Háború karácsonyra.

- Boldog karácsonyt minden mocskos, függetlenné vált bennszülöttnek!

- Hogy pofázol te, a kurva anyádat!

- Na de mindenki tudja, hogy a te tábornokod anyja egy büdös kurva volt!

- B.szd meg magadat meg az összes seftelő komcsidat!

- Valljuk be, papa, nálad nagyobb nácit nem hordott a hátán a föld.

- Kussolj, te kis seggfej!

Egy karácsonyi vacsorán így beszélget egy francia család Jean-Paul Dubois regényében. Egy francia élet, ez a címe, tudtommal még nem adták ki magyarul, pedig érdemes lenne. Franciaország elmúlt hatvan évéről szól (pontosabban az V. köztársaság megalakulásától, 1958-tól 2004-ig), egy valójában semmilyen eszméhez és emberhez nem kötődő író meséli el saját maga és családja életét.

A karácsonyi vacsora 1962 decemberében zajlik Toulouse-ban. Néhány hónappal vagyunk az eviani békeszerződés után, vagyis alig fél éve, hogy véget ért az algériai háború. A második világháborúban a nácikkal szövetkező vichyi kormány rendíthetetlen híve, a nagybácsi úgy dönt, hogy a karácsonyi vacsora jó pillanat arra, hogy testvéreit, unokaöccseit, szüleit megnevelje, sőt provokálja, hiszen jól tudja: a családban van hagyományos konzervatív, van ultraliberális és van szocialista is. Azaz a karácsony kitűnő alkalom, hogy meggyőzze a családját: a jobboldali elnök, de Gaulle (ahogy akkor hívták, a tábornok) áruló, hiszen mégis hogyan engedhette volna meg, hogy kedves gyarmatuk, Algéria független legyen.

A meggyőzés nem tökéletesen sikerül, irgalmatlan veszekedés, trágárságözön következik. Természetesen senki sem gondolkodik majd másképp a karácsonyi vacsora után, legfeljebb egy kicsit megutálják egymást.

Dubois önéletrajzi regényét, amely saját megfogalmazása szerint az első csóktól az első ősz hajszálig meséli el saját életét (is), legalább tíz éve olvashattam. (Legújabb regénye éppen most kapott Goncourt-díjat, ez egyszerűen 1968 apoteózisa, szemben az említett és sokkal összetettebb előbbi regénnyel, az Egy francia élettel.) Igen, tíz éve olvastam, de erre a jelenetre tisztán emlékeztem. Természetesen most belelapoztam, hogy felidézzem pontosan a szidalmakat, de maga a karácsonyi háború felejthetetlen irodalmi élményem.

Az emberi ostobaság és agresszivitás tökéletes leírása.

Tudom, nem nehéz kitalálni, Dubois regénye Fekete-Győr Andrásról jutott eszembe, hiszen a Facebookon sajátos karácsonyi videóüzenetet küldött.

Persze, ha Fekete-Győr Andrásról valamit írunk az Origón, vagy akár én itt szóba hozom, mindig két, párhuzamos gondolat jut eszembe. Megpróbálom magam diszkréten kifejezni: enyhén szólva nem tűnik briliáns képességű embernek, gondolatai mélysége nem feltétlenül Platónt idézi, egész személyiségéből a gyengeség árad, egyszóval egy megmosolyogtató politikusszerűség. A Momentum elnöke, de már pusztán ezt a szót, hogy elnök, nehéz megállni, hogy ne tegyük idézőjelbe. Az első gondolat ilyenkor persze így az, hogy abszurditás Fekete-Győr Andrással érdemben foglalkozni, ahogy persze Cseh „Katkával” is, hogy ne menjünk sokkal távolabb. De a második már az, hogy azért nem szabad szó nélkül hagyni.

Fekete-Győr arról beszélt az említett videóban, hogy karácsonykor a családjukat meglátogató fiatalok kezdjenek politizálni esetleges Fidesz-szavazó rokonaikkal. És ne is álljanak meg itt: próbálják manipulálni őket, például hozzák szóba esetlegesen külföldön dolgozó közös ismerőseiket. (Mintha a magyar embereknek ez lenne a legnagyobb problémája, ez foglalkoztatná őket leginkább, hogy – a régióból egyébként a legkisebb arányban – kimennek fiatalok egy időre külföldre dolgozni.) Aztán még egy ötlet: vigyék közel eltévelyedett rokonaikhoz az ellenzéki propagandát. Mégpedig úgy, hogy az ajándékot csomagolják a Magyar Hang nevű hetilapba. Elegáns, az ünnephez méltó egy újságpapírba csomagolt ajándék (itt még a zöldbohóckodással is előjön Fekete-Győr), az meg főleg életszerű, hogy a Magyar Hangba becsomagolt papucsot a nagypapa gyorsan félreteszi és elkezdi olvasgatni a csomagolópapírt. Végül következnek a Fekete-Győr-szintű miniterrorizmus ötletei: programozzák át rokonuk tévéjét, tehát hogyha a köztévé vagy a TV2 az első, akkor száműzzék a 140. helyre. Nyilván nem találják majd meg a rokonok kedvenc csatornáikat. Milyen egyszerű is az élet. Aztán pedig akadályozzák meg, hogy az Origo legyen a számítógépen a kezdőlap – nyilván lopják el hozzá a belépési kódot –, és állítsák be helyette az ellenzéki propagandamédiumokat.

Mint egy rosszul kiképzett ügynök, aki nem értette meg az eligazítást. Mintha enyhén szólva rosszul egyszerűsített volna le egy utasítást. Mintha az eligazításon nem Alain Delon ült volna, hanem Pierre Richard.

Mégis ki akar karácsonykor a halászlé meg a bejgli fölött politikáról veszekedni? Ha tényleg elkezdi babrálni a budapesti momentumos srác az apja tévéjét, nem ordítozás lesz a vége? Hogy hagyd már Jenőke a tévémet! Nem ez lesz a vége? A vidéki rokont pedig miért egy magatehetetlen, gondolkodásra képtelen, buta embernek képzeli el Fekete-Győr és pártja? Az a vidéken élő tanár vagy földművelő vagy buszvezető vagy orvos, akinek a Pesten dolgozó unokaöccse hazajön és a töltött káposztánál arról kezd el beszélni, hogy aggódik, mert az állam nem akar elég pénzt adni a Május 1. mozi helyén nyílt magánszínháznak, vajon ekkor ez az idősebb rokon nem megijed, hogy Lajoska megbolondult, vagy nem kezd egyszerűen röhögni?

Túl azon, hogy feltehetően egyetlen normális fiatal sem fogadja meg Fekete-Győr tanácsát, fel sem merül benne, hogyha mégis, semmilyen eredménye nem lenne?

Meg hát ez a gondolkodás.

Hogy azért szerzett harmadszor is kétharmadot a Fidesz, mert a „vidéki” emberek nem találják meg a távkapcsolón az ellenzéki híradót, nem találják meg az újságosstandon az ellenzéki újságot, az interneten meg nem találják meg az ellenzéki oldalakat. Még mindig ugyanitt tart az ellenzék? Nem képesek feltételezni, hogy az emberek, igen, ott a távoli, vadregényes vidéken is, tudatosan választanak? Tudatosan néznek Tényeket, tudatosan nézik a köztelevízió híradóját, tudatosan kapcsolnak a Hír TV-re, tudatosan Magyar Nemzetet vesznek, tudatosan olvassák az Origót, a 888.hu-t vagy mondjuk a Pesti Srácokat? És bár tudják, hogy hol találják az interneten a 444-et, idegesíti őket a hangnem és tudatosan nem olvassák?

A szándék, Fekete-Győrék szándéka, egészen riasztó. A megvalósítás viszont megnyugtató. Karácsonyi háborúskodást provokálni, a választót egyszerre hibáztatni – hiszen a „gondolat” mélyén mégiscsak ez húzódik meg – és lenézni, maga a tökéletes ellenzéki zsákutca.

Megint egy ellenzéki ötlet, ami ismét csak az újabb fideszes kétharmadot készíti elő.

Gábor László, az Origo főszerkesztője - ]]>www.888.hu]]>