— Mit talált mostanában a hírek között Józsi bá? — kérdem, amint meglátom az utcán.
— A nyugati országok lódító versenyét figyelem január vége óta.
— No, és milyen nagyotmondásról van szó?
— A történet úgy indult, hogy a franciaországi ukrán nagykövet január végén bejelentette, a nyugati országok összesen 321 Leopard 2 tankot szállítanak majd Ukrajnának. — Ez nem olyan nagy szám. Vagy ezer kilométeres a frontvonal… — akadékoskodom.
— Annál szebb a történet. Nem sokkal a január végi német „engedély“ után kezdődtek a problémák. Szóban a legbőkezűbbek a lengyelek, a spanyolok és a skandináv országok voltak. Most meg ők adták a legnagyobb pofont az ukránoknak — mondja a szomszéd, majd hunyorít felém.
— És, mik a számok?
— A lengyelek 142 tank ígéretével ültették fel az ukrán kormányt, majd az igazság pillanatának eljövetelekor lett belőle 14, aminek egy része (vagy mind?) állítólag már át is jutott Ukrajna területére. De a spanyolországi vetített 53 Leopard is 4-6 darabra fogyatkozott. Ne felejtsem ki Sanna Marin asszonyt, a finn miniszterelnököt, aki szerint most éppen mind a 200 tankjukra szükségük van.
— Talán rájött, hogy országa határos Oroszországgal? — mondom gonoszkodva, és azonnal el is szégyellem magam.
— Ugyanez juthatott eszébe a norvégoknak is, akik alig 8 tankot küldenek, de a svédek is mindössze 10 Leopardot ajánlanak fel Zelenszkijnek.
— Ennyi a legvéresebb szájú, — teszem hozzá — Magyarországgal, kormányunkkal szemben legpofátlanabb országok politikusainak ígéreteiről. De biztos a németek meg az amerikaiak kipótolják majd.
— Nem oda Buda! Németország úgy tűnik, csak 18 Leopar 2-t ad, de ennél is érdekesebb az amerikai lódítás, mert Biden januárban 31 tankot ígért azzal, hogy azokat „hónapokon belül“ szállítja az Egyesült Államok. Nem tudom, a mellény volt-e nagy, vagy a hazug embert érték utol igen hamar…, szóval, a legfrissebb hírek szerint már nem biztos, hogy idén tudják küldeni.
— Erre mondják, hogy Putyin már csak egy kávét kér! — zárom a beszélgetést, mert ehhez nincs mit hozzátenni, ha csak nem azt, hogy így teszik lóvá tapasztal baloldali politikusok a zöldfülűeket. Közben kezet fogunk Józsi bával. Megállapítom ismét, hogy van még szorítása az öregnek, és mi tagadás, várom, hogy következő találkozásunkkor mivel hozakodik majd elő.

Üdvözlet, KJ