Hogy az őt illető mínuszos hír (vagy még az sem) helyett most Tollhegyen-jegyzetet fabrikálok ]]>Fekete-Győr András kétségbeejtő benyögései­ről]]>, annak egyszerű az oka: hadd derüljön végre a puskaporos tudósításokba belefáradt olvasó. Kell a jókedv!

„2030-ra végre ne a Fidesz és a zsebnáci segédcsapata legyen az ellenzék Magyarországon, hanem egy tisztességes, hiteles és párbeszédképes politikai oldal!” – javasolja a kiérdemesült tápos ember. Nyomatékul hozzáteszi: „a NER-t a kormányból már leváltottuk, most az ellenzékből is le kell váltani!”

„Leváltottuk” – szavalja a kevély atléta, így, többes szám második személyben. Orra a magasban. Már a nolimpikonos indulásnál látszottak a pszichiátriai rendellenességek, amelyek aztán csak fokozódtak.

Mára már csak a nyelvezet és a testtartás a régi: „Minél gyorsabban el kell takarítani ennek a bukott, valóságát vesztett, megújulásra képtelen rezsimnek a maradékát!” Azért ne irigyeljük Fegyőrt, neki sem könnyű. Gondoljunk csak bele, mit kap szegény nap mint nap odakint, a terepen. Elvégre nem mindennapos pályaív az övé. Volt ugye Momentum-vezér, aztán miniszterelnök-jelölt, elítélt petárdahajigáló, elzavart országgyűlési képviselő, notórius kordonbontó, körberöhögött rollerzuhanyozó… Sokak szerint most szívlapát-várományos.

Legújabban a Politikai Üldözöttekért Alapítvány alapítójaként aposztrofálja magát. Persze ez is vicc, „politikai üldözöttünk” szimpla köztörvényes bűnöző. Nem üldözött – űzött.

Pilhál György - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>