Kormányt alakítanak ma a Belvárosban! „Baloldali és jobboldali szakértők”, kevesek között Balázs Péter és Bod Péter Ákos ex-miniszterek jelentik be, hogy van nekik programjuk, de legalábbis készülhet. Miniszterelnök lehet Karácsony Gergely is az „alternatívát kínáló” árnyékkormányban, vagy tulajdonképp akárki. Micu nevű nihilista macskám felkapta a fejét a hírre! Lehetőséget szimatolt.

Micut elégedett pillanatában érte el az újabb „demokratikus kezdeményezésről” szóló információ. Éppen túl volt a reggelijén, ami után aludt, majd újabb étkezést követelt ki magának. Nem kevés joggal érezte azt: nem neki van gazdája, hanem ő tiszteli meg „kiszolgálóját”, hogy eltűri annak kertben és házban való tartózkodását. Etetheti is Micut, ami végképp megtiszteltetés minden emberféle számára.

Micu úgy gondolta, ez a hozzáállás kiemelt esélyeket biztosít számára, hogy ellenzéki miniszterelnök-jelölt legyen. Eddigi élete folyamán ugyan soha nem merült fel benne, hogy kormányt alakítson, de hát még fiatal macska volt.

Micu ekkor tévében megfigyelt „tekintélyesen kritizáló” ábrázatot vágott, amitől azonnal megijedt. Havas Henriknek vagy Puzsérnak kinézni zsenánt volt az ő csepeli köreiben. De mivel még ebéd előtt volt, így azért idejébe belefért egy új „demokratikus kormány” felállításának gondolata is.

Micu azt ugye magától értetődőnek vette, hogy a miniszterelnök csak ő lehet. Nyilvánvalóan sokkal cicusosabb, mint Vona vagy Karácsony, Szél Bernadettről nem is beszélve. Micu elégedetten megvakargatta a buksiját. Megy ez.

A választói akarat nem igazán érdekelte, cuki volt.

„De kell egy program!” – vetődött fel Micuban. Ennek irányvezetője értelemszerűen csak Micu demokratikus jóléte lehet. És mi lenne nagyobb jólétére az emberiségnek, mint az ő – így is pofátlan számú – étkeztetéseinek fokozása! A választópolgár legyen szolidáris, ha egy balliberális politikus zabálni akar! Pláne, ha az illető macska!

Micu képzeletében így kipipálta az alapvető programpontot. A jó ötletet egy még jobb követte: mi lenne, ha az ő szabadgondolkodó jóléte kedvéért neki semmit sem kéne tennie? Jó-jó, ez eddig is így volt, azonban, amennyiben ezt kötelezővé tennék, az igen progresszív lenne! 

„Mi kellhet még?”  – Micu kissé ingerülten paskolt el egy pihét. Aztán ránézett a pihére, és rájött, hogy ebben a dologban azért rejlenek lehetőségek. Több kell ilyenekből! Egy kormány, amelynek tagjai csak az ő játékára szolgálnak?! Hiszen új arcok kellenek a politikában! Itt van, ő, Micu, meg a pihék!

Jó terv volt, Micu ennek örömére dorombolt is egyet a maga kedvére. Aztán mégis inkább dühösen fújt egyet a sorsra. Egy pókot figyelve rájött ugyanis arra, hogy az a Gyurcsány nevű valaki ebben a momentumban jobban tudja kacérgatni a pihéket. Újakat, fiatalokat, finomakat. Játszmákra valókat.

Micu azonban még mindig nem esett kétségbe. Alternatívákat keresett. Az új szöszgombolyag persze vidámabb, de ott a megszokott. Sokszor kipróbált, jól szolgált. Ráadásul, erre még mozdulnia sem kell, jön magától ajánlkozni. Micu azonban nem akart emeszpés macskává válni.

Utolsó ötletként Micunak eszébe jutottak a szakértők. Az jó lehet! Részben bárkire ráfogható – ez legalább olyan jó becenév, mint a politológus. De ami fontosabb, annyi van belőlük, mint a tenger. Európai uniós szakértőből ráadásul annyi, mint a pihe… olyanok is.

Micu morgott. Valami nem stimmelt itt a kormányalakításával. A szavazó ugye letudva, igazán szép libbal program is van. Minisztereket is össze lehet kapkodni. Mi a gyenge pont?

„Megvan!” – ágaskodott fel lelkesedésében Micu. A szponzor. Ez hiányzott eddig igazából a demokratikus képletből!

Aztán nagyon elszomorodott. Gazdája nem hasonlított se Sorosra, se Simicskára. Így hogyan legyen liberális kormányfő, de legrosszabb esetben is meg nem értett értelmiségi cica? Kelemen Anna szakmája nem csábította.

Micu végül hagyta az egészet a fenébe.

Úgyse voltak a „demokratákkal” egy alomból valók.