Emlékszünk még a legendás filmjelenetre, amikor a fiatalok kólamámorban fetrengtek? Ma már úton-útfélen hozzájuthatunk az áhított nedűhöz. Melyből állítólag az amerikai rendőrök mindig tartanak néhány gallonnal a kocsijukban. Nem azért, mert annyira szomjasak, hanem mert jól oldja a vért. Vagy akár a csontot. Tegyünk egy csirkecsontot egy pohár kólába...

 

 

Ugyanezt teszi a fogzománccal is. Avagy igyál kólát a magyar fogorvosok ajánlásával!

 

De most nem az egészségügyi hatásokat vizsgáljuk. Hiszen azóta, hogy a coca colát gyógyszertárban árulták nagy karriert futott be a nedű. A kommunizmus igyekezett rést ütni az imperializmus folyékony falán. Csehszlovák testvéreink megalkották a Kofalát. Amely még (vagy már) mindig jelentős szeletet hasít ki a kóla tortából (micsoda képzavar. Vagy újítás? Kóla ízű rágógumi, gumicukor, sőt szörp is létezik.)

 

A liberalizmus kóla fronton is új ízeket hozott. Már ha az ízfokozók garmadáját az ínyünk újnak értékeli. Mindenestre a hipermarketek saját márkás kóla termékei borzalmas ízűek.

 

 

Az iszlám világ sajátos módon reagált a kólaízű keresztes támadásra: létrehozta a mecca colát. Hithű mohamedán ha már alkoholt úgy sem ihat, igyon megideologizált kólát. A mecca (ejtsd: mekka) kóla fogyasztása sokszoros csapás az amerikai álomra.

 

Mert a kóla már mindenütt jelen van. Amikor Indiában jártam, átérve a pakisztáni-indiai határon az első, ami szembe ötlött egy falra festett hatalmas coca cola hirdetés. Bár a Vishnu coláról még nem hallottam, azt hiszem, kis hazánknak sem kellen elmaradnia e versengésben. Egy elmés (és a jelenlegi magyarellenes törvényekkel, adójogszabályokkal megnyomorított) vállalkozó piacra dobhatná a Hun kólát. Mert magyar ember igyon magyar kólát. Lehet, hogy ezzel hódíthatnánk meg a világot?