Ma 2020 március 31. Árpád napja van. Holnap Hugó napja lesz.
Vegyük vissza Magyarországot!

Vegyük vissza Magyarországot!

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Mi lesz a választáson, milyen esélyei vannak a kormányzó Fidesznek? Sikerül-e az áttörés az ellenzéknek?

És mit kellene változtatni a kommunikációban, milyen stratégiai teendőket volna szükséges végiggondolni a kormány háza táján? Ezekre a cseppet sem egyszerű kérdésekre igyekszünk választ keresni az alábbiakban.

Arra a kérdésre, hogy bizonytalanság ütötte-e fel a fejét a jobboldali politikai közösségben az önkormányzati választás óta, határozott igennel válaszolgatunk. Valami megváltozott, és egyáltalán nem a kormányzó erők javára. Bekövetkezett, amit hosszú évek óta emlegettünk, és aminek kilencesztendős kormányzás után törvényszerűen be kellett következnie: az ellenfél rendezte sorait, és fontos részsikert aratott. Mindez lelki értelemben is felvértezi őket a 2022-es országgyűlési választásokra, egyidejűleg világosan kijelöli számukra a kívánatos és követendő irányt.

Ami nem más, mint a lehető legszélesebb körű összefogás. Ez és nem egyéb hozta meg nekik a fordulatot Budapesten, a nagyvárosokban. A Borkai-ügy csak felgyorsította a folyamatokat, de a számok tanúsága szerint így is, úgy is győztek volna számos meghatározóan fontos helyen. Az összefogás gyakorlatilag biztosra vehető 2022-ben is. Lehet, hogy néhány választókerületben nem sikerül megegyezniük, lehet, hogy öldöklő vitákat folytatnak a miniszterelnök-jelöltségért, de az utolsó pillanatban elrendeződnek, felállnak és egységet mutatnak majd.

Ez a borítékolható helyzet egyszerre jó és rossz nekik. Jó, mert az utolsó pillanatban, amikor már úgy tűnhetett, hogy végleg elmerülnek a süllyesztőben, visszatértek a porondra. Rossz, mert lényegében két kampányt kell levezényelniük egy időben: egyet a kormányzó Fidesz, egyet pedig az ellenzéki riválisok ellen.

Miközben folyamatosan az egységről, a zsarnokság elleni közös fellépésről beszélnek majd, a színfalak mögött megpróbálnak a többiek fölé kerekedni, az ellenzék vezető erejévé formálódni (DK, Momentum) vagy egyszerűen csak talpon maradni (MSZP, Jobbik, LMP, Párbeszéd). Ebből a kettős kényszerből csakis az származhat, hogy az ellenzéki pártok saját témáikkal korlátozottabban rukkolhatnak elő, hiszen egyeztetniük kell a többiekkel, együttmozdulási kényszerük miatt valószínűleg nem tudnak majd a szükséges mértékben tematizálni.

Marad az őszi önkormányzati kampányban megtapasztalt – és eredményes – botránypolitizálás. A kormánypárti politikusok felkészülhetnek arra, hogy munkásságuk és magánéletük nem pusztán boncasztalra kerül, de az ellenzéki sajtó a legapróbb részleteit is felmutatja majd az erre fogékony közönségnek.

A széles körű ellenzéki koalíció már évekkel ezelőtt megalakulhatott volna, de akkor bizonyos gátak még fékezték az együttműködést. A magyar közvélemény egyszerűen nem hihette, hogy például Balczó Zoltán közös platformra helyezkedik Ujhelyi Istvánnal, és hogy a balliberális térfélről olyan kvázi náciknak nyújtanak kezet, akik beleköpdösnek a Duna-parti cipőkbe. Mára már ez is lehetséges. Az új helyzetért azonban az érintett pártok teljes hitelvesztéssel feleltek, feláldozták karakterüket, programjukat, ideológiájukat a hőn áhított zsákmányért.

Ez az Achilles-sarka az ellenzéki együttműködésnek: ha a választók észreveszik az ellenzéki pártok mögött tátongó ürességet és hiteltelenséget, akkor a Fidesz negyedszer is kormányt alakíthat. Ha pedig nem, akkor szürreális és ártalmas figurák egész sora juthat kormányzati szerepbe.

Egy ilyen helyzetet – amelyben Gyurcsány Ferenc (vagy Dobrev Klára nevű alteregója) visszatérése éppen úgy benne van, mint a külföldről finanszírozott és kiképzett Momentum kormányzati szerepe – a sokmilliós nemzeti tábor aligha volna képes elfogadni. Éppen ezért az ellenzéki győzelem 2022-ben minden eddiginél feszültebb társadalmi közeget, akár polgárháborús hangulatot is eredményezhet Magyarországon.

Cselekvés vagy bukás

Jobbítani változtatva lehet, vagyis a tökéletességhez gyakori változások szükségesek – Churchill ritkán idézett gondolata 2020 első napjaiban tökéletesen ráillik a Fideszre. És itt a másik, úgyszintén tőle származó: aki nem tervez, a bukást tervezi meg. A 2018-as földcsuszamlásszerű győzelem után a Fidesz elkényelmesedett. A változás szükségessége nem bukkant fel a kommunikációs feladatok között, a párt stratégiai tervezői a bevált receptekből indultak ki. Tarlós István kampányán látszott leginkább, hogy sokan máris biztosra veszik a győzelmet.

Aztán a főpolgármester veszített az utcán, veszített a stúdiókban, és végül veszített a választáson is. Utcai plakátokat éppen úgy alig láttunk róla, ahogyan a példátlan fejlesztések, eredmények felsorolása, közkinccsé tétele is elmaradt. Mindazok, akik a Fidesz stratégiai műhelyeiben elzárkóztak az eredménykommunikációtól, gyakorlatilag a legfontosabb adut ütötték ki a főpolgármester kezéből. Helyette Karácsony Gergellyel volt tele a jobboldali sajtó is, de nem valódi, megfogható ügyekkel támadták, hanem egyszerűen alkalmatlannak nevezték – egyszer, tízszer, százszor, ezerszer. És hirtelen Karácsony Gergelyről kezdett szólni a kampány, nem Tarlós Istvánról.

Az emberek nagy része persze fogalmatlan, és pusztán az érzései vezetik – de ennyire mégsem szabad elrugaszkodni a választópolgárok mindennapjaitól. Valamit mondani kellett volna nekik, ahogyan mondani kell majd 2022-ben is. Adott esetben egy nagyobb történet folyamatos narrációja is elegendő lehet, amilyen éveken keresztül a migráció volt. Két és fél év múlva természetesen új kampánytémát kell keresni, hiszen az Orbán-kormány sikerrel akadályozta meg a bevándorlást, éppen ezért az emberek veszélyérzete alábbhagyott.

Változtatni kell, és jövőt tervezni a Fidesz országos lefedettségében is. Itt ugyanis fájdalmasan tátongó lyukakat tárt fel az önkormányzati választás. Bebizonyosodott, hogy a vidéki és budapesti alapszervezetek egy részében nem végezték el azt a munkát, amit a győzelemhez el kellett volna végezni.

A Fidesz sok helyütt telefonos párttá alakult át, a régiek megakadályozták az újak belépését, a kampányban pedig az elengedhetetlen mozgósításon kívül semmilyen progresszív javaslattal nem rukkoltak ki – mondván, hogy úgyis győzni szoktunk. Aligha véletlen, hogy Orbán Viktor már néhány héttel az őszi választás után úgy döntött, hogy nagyjából két tucat választókerületi elnököt levált, és több helyen újra felépíti a Fideszt. A tervezett változtatás alighanem a kormány szerkezetét is érinti, a következő két és fél évben az alapszervezeti munka megelőzi majd az országos teljesítést – a választókerületi elnököknek egyelőre otthon, a helyi csoportnál a helyük. Ez a helyes és indokolt döntés azonban csak akkor érezteti majd a hatását 2022-ben, ha új arcokat, fiatalokat is sikerül beemelni a megújuló szervezetbe.

Ezek a fiatalok

Az önkormányzati választások lezárása óta szinte minden elemző szóba hozta a fiatalok részvételét és szerepét. Sokan úgy látják – többek között e sorok írója is –, hogy a Fidesz nem tudta őket megszólítani, bizonyos esetekben, mint például a jászberényi pótválasztáson pedig még az is megkockáztatható, hogy a 30-on aluliak között az ellenzék elsöprő győzelmet aratott.

A fiatalok körében uralkodó politikai szimpátia alakulásáról megbízható, friss adatunk nincsen. Az önkormányzati választások eredményeit és részleteit nem plántálhatjuk át automatikusan, ezért csak a legutóbbi, 2018-as országgyűlési választásból indulhatunk ki.

A Medián felmérése szerint a Fidesz a 18–30 évesek körében szerepelt a legrosszabbul, de még itt is 37 százalékot szerzett, míg a Jobbik 31-et, a harmadik LMP pedig 14-et. Ha azonban összeadjuk az ellenzéki százalékokat, a Fidesz ebben a korcsoportban már tavaly is sima vereséget szenvedett volna, ahogyan a 30–39 évesek között is, 41 százalékkal. Minél idősebbeket vizsgálunk, annál jobban nyílik az olló, a nyugdíjas korosztályban a Fidesz 46 százaléka minden bizonnyal elegendő lett volna az önálló győzelemre is az életkori csoportküzdelemben.

Bár az ellenzéki szavazatok természetesen soha, semmilyen választási összefogással nem adódnak össze automatikusan, nem maximalizálhatóak, a fiatalok körében a Fidesz kifejezetten rosszul áll. Az ismertetett adatsor felvétele óta ugyanis átrendeződött minden: a Momentum nyilvánvalóan feljött a második helyre, még az is meglehet, hogy a legfiatalabbak körében megelőzi a Fideszt. Annak a ténynek, amit Lázár János is jelzett legutóbb, hogy tudniillik a következő választáson félmillió új szavazó lép be a politikába, akár döntő hatása is lehet egy szoros eredménynél. Ami egészen biztos: elodázhatatlan a munka, amellyel a legfiatalabbakat valamiképpen meg kell szólítania a kormányoldalnak.

Ennek a folyamatnak szükségszerűen ott kell folynia, ahol a fiatalok élete zajlik: a virtuális térben. Nem a parlamentben, nem a nyomtatott sajtóban és nem a szórólapokon – ezekkel a fiatalok politikai véleményére hatni nem lehet. A Face­bookon, de főleg az Instagramon kell a saját témáikkal megszólítani őket, és nem direkten politizálva, hanem influenszerek, zenészek, celebek segítségével. A kormány kommunikációját pontosan olyan szervezett kommenteléssel, különféle virtuális munkacsoportokkal kell megtámogatni, amilyeneket a Jobbik, a DK és a Momentum már régóta eredményesen alkalmaz.

Nem szabad elhinni, hogy a Fidesz háza táján jelenleg is működő internetes csoportosulások és a képviselőjelöltek munkatársainak tájékoztatása elegendő. Tapasztalataim szerint a jobboldali szimpatizánsok, Fidesz-tagok sokkal kevésbé vállalják a véleményüket az internetes térben, mint a baloldaliak.

Nem kommentelnek, nem lájkolnak, csak olvasnak és szörnyülködnek. Amíg ez így marad, addig a kormányoldal folyamatosan vereséget szenved majd a közösségi oldalakon. És mivel nemcsak az igazság, hanem annak látszata is fontos, a kormánypárti politikusoknak – ha tetszik nekik, ha nem – virtuálisan is jelen kell lenniük a fiatalok életében.

A Fidelitast nem valamiféle politikusképzőnek kellene tekinteni, hanem az egyetemi életben uralkodó baloldali dominancia ellensúlyozására alkalmas mozgalommá szükséges átállítani. Menővé, „trendivé” kell tenni a jobboldaliságot, amire eleve van fogékonyság az egyetemi fiatalságban, hiszen pártpreferenciáik között a Fidesz – nyilvánvalóan a szülői ház hatása miatt – mindig is vezető helyen állt.

Vissza az emberek közé!

A balsikerű önkormányzati választások legfontosabb tanulsága, hogy a XXI. századi, professzionális politikai közegben a politikus megnyerő személyisége nem mindig elegendő a sikerhez. Népszerű fideszes politikusok egész sora bukott meg ősszel, pusztán azért, mert az országos hangulat rátelepedett a kampányukra. A következő két és fél esztendőben soha nem tapasztalt nyomás alá kell venni a politikai ellenfeleket, minden apró hibájukat fel kell mutatni, ha szükséges, a nem túl ízléses ügyekből is ki kell kaparni a politikailag hasznosíthatót. Ha ez elmarad, hiába minden erőfeszítés, az indulatokat a túloldal szítja fel, ők határozzák meg a célpontokat.

A soron következő két és fél évben a szakértelem hiánya nyilvánvalóan megmutatkozik majd a most helyzetbe hozott ellenzéki polgármesterek és helyi politikusok munkájában. A jobboldali sajtónak szét kell zúznia ezeket a közszereplőket, országossá kell dagasztania a botrányokat. Minderre viszont csak akkor van esély, ha a kormány stratégiai döntéshozói felnőttnek tekintik az országos sajtó főszereplőit.

Az együttműködés alapjává a hálózatépítést, nem pedig a tervutasítást kell tenni. Ha ez utóbbi reflex rögzül, ugyanúgy, ahogyan ősszel, ezúttal sem sikerül a megfelelő módon becsomagolni az üzeneteket. Több hangszeren kell játszani, ez világos, de a hírek gyártását, kezelését, a hangsúlyok elhelyezését meg kell hagyni szakmai hatáskörben. Ha nem bízunk egymásban, akkor minden politikai törekvés szükségszerűen politikai környezetben is marad – az úgynevezett egyszerű embereket ugyanis a sajtó, nem pedig a képviselőjelölt éri el a leghatékonyabban.

Ezen a ponton – csak utalásszerűen – elengedhetetlen röviden szólni az elmaradt kultúrpolitikai fordulatról és a sajtó befolyásolási képességéről is. Ez a két pont a legfájóbb adóssága a jelenlegi kormánypolitikának. Hogy a magyar színház, könyvkiadás, film, képzőművészet jelene a jövőnk is egyúttal, felesleges magyarázni. Itt tehát nem folytatódhat tovább kormánypénzből az ellenség felöltöztetése, és nem egyéni esztétikai, hanem politikai alapon kell befejezni a magyar nemzeti érdekkel ellentétes kultúrcikkek állami finanszírozását.

Ha nem tesszük, hiába a fantasztikus eredmények, hosszú távon elveszünk, hiszen egy egész nemzedék szellemi felnevelését adjuk át másoknak. A sajtóval kapcsolatban hatalmasat léptünk előre 2002 óta, de hatékonyabban, korszerűbben és szakmailag igényesebben kellene elmondanunk mindazt, amit Magyarországról gondolunk 2022-ben. Nem propagandaoldalakra, hanem jobboldali indexekre van szükségünk – egyelőre még nem látszik az alagút vége.

Végezetül egyetlen szó a legfontosabbról: a korhangulatról. Mi, emberek között forgolódó közszereplők talán ennek a közvetítésével használhatunk legjobban azoknak, akiket foglalkozásuk, körülményeik elzárnak a valódi nyilvánosság elől. Nos, Magyarországon leváltó hangulat még nem érezhető, de hogy ez két és fél évig így maradjon, arra semmilyen garancia nincsen. Kezelni kell a helyzetet! Mindazok, akik tíz évig professzionálisan, kreatívan, rugalmasan reagálva működtették a Fidesz kommunikációját, reményeink szerint új ötletekkel, új felfogással kezdenek hozzá az elengedhetetlen változtatásokhoz. Kevés az idő, az ellenség pedig szaporodik. 2022-ben megvívjuk a magyar demokrácia harminc évének legfontosabb csatáját, eldől, hogy hazánk nemzetközi megszállás alá kerül-e, vagy folytatódik a nemzetállami sikertörténet.

Mi itt leszünk, és itt is maradunk. Csak majd valamikor, amikor értékeljük a mostani időszakot, esztendőket, nem elveszített lehetőségről, hanem megvalósult munkáról szeretnénk beszámolni unokáinknak. Még egy ilyen esély a mi életünkben már nem lesz. Éljünk a lehetőséggel, és vegyük vissza Magyar­országot!

Szentesi Zöldi László - ]]>www.demokrata.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Flag gondolja (33) Vetítő (37) Heti lámpás (239) Emberi kapcsolatok (36) Mozaik (83) Sport (729) Alámerült atlantiszom (142) Rejtőzködő magyarország (171) Kultúra (5) Mozi világ (440) Irodalmi kávéház (484) Egészség (50) Életmód (1) Titkok és talányok (12) Jobbegyenes (1723) Történelem (14) Mondom a magamét (4414) Gazdaság (645) Tereb (139) Autómánia (61) Gasztronómia (539) Nagyvilág (1449) Tv fotel (65) Politika (1571) Belföld (5) Szépségápolás (15)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>