- 0
A hét filmdömpingjében két animációs film, hollywoodi csillogás és veretes art darabok tapossák egymás lábát.
A Bosszúállók tavalyi sikere tovább folytatódik. A képregényhősök, és különösképpen a 2012-es megasiker karakterei új lendületet kaptak, és ez az önálló történetekre is jótékony hatással van. A Thor: Sötét világ második része például már bemutatása pillanatában láthatóan nagyobb sikerré vált, mint az első rész, pedig még Robert Downey Jr. sem szerepel benne, Chris Hemsworth pedig nagyot alakított ugyan James Huntként a Hajsza a győzelemért című Forma–1-es remekben, de még nem csücsül az Olimposz tetején. A Thor viszont nem alaptalanul lépett túl az első rész sikerén – igaz, volt honnan feljönnie. Ebben az epizódban is Natalie Portmannel támogatták meg a cselekményt, amely az egész univerzumot – mi mást? – leigázni akaró új gonosz – ki más? – ellen zajló harcról szól.
A franchise csendesen felépült, a 3D is még mindig vonzó, így az sem okozhat nehézséget, hogy a rendező Alan Taylor gyakorlatilag a tévéből érkezett egyenesen a 170 millió dolláros költségvetésű film rendezői székébe. És ez még akkor is nagy tett, ha Trónok harca is ékesíti az eddigi filmográfiát. A Thor után viszont máris megkapta az újabb skalp lehetőségét, s forgathatja a 2015-re tervezett Terminatort.
Az idei Berlinalét megjárva érkezik el a magyar mozikba Emmanuelle Bercot rendezése az egyszemélyes Catherine Deneuve-show-val, a Bettie-mobillal. A filmet társ-forgatókönyvíróként is jegyző, de egyébként színésznőként is tevékenykedő – például a Polisse-ban, és a Fordulópontban – Bercot olyan álomszerepet írt a francia film dívájának, amelyben minden pillanatban a nagyasszony töltheti meg élettel a vásznat – utóbbi pedig él is a lehetőséggel. Deneuve egy családi éttermét időtlen idők óta vezető, korosodó asszonyt alakít, aki egy nap a problémák és anyagi nehézségek elől kilép abból a rutinból, amelyet egész életében követett, majd egy olyan önismereti road movie-ba bonyolódik, amelynek következményei még őt magát is meglepik. Catherine Deneuve 70 évesen is csodálatos.
Camilla Läckberg nemzetközi bestsellerének filmadaptációjában egy fiatal írónő szülei előbb meghalnak autóbalesetben, majd váratlanul feltűnik sosem látott féltestvére, aki kis idő múltán gyilkosság áldozata lesz. A nőnek ez éppen elég dráma ahhoz, hogy gyász helyett nyomozásba kezdjen a családi titkok körül. A skandináv bűnügyi film hagyományok folytatódnak a legújabb svéd thrillerben, amely Läckberg Patrick Hedström-történetei közül azt dolgozza fel, ahol a nyomozó felesége kerül előtérbe. A fordulatos történet cselekménye pedig egészen a második világháború náci megszállásáig nyúlik vissza, hasonlóan Stieg Larsson A tetovált lány című munkájához.
A jogász egy olyan, minden elemében ensemble-munka, amely néhány éve még alanyi jogon szaggatta volna darabokra a világ bevételi listáit. A sztárstátusz jelentősége viszont az elmúlt években látványosan megingott, így a teljességgel tanácstalan A jogász nem az első és nem is az utolsó, amelyet gyenge teljesítménye ellenére kihúz a csávából a sztárkavalkád. Utóbbira egyébként nem lehet panasz, Michael Fassbender, Penélope Cruz, Cameron Diaz, Brad Pitt, Javier Bardem is szorgoskodik A jogászban, amely egy ügyvédről, valamint drogipari piszkos üzelmekről szól. A rendező ráadásul Ridley Scott, aki 76 évesen (!) sem lassít, és akinek a 2000-es Gladiátor óta ez éppen a 10. hollywoodi produkciója. A széteső történet fényében pedig már szinte említeni sem illendő, hogy a forgatókönyvíró Cormac McCarthy, Az út és a Nem vénnek való vidék elismert és díjnyertes regényírója.
A hét aktuális családi meséje egy középkorban játszódó spanyol animáció, amelyben egy álmodozó szemű srác lovag szeretne lenni. A meseszerű kalandok és fordulatok során mágussal, sárkánnyal és a lovagság során elengedhetetlen további kellékekkel találkozhat a néző. Manuel Sicilia rendezése hagyományos és 3D változatban is mozikba kerül, csak győzzenek a meseszerető családok válogatni a hetek óta nyakukba hulló túlkínálatból.
Paolo Sorrentino, az Il Divo és a Helyben vagyunk rendezője ötven évvel Fellini után elkészítette az Édes élet párfilmjét. A nagy szépségben Róma még mindig gyönyörű, és az életérzések és kételyek is változatlanok. Sorrentino filmjének struktúrája szintén az Édes életből kölcsönzött, felső középosztálybeli főhőse identitásválságba kerül és sodródik az árral, jelenetről jelenetre vándorolva keresi a választ a nagy kérdésre. Az epizodikus alkotásban szürreális elemek sora is felvonul, amely az Édes élet lezárásában látható partra vetett rájával is versenyképes. Állapotfilm egy fantasztikus Toni Servillo alakítással – cannes-i versenyprogramból importálva szerzői filmek kedvelőinek.
Folytatódik az animációs túltengés a mozikban, most már nem heti egy, hanem két rajzolt történet áhítozik a a gyerekek figyelme után. Dzsepetto mester, valamint Pinokkió történetét ezúttal egy olasz egész estés rajzfilmben követhetjük nyomon. Hagyományosabb technikával és történettel a hollywoodi mainstream ellen.
Kanada egyik kis 2011-es kedvence is mozikba kerül a héten. Starbuck számos pozitív kritikát és díjat bezsebelt munkájáért, amely egy apaszereppel barátkozó és felnőni kívánó negyvenes férfi kalandjairól szól. Felnőni ugyanis nem könnyű, pláne akkor, amikor az egykori spermadonor úgy gondolja rendbe tenni életét, hogy a tőle származó örökítőanyagból született mind az 533 gyerekkel meg szeretne ismerkedni. Az egykor Starbuck álnéven tevékenykedő férfi kalamajkája ekkor kezdődik igazán. A Starbuck sikere hatására Ken Scott, a film rendezője már hollywoodi karrierbe is kezdett időközben (Elpuskázva című, Vince Vaughn főszereplésével készült komédiája hamarosan a magyar mozikban is látható lesz), és érdemes odafigyelni a főszereplő Patrick Huard karrierjének alakulására is, akinek ihletett alakítása igazán akkor értékelődik fel, ha más filmekből megtudjuk, hogy igazi macsó adonisz is tud lenni, ha a helyzet úgy kívánja.
mno.hu - kgy
