A sablon vicc poénjával nem fárasztanám a Kedves Olvasót. A Momentumban ugyanis nem biztos, hogy még maradt ennyi ember. Most éppen a „kommunikációs vezető” lépett le, korábban a „kampányfőnök” és a „kabinetfőnök” távozott. Így ki fogja megvalósítani a „Fogjuk meg, és vigyétek!” című neo-demokrata pártprogramot? Tagság keresésre eddig nem jutott idő.

Hogyan alapítanak pártot az új-demokraták? Először is összeülnek egy megfelelő nimbuszú szórakozóhelyen, és eldöntik, kit zárnak ki. Aztán – biztos, ami biztos – kizárják azt is, aki a döntést kezdeményezte.

Ezután eldöntik, hogy pártelnököt választanának. A vitában lemondanak még néhányan, többen ugyanezzel fenyegetőznek, az egyikük viszont beájul, mert megkóstolta a pálinkát. Azt mondták neki ugyanis, hogy ez hungarikum, és a minap a személyi igazolványát nézegetve legnagyobb megdöbbenésére rájött, hogy hazája Magyarország. Eddig azt hitte, hogy ez a hetedik kerület…

Ő lett a pártelnök. Ezt elsősorban azzal érdemelte ki, hogy meggyőzően tud részeg ejtőzés közben vigyorogni. Másfelől, valaki említette a vitában, hogy vannak első kerületi gyökerei is, azaz hitelesen tudja képviselni Magyarország egészének problémáit. Legutolsósorban pedig azért, mert amíg ő aludt, mindenki más kölcsönösen kizárta magát és egymást a pártból. Egy szavazata pedig még ájulás előtt volt magára.

Végül újra összeültek, bevonva a vitába a korábban kizártakat és kiutáltakat. Hát hogyan lesz így párt? Nem ezért jöttek össze? Egy emberes párt mégsem lehet! Ezért felébresztették az újdonsült pártelnököt, aki azt mondta: Abszint! Ami egy kör erejéig összefogást teremtett.

Rövid pillanat volt, és a kiújult paláver akár pártszakadást is eredményezhetett volna, ha valakinek nem jut eszébe: osszunk pozíciókat!

Mert hogyan lehetne egy parlamenten kívüli, a politikába „bürokráciamentes frissességet” hozó szervezet demokratikus egy pártigazgató nélkül? Annak meg ugye dukál egy helyettes is. Helyettessel jár a titkárnő. Vagy titkár. A Momentum nyitott párt.

A pártelnök közben megint felriadt, és jelezte, hogy neki funkciója miatt kabinet is kell. Ilyesmijük nem volt, de egy kabinetfőnöknek jelentkező tag gyorsan akadt. Ő már korábban erősen tiltakozott a procedurális demokrácia párton belüli elburjánzása miatt, így nem jutott helyetteshez. Kapott viszont két tematikus szóvivőt és egy téma-mediátort.

Aztán lett kommunikációs vezető, kampányfőnök, és – több tucat, egyelőre betöltetlenül hagyott poszt mellett – felállítottak egy késő-kreatív belvárosi mentális kultúrát kutató csoportot is. Felmerült az is, hogy nincs felelőse a skizofrénia szó kutatásának, de ezt elvetették, mert a kifejezést kirekesztőnek találta valaki. Ő kárpótlásul felkérést kapott a párt kerékpárküllő-stratégiájának kidolgozására.

Közben jött egy pincér, és megkérdezte, kinek adhatja a számlát? Mert a pultnál ezt többen elfelejtették rendezni. A pártelnök – akinél a kirendelt bankkártya volt – az asztal alá esett, és egyelőre nem találtak egyszerű tagot, aki bármivel is előmozdíthatta volna a probléma megoldását. Mondjuk arrébb tenni valamit. Vezető mégsem csinálhat ilyesmit?! Pláne dolgozni, fizetni…

És ekkor a Momentum Mozgalomnak hirtelen elszivárgott a kommunikációs vezetője, kampány- és kabinetfőnöke.

A Momentum egy projekt.

Addig működik, amíg valaki pénzeli. Hagyjuk a soros neveket, mindenki tudja már, miről van szó. A lényeg: a Momentumra nincs társadalmi igény, a szervezetben nincs újító gondolat – ami annak látszik, csak úgynevezett politikai technológia.

Fotó: facebook.com

Máté T. Gyula - ]]>http://matete.pestisracok.hu/]]>