A KISZ-vagyon felélésének egyik ügyvivőjét, az MSZP-ből a DK-ba dezertáló Varju Lászlót a súlyos, hatmilliárdos költségvetési csalással vádolt volt MSZP-s, Czeglédy Csaba kísérte el ügyvédként az ügyészségre, amikor a szebb napokat megélt egykori komlói vájárt két bűncselekménnyel meggyanúsították. A tiltakozáshoz a lecsót Gyurcsány főzte. Nem, azt még nem a lakókocsiban. Virág elvtárs mondása azonban örök: a nemzetközi helyzet egyre fokozódik.

Mi az hogy! Nagyon is! Március 23-án ugyanis időközi országgyűlési választást tartanak Újpest-Angyalföld egyik választókörzetében, éppen a kétszeresen is jogerősen elítélt s emiatt lemondani kényszerülő Varju László képviselői helyének megüresedése okán. Varjut az MTVA székházában a biztonsági őrökkel történt dulakodása kapcsán garázdaságért, míg egy másik vádpontban választás rendje elleni bűntett miatt jogerősen elítélték. Ez utóbbi, gondolnánk, egy plurális demokráciában különösen elfogadhatatlan, hiszen az egyik vetélytársát próbálta rávenni a visszalépésre, cserében pedig pénzbeli ellenszolgáltatást ajánlott neki.

Azt is vélelmeznénk, normál esetben, hogy a vesztegetési kísérletnek ez a sajátos módja pusztán erkölcsi normák alapján is elengedő lenne ahhoz, hogy egy többszörösen elítélt politikus – ha a börtönt érthetetlenül meg is úszta – önként távozzon a közéletből. Ám ha ezt nem is tenné meg, nincs az a demokratikus párt, amely a lebukott politikusától nem válna meg azonnal. A Demokratikus Koalíciónál nem így gondolták, miután Varjut a jogerős bírósági ítélet a közügyektől nem tiltotta el, Gyurcsányék most újra rajtkőre állítják.

Priusszal ma Magyarországon nyilvános pályázaton meghirdetett állást sem lehet betölteni, ám a Magyar Országgyűlésbe csont nélkül be lehet jutni. A legfőbb népképviseleti szervbe. A jogalkotóknak nem ártana ezen az abszurd példán elgondolkodni.

Azon is érdemes lenne elmerengeni, hogy például Varju László egyáltalán hogyan juthatott be valaha is a Magyar Országgyűlésbe? Azzal a politikai előélettel, amivel bír. Nem bűne ez a magyar értelmiségnek, történészeknek, társadalomkutatóknak, sajtónak? Akár önmagamat is okolhatnám, hiszen bő egy évtizede kutatótársammal lehetőséget kaptunk a Rendszerváltozás Történetét Kutató Intézettől egy, a rendszerváltáskor hárommilliárd forintra becsült KISZ-vagyon eltűnését, elherdálását feltáró tanulmányra és vizsgálódásra, ám személyes okok miatt a munka félbemaradt.
Márpedig Varju László kulcsfigurája volt a vadprivatizációs folyamatnak, ahogyan KISZ-es pajtásai és maga Gyurcsány Ferenc is. Varju a Demokratikus Ifjúsági Szövetség, a magát a KISZ jogutódjának hazudó szervezet, a Demisz Gazdasági Irodája ügyvivője volt Karl Imre kamarással. Utóbbit később a Gyurcsány-kormány államtitkáraként a brókerbotrányban is kihallgatták tanúként, merthogy Kulcsár Attila VIP-ügyfelei között is feltűntek a köddé vált KISZ vagyonelemeinek örökösei.
Fletó pedig mint a fantom Demisz alelnöke, 1989 júniusában bábáskodott a KISZ-székház eladásánál, illetve Csillebérc elajándékozásánál, később pedig Varju Demisz-ügyvivő megbízásából megkapta az országos bolthálózatú Ezermester Vállalat végelszámolását. Mily érdekes, a témában megkezdett kutatásaink során véletlenül éppen az Ezermester volt az, amelyről szinte semmit nem leltünk fel a levéltárakban.

Ám ennek oka lehetett az is, hogy a Demisz az 1994-es kormányváltást követően szőrén-szálán eltűnt a látómezőből, s Varju ügyvivő-vagyongazdát a Horn-kormány megalakulása után már a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány kuratóriumi elnöki székébe ejtőernyőzték át. Az 1995–2000 közötti időszakról készített jelentésében az Állami Számvevőszék áron alul értékesített üdülőkről, fiktív módon elszámolt költségekről, a belső ellenőrzés hiányosságairól írt, s büntetőfeljelentést is tett.

Milyen érdekes, hogy az egyik, a volt KISZ, illetve szakszervezeti vagyon „hasznosítása” során az egyik kimazsolázott panzió egész véletlenül Varju László cégbirodalmában kötött ki. Ennek kapcsán egykori párttársa, a volt belügyminiszter Lamperth Mónika azt írta Varjunak egy közösségi bejegyzésében: „Lacikám, ezt a csinos kis pecót nem láttam a vagyonbevallásodban!”

Varju már 1989-ben ott volt tűzközelben, amikor a Gyurcsányék által alapított fantom Demisz – amelyről a 2000-es években a Legfelsőbb Bíróság mondta ki, hogy sohasem volt a KISZ jogutódja – Csillebércet a maga ötvennégy hektárjával elajándékozta a Magyar Úttörők Szövetségének (MÚSZ). Czeglédi Katalin – Varju László felesége – egészen véletlenül érdekelt volt abban a cégben, amelyik 1999-ben 15 millió forintért megvásárolta a csillabérci vadászházat, mélyen áron alul.
Az átmentett, elherdált, a közalapítvány vagyonát megcsapoló tranzakciók végeredményéről keveset tudunk. Azt viszont igen, hogy a fantom Demisz aktáját már 2010 után zárták le a törvényességi felügyeletet gyakorló ügyészségnél. A kasszában 1240 forintot találtak.

Varju vagyonőr még mindig a magyar közéletben grasszálhat egy ilyen ÁSZ-jelentést követően, negyedszázad múltán is.

A szerző újságíró

]]>www.magyarhirlap.hu]]>