Különös elképzelései vannak az ország leendő miniszterelnökének, Magyar Péternek a fékek és ellensúlyok rendszeréről. Bármit is szónokolt erről a Tisza Párt elnöke az embereknek minden lehetséges fórumon, vagy nincs tisztában azzal, hogy ez mit jelent valójában, vagy a kétharmados többsége tudatában nem is akar erről tudomást venni. Mindkét esetben nagy a baj.

Magyar Péternek mégsem az volt az első gondolata a várható kormányzati intézkedésekről, hogy miként fogja előteremteni a pénzt a minden megyeközpontba megígért szuperkórházak felépítésére, a választási programjában szintén szereplő béremelésekre, az egészségügyi alkalmazottak, a pedagógusok, a gyermekvédelmi dolgozók fizetésének megtriplázására vagy a rezsicsökkentés fenntartására, hanem még a hivatalba lépése előtt fejeket követelt, azt kívánta, hogy az első felszólítására azonnal mondjon le a köztársasági elnök a legfőbb állami hivatalok és az igazságszolgáltatás vezetőivel együtt.

Nyilvánvaló tehát a szándék, hogy a kétharmados parlamenti többség birtokában hamarosan, az alaptörvény módosításával tiszás „szakértők” töltsék be szinte az összes, fontos állami ellenőrzésekhez és döntésekhez szükséges pozíciót. A cél tehát várhatóan nem az, hogy bárki is kontroll alatt tartsa a hatalmat, fékeket és ellensúlyokat képezzen Magyarék túlhatalmával szemben, hanem éppen ellenkezőleg. Azt akarják elérni a hatalom új birtokosai, hogy mostantól bármit meg lehessen csinálni Magyarországgal, amit csak akarnak, ebbe ne szólhasson bele sem az államfő, sem a számvevőszék, sem a versenyhivatal, sem az alkotmánybíróság, sem a bírói hivatal vagy a Kúria, esetleg a legfőbb ügyész. Az utóbbiak függetlensége persze lassan okafogyottá is válhat, mert Magyar Péter egyik legfontosabb ígérete szerint csatlakozni akar az európai uniós ügyészséghez, amivel teljesíti azt a fogadalmát is, hogy átad Brüsszelnek „némi szuverenitást”. 

Ebben persze sok újdonság nincs, Tarr Zoltán, a Tisza alelnöke már rég kikotyogta a mestertervet: előbb választást kell nyerni, utána bármit megtehetnek. Ahhoz pedig, hogy ez a törekvés ne legyen ennyire átlátszó, a tanácsadói vélhetően azt javasolhatták Magyar Péternek, hogy mutatóba legalább egyetlen állami szervezet függetlenségét próbálja meg megtartani. Nagy kegyesen ezért bejelentette, hogy Varga Mihályt meghagyja a jegybank élén, vele el tudja képzelni az együttműködést. A Magyar Nemzeti Banknak ugyanis még dolga van a monetáris politikával is, hogy valahogyan kordában tartsák az energiaválság, a háborús krízis és a megszorítások előtti időszak osztogatásai miatt elszabaduló inflációt. Kérdés persze, hogy Varga Mihály meddig maradhat a székében.