. Logan, Robert Thoeren
forgatókönyvíró: Billy Wilder, I. A. L. Diamond
zeneszerző: Adolph Deutsch
operatőr: Charles Lang
díszlettervező: Ted Haworth
jelmeztervező: Orry-Kelly
producer: Billy Wilder
vágó: Arthur P. Schmidt

szereplő(k):
Marilyn Monroe (Sugar Kane)
Tony Curtis (Joe/Josephine)
Jack Lemmon (Jerry/Daphne)
George Raft (Spats Columbo)
Pat O'Brien (Mulligan)
Joe E. Brown (Osgood E. Fielding III)