ahol önfeledten élvezhetik a „szebb jövőt” idéző szivárványos hangulatot. Az egyik meghívottat, a négyszáznegyvennégyes állomáshelyről érkezett „független-objektív”, azaz „nem propagandista” újságírót annyira lelkesítette az esemény, hogy beszámolót írt róla, nem is akármilyet. A 444.hu cikkét olvasva régi homályos emlékek villantak be, a fényes szelek ideje, amikor hasonlóan émelyítő stílusban méltatták a szovjet elvtársakat a magukat újságíróknak nevező propagandisták.

De lássuk, mi is történt, dióhéjban!

A Soros-blog jelen lévő megbízottja szerint Pressman úttörő rendezvényt álmodott meg, ugyanis családi pride-piknik még egyszer sem volt Magyarországon. A külsőségek rögtön magával ragadták a szerzőt, aki így lelkendezett: „Ugrálóvár, pattogatott kukorica, színes lufik. Filmes élményeim alapján valahogy így képzeltem el az amerikai kerti partik világát, és pontosan ez is várt rám, miután megérkeztem az amerikai nagykövet zugligeti rezidenciájára.” Majd hosszasan sorolta, hogy ki mindenkit vett észre a színes kavalkádban, a legnépesebb kontingens a momentumos csapat volt Cseh Katalinnal az élen.

Aztán jött maga a gazda, akiről a feltétlen odaadás hangján emlékezett meg a 444-es írnok. Jobb, ha szó szerint idézzük: „Pressman a Pride-hónapot júniusban egy nagyívű beszéddel nyitotta meg, és ezúttal is volt pár erős gondolata a jelenlévőkhöz. Rögtön azzal kezdte, hogy felidézte első Magyarországhoz kötődő emlékeit, melyek a ferihegyi repülőtéren látott »családbarát ország« feliratok voltak. Ahogy mondta, ugyanebben a szellemben köszönti ő is a mai résztvevőket, partnerével és két gyermekével.” Annyit azért itt meg kell jegyezni, hogy Pressman vállaltan homoszexuális, a partnere is férfi. Bár ez a nagykövet magánügye, de ha már családról és gyerekekről beszélnek, érdemes tisztázni, hogy nálunk, Magyarországon az anya nő, az apa férfi, a család ideális esetben anyából, apából és gyerekekből áll. Két férfi, vagy két nő nem tud családot alapítani.

A 444-es tollnok a továbbiakban idézte a nagykövet ismert elítélő véleményét a gyermekvédelmi törvényről, sőt megtudhattuk azt is, hogy az óvodások és kisiskolások genderpropagandára való érzékenyítését szolgáló Meseország mindenkié című könyv szerzőit hősöknek nevezte Pressman.

A cikk végén teljesen ihletett, mondhatni „transz” állapotba került a Soros-blog munkatársa, és egy giccses költői képpel zárta szivárványos révületét: „A nagykövet beszéde után a rendezvény végleg átalakult piknikké, így a gyerekek mehettek vissza az ugrálóvárhoz, a felnőttek pedig a bárpultokhoz, ahol többek között eredeti Budweisert is lehetett kérni. Slusszpoénként pedig a Carson Coma is megérkezett, így élőzenére bulizva/bólogatva gyönyörködhetett minden jelenlévő a budai erdők mögött lassan lenyugvó nap fényében.”

Volna mit tanulnunk tőlük ebből a műfajból, de mi inkább maradunk újságírók, a meggyőződésünk, az értékrendünk, a világképünk szerint.

Kis Ferenc - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>