- 0
A dollárokat hazánkba gurító globalisták már az amerikai patriótáknak is megtiltanák, hogy együttműködjenek a magyar jobboldallal.
Ezt az üzenetet Kész Zoltánnal, a befolyásszerzést szolgáló összegeket becsatornázó Márki-Zay Péter féle Mindenki Magyarországa Mozgalom egykori alelnökével íratták meg egy tengerentúli lapban.
Kész cikke szerint a magyar kormány nem lehet jó konzervatív, mert az emberek oldalára állt a multinacionális cégekkel és nagy élelmiszerláncokkal szemben, és a háború, valamint Brüsszel elhibázott szankciós politikája által gerjesztett gazdasági nehézségek idején átmeneti jelleggel bevezette az árstopok rendszerét, majd a kötelező akciókat.
Az elmúlt hónapokban felerősödött az Egyesült Államok baloldali kormánya által Magyarországra és a nemzeti kabinetre helyezett nyomás. Ennek legfőbb oka természetesen az, hogy míg a háborúpárti Biden-adminisztráció az ukrajnai konfliktussal kapcsolatosan szinte egész Európában meglehetősen hatékonyan tudta érvényesíteni elképzeléseit, addig Magyarországon nem járt sikerrel. A magyar emberek a tavalyi országgyűlési választáson egyértelműen nemet mondtak a fegyveres összecsapások eszkalációját szolgáló lépések megtételére és arra a baloldalra, amely a magyar érdek helyett a külföldi finanszírozók elvárásaihoz idomult.
A kommunikációs és szakpolitikai támadások, valamint a szövetséges felek között szokatlan fellépés és beszédmód mögött ott áll a 2022 szeptemberében Bidenék által hazánkba delegált David Pressman nagykövet, akitől cseppet sem áll messze a helytartói szerepfelfogás.
A partneri viszonyt romboló folyamatot nagyban segíti az is, hogy Soros György idén júniusban átadta birodalma vezetését fiának, Alexandernek, aki a korábbinál erőteljesebb politikai fellépést ígért, és úgy tűnik, hogy meg is tartja a szavát.
Az elmúlt időszakban egymást követték a csípős odamondások – többek között azért, mert Magyarország kormánya a hagyományos családmodell védelmét tűzte zászlajára –, illetve az olyan lépések, mint a Nemzetközi Beruházási Bank magyar vezetőjének szankciós listára helyezése, vagy az elmúlt héten bejelentett, állítólagos biztonsági hiányosságokkal magyarázott vízumkorlátozás.
A helyzetet úgy összegezhetjük, hogy az amerikai globalista körök nem tudják elfogadni a magyar kormány politikai alapvetéseit, amelyeket Orbán Viktor így summázott az idei CPAC Hungaryn: no migration, no gender, no war (nem a migrációra, a genderőrületre és a háborúra). A válasz erre lényegében az, hogy ez esetben Bidenék nemet mondanak a normális szövetségesi együttműködésre. Az ellenséges fellépés egyik apró epizódja Kész Zoltán imént említett, Washington Examinerben megjelentetett írása, amelyben azt magyarázza a tengerentúli jobboldali közösségnek, hogy Orbán Viktor nem az a konzervatív ikon, akit ők keresnek, a róla szóló elismerő megszólalások pedig tévesek.
Ez azt jelenti, hogy a dollárbaloldal tartótisztjei szeretnék lerombolni azt a szoros partneri viszonyt, ami az utóbbi években kialakult a két ország patrióta erői között.
Kész Zoltánról érdemes megjegyezni, hogy 2015 februárjában a baloldali összefogás jelöltjeként szerzett országgyűlési képviselői mandátumot, majd 2018-as veresége után a Mindenki Magyarországa Mozgalomhoz csatlakozott. 2019-ben Márki-Zay Péter mellett ő képviselte a szervezetet amerikai körútján, amelyen támogatók mellett pénzt is gyűjtöttek. Az utat a Nemzeti Információs Központ által közölt adatok szerint a guruló dollárok botrányában központi szerepet játszó Action for Democracy későbbi igazgatósági tagja és pénztárnoka, Chris Maroshegyi szervezte, finanszírozásában pedig részt vett az Albright Stonebridge Group, az amerikai Demokrata Párt egyik legjelentősebb háttérszervezete. A baloldal későbbi közös miniszterelnök-jelöltje ekkor ismerkedett meg Korányi Dáviddal is, az amerikai „mikroadományokat” hazánkba juttató NGO majdani elnökével.
Kész a 2022-es történelmi választási vereség után szakított Márki-Zayval, azt követően, hogy összevesztek a guruló dollárok maradékán. Ezt követően a Civitas Intézet tanácsadójaként tűnt fel a hírekben, ahol együtt dolgozik a baloldali amerikai nagykövettel szoros kapcsolatot ápoló Somogyi Zoltánnal, valamint Teplán Istvánnal, a Soros-egyetem alapítójával és Gyurcsány Ferenc egykori főszemélyzetisével is. A korábbi parlamenti képviselő egyébként jelenleg egy washingtoni szervezet, a Consumer Choice Center kormányzati ügyekért felelős (!) munkatársa.
Az írás kiindulópontját úgy foglalhatjuk össze, hogy Kész Zoltán szerint csak az a jó konzervatív, aki úgy táncol, ahogy az amerikai baloldal fütyül, és a háború, illetve a szankciók árát az emberekkel fizetteti meg. A magyar kormány fő bűneként azt taglalja, hogy „árplafonokat állapított meg különböző élelmiszerekre, többek között a csirkemellre, és miközben ezt a politikát fokozatosan megszüntetik, cserébe az élelmiszerboltokban a kormány által előírt kedvezmények új rendszerét vezetik be.”
Éppen ezért – hangzik a felszólítás – „el kell gondolkodni azon, hogy Orbán hogyan válhatott sok amerikai konzervatív számára Sarkcsillaggá”. A szerző azonban nem csak a kormányt minősíti, hanem azokat a magyar választópolgárokat is, akik tavaly melegebb éghajlatra küldték a magukat külföldi zsoldba adó hazai politikai erőket.
„A miniszterelnök ahelyett, hogy konzervatív ikonként viselkedne – akinek Orbánt néha beállítják – a kommunista Magyarország maradványaira apellál” – fogalmaz az MSZMP utódpártjával is együttműködő politikus.
A politikai üzenet mellett Kész írása egy gazdasági jellegű iránymutatást is tartalmaz: „melyik amerikai befektető vagy cég akarna Magyarországon üzletet kötni a bosszúállás és a bizonytalanság ilyen felhője alatt?”
Az egykori országgyűlési képviselő a dollárbaloldal bevett szokásaihoz híven tehát nem Magyarország érdekeit helyezi az első helyre, hanem az amerikai vállalkozásokat igyekszik lebeszélni arról, hogy Magyarországra hozzák beruházásaikat, és ezzel új munkahelyeket, illetve termelő kapacitást létesítsenek hazánkban. A nemzeti kormány megbuktatása az ő koordinátarendszerükben minden más megfontolást felülíró cél, és e tekintetben azt sem tartanák túl nagy árnak, ha a magyar gazdaság összeomlana. Ezen a területen eddig nem értek el sikereket, a tavalyi évben – amikor az amerikai baloldal politikai beavatkozási kísérlete az országgyűlési választási kampányban a legnagyobb fordulatszámon pörgött – 16 százalékkal megdőlt a két ország közötti kétoldalú kereskedelmi forgalom rekordja.
Mindennél kiábrándítóbb lehet azonban mind a hazai, mind a tengerentúli balliberális politikai szereplők számára az a tény, hogy a magyar és az amerikai jobboldal barátsága minden korábbinál erősebb. Ez elsősorban annak a politikai teljesítménynek és sikersorozatnak köszönhető, amit a magyar kormányoldal az elmúlt tizenhárom évben felmutatott.
A washingtoni demokraták támadásai esetén pedig olyan fajsúlyos szereplők állnak ki Magyarország mellett, mint a vízumkorlátozási ügy kapcsán sok más republikánussal együtt felszólaló Kari Lake, akit sokan Donald Trump lehetséges alelnökjelöltjeként emlegetnek.
A kötődést olyan események mélyítik el, mint az Alapjogokért Központ által szervezett CPAC Hungary, amely tökéletesen rávilágított a hazai politikai oldalak közötti különbségre: míg Orbán Viktor sikerreceptjéért a világ minden tájáról sorban állnak a nemzeti erők képviselői, addig az ellenzék a washingtoni elvtársak váróiban toporog támogatásra várva.
A szerző az Alapjogokért Központ elemzője
Borítókép: Kész Zoltán volt országgyűlési képviselő (Fotó: Mátyus Tamás/MTI)
