Ma 2022 augusztus 13. Ipoly napja van. Holnap Marcell napja lesz.
54f2295a45775.jpg

Máté T. Gyula: Európai dzsinn

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)

Vérbe fagyott anyák, apák és gyerekek. Vér, könny, halál. Párizs, Brüsszel és most Isztambul. Európa háborúban áll. A terrorral is, önmagával is.

Kérem, véletlenül se értsék ezt kegyeletsértésként: az isztambuli merénylet kódolva volt. Nem azért, mert korábban is voltak hasonlók, amelyeket akkor a török vezetés a Kurd Munkáspártra fogott – választások is közeledtek, no meg kellett az ürügy, hogy odacsapjanak a lényegében semmibe vett sok tízmilliós kisebbségnek odahaza, Irakban és Szíriában is. Azért, mert Recep Tayyip Erdogan elszámolta magát. A mindenható török vezető rosszul mérte fel az „arab tavasz” nyújtotta lehetőségeket. Úgy gondolta, hogy neki a „minél rosszabb a többieknek, annál jobb nekem” stratégia a követendő, a feldúlt Egyiptom és Líbia a karjaiban keres menedéket. Az újjászülető modern kori Oszmán Birodalomhoz még ki kellett volna iktatni a régiós vetélytársakat, Iránt és Szíriát. Utóbbi kettőt a nagy szövetséges, az Egyesült Államok is kiiktatta volna szívesen. Ezenkívül még meg kellett győzni a muszlim világot, hogy ő, és csakis ő az igaz hit letéteményese. Ezért volt szükség a látványos összeveszésre Izraellel is, habár tény, hogy az ürügyek előadásában a zsidó állam sem fogta vissza magát.

Jó kis terv volt, papíron még működhetett is volna. A valóságban azonban nem ez történt, Líbia „szabadságharcosai” nem menekültek senkinek sem a kebelére, inkább egymás kiirtásába fogtak. A „felszabadító” nyugati hatalmak nemcsak demokráciát nem hoztak, de még a beígért újjáépítést is elfelejtették. Vállat vonogatva eloldalogtak. Egyiptom túl nagy falatnak bizonyult, a hadsereg nem kért Erdoganból, de az oroszok és az amerikaiak is mindent megtettek, hogy ne sikerüljön a kairói terv.

Szíriában megvolt a washingtoni jóváhagyás. Nyílt titok, hogy Isztambul legalábbis félrenézett, amikor Törökországon keresztül érkeztek újoncok az Iszlám Államhoz, a terrorszervezet az olajüzleteit is az országon keresztül bonyolította. Az Iszlám Állam dzsinnjét az Egyesült Államok engedte szabadjára, azonban a lámpást Törökország is lelkesen dörzsölgette. A Fehér Ház több százezer halott, tízmilliónyi menekült után rájött, hiba volt az Iszlám Állam támogatása – Bassár el-Aszad szír elnök sem bukott meg, a terrorveszély viszont ezerszeresére nőtt. Közben beszálltak az oroszok is, a szíriai helyzet gyökeresen megváltozott.

Erdogan viszont nem akart a tervén módosítani, annak ellenére sem, hogy egyre több intő jelzés érkezett a tengerentúlról is. Inkább kockáztatott, emelt a téten: lelövetett egy állítólag török területre tévedt orosz katonai gépet. Úgy gondolta, hogy ebben a helyzetben az amerikaiaknak muszáj lesz újra mellé állniuk minden más kérdésben is. Az oroszok meg majd lenyelik a békát. Nem ez történt. Washington kimért maradt, Moszkva meg több mint ingerülten reagált. Erdogannak engednie kellett, értelemszerűen először az amerikaiaknak. Elkezdett leépíteni minden kapcsolatot az Iszlám Állammal, elzárta a terrorszervezet országán átfutó utánpótlási folyosóit. Moszkvától nem kért bocsánatot, noha a bevezetett orosz szankciók, az orosz turisták elmaradása, a közös energiaprojekt bukása eurómilliárdokat vett ki a zsebéből. De ott volt az Európai Unió, a migránskérdéssel Erdogan nyíltan zsarolni tudta Brüsszelt, az unió vezetői meg tejeltek és ígérgettek.

S akkor jött a Brexit. Amivel nem csak az a baj, hogy London kiesésével Törökország elveszíti egyik legnagyobb uniós jóakaróját. A gond az, hogy a britek alapvetően a migránskérdés, a török vízummentességgel várható újabb invázió miatt mondtak nemet az EU-ra. Erdogan reálpolitikusként rájött: a nyugati országok vezetői nem fognak neki több engedményt tenni, ha nem akarnak David Cameron sorsára jutni. Váltania kellett, ha úgy tetszik, száznyolcvan fokos fordulatot tett, kibékült Izraellel – ezért Washingtonból amúgy is nyúzták jó ideje – és Canossa-levelet küldött Moszkvába.

Mondhatnánk, minden jó, ha jó a vége.

Hát nem. Nagyon nem. A dzsinn ugyanis szabadon van. A keddi isztambuli rémálom megmutatta, hogy az Iszlám Állam tökéletesen kihasználta azt a többéves szabadságot, amit neki biztosított a török vezetés. A terroristák a migránsokkal nemcsak az Európai Unióba, hanem Törökországba is megérkeztek. Ez közös háború, amelyet csak közösen lehet megvívni. Kérdés, tanul-e ebből a török vezetés, és értelmes együttműködésbe kezd-e a régiós országokkal, az oroszokkal és az Európai Unióval. Utóbbi persze legalább akkora kérdőjel: az unió „nagyjai” eddig Párizsból és Brüsszelből sem vontak le semmilyen épkézláb tanulságot, leszámítva, hogy több a rendőrcsizma az utcákon. A Brexitből a tegnapi uniós csúcs tanulságai szerint is arra következtetnek, hogy mindent jól csinálnak, csak a britek hülyék, s ugyanezt kell csinálni, csak még gátlástalanabbul. Kérdés persze, milyen az a „gátlástalan semmi”? Valószínűleg olyasmi, mint a hatékony brüsszeli vezetés.

A terrort addig nem lehet legyőzni, amíg Európa saját magát marcangolja, s haszonleső bürokraták teszik impotenssé.

Máté T. Gyula – ]]>www.magyarhirlap.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Történelem (15) Életmód (1) Egészség (50) Emberi kapcsolatok (36) Szépségápolás (15) Heti lámpás (260) Vetítő (30) Mozi világ (440) Jobbegyenes (2383) Tereb (141) Gazdaság (667) Mondom a magamét (6241) Belföld (8) Nagyvilág (1464) Politika (1581) Mozaik (83) Alámerült atlantiszom (142) Rejtőzködő magyarország (168) Kultúra (6) Flag gondolja (33) Irodalmi kávéház (513) Titkok és talányok (12) Gasztronómia (539) Autómánia (61) Tv fotel (65) Sport (729)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>