A régi idők fociját idéző címfelütés azokat az időket idézi, amikor még szinte kötelező volt hasonlóan magyar- és nemzetgyalázó címeket adni, ha nemzeti tizenegyünket legyőzték a szovjetek. Persze azzal a különbséggel, hogy akkor még az oroszok és nem az ukránok vitték a prímet.

Ilyen és ehhez hasonló alárendelt sportújságírói véleményekkel, amelyek ugyancsak divatba jöttek a Tisza-önkény hónapjaiban, csak azért nem találkozhatunk már az újraéledő pártközponti lap, a Népszabadság hasábjain, mert az még nem jelent meg. Ha, hála Magyar (Brüsszel) Péternek meg az őt mozgató főnix SZDSZ-nek, hamarosan ismét utcára dobják, akkor abban az őskomcsi Hegyi Ivánok, Németh Péterek, Sebes Györgyök, Kocsi Ilonák, Hargitai Miklósok, Bolgár Györgyök etcetera még csöpögőbb tollal gondoskodnak majd a nemzetünket hasonlóan degradáló, lekicsinylő címekről és tartalmakról. Igaz, megénekelt hőseik már nem a testvéri szovjetek, hanem a hősi hoholok lesznek.

Változó idő – változó valag! Nekik secko jedno.

Volt kitől tanulniuk, például szakmai és ideológiai atyjuk, Szepesi György a szabadságharc vérbefojtása után szovjet tiszti egyenruhában járt be a Magyar Rádióba dolgozni.

Tételezzük fel, miért ne, ha a magyar–ukrán mérkőzés balhés perceiben Szoboszlai jogosan lekever egy nagy maflást az egyik lökdösődő, kakaskodó kék-sárga hohol játékosnak, akkor a 24.hu meg az összes többi független Magyar-csicska bértollnok valószínű a következő címet adta volna objektív hangú helyszíni tudósításának: „A magyar Szoboszlai önmagából kikelve lenyomta a hős ukrán labdarúgót.” Ez volt 40 éve a szovjettel és most ez lesz (van) megint! Na, kivel?

A szövetségi kapitánynak meg csak annyit: nem a szerencse, a foci hiányzott. Rossi! Ez tényleg rossz volt. Nem kicsit.

Borítókép: Mesterséges intelligencia, illusztráció

Franka Tibor

]]>www.demokrata.hu]]>