A párizsi Notre-Dame kincseit mutatja be októbertől januárig a Louvre – adta hírül a média. Az információ szerint a kiállításon látható lesz Jézus keresztjének egy darabja is. Hozzáteszik, hogy az ereklye Napóleon császársága idején került a híres királyi kápolnából, a Sainte-Chapelle-ből a Notre-Dame-ba.

Vita tárgya a mai napig, hogy milyen fából ácsolták a szent keresztet, amelyen Jézus kiszenvedett. A legrégebbi információ Kr. u. 570-hez fűződik, amikor egy észak-olaszországi zarándok a bizánci uralom csúcspontján a Szentföldre utazott, és élményeiről elbeszélést írt. Egyebek mellett feljegyezte, hogy a keresztfa diófából készült. Kétségtelen, hogy Jézus korában, Galileában és a Libanon-hegység lábainál már termesztették a diót, és fáját mindig nagyra becsülték.

Az erdélyi Gyimesből származó versike azonban más fafajtát jelöl meg. „Ó, keresztfa hol termettél, / talán cédrus fából lettél? / De szomorú szép virágod, / mikor Jézust halva látod!” A Biblia jó néhány helyen említi a cédrust, amely az emberiség vízözöntörténeteiben is szóba kerül. A kereszt ellenben készülhetett olajfából is. A görög mitológiában Pallasz Athéné és Poszeidón vetélkedett Athén birtoklásáért. A tenger istene forrást fakasztott, Athéné viszont olajfát ültetett az Akropoliszon. Az istenek a víznél is fontosabbnak találták az olajfát, tehát Pallasz Athéné nem érdemtelenül győzött. „…S most olajfa alatt ülnek le, a szent fa tövében…” (Odüsszeia, XIII. 102–104.) Egy görög régész 1968-ban, Jeruzsálemben, a római kori sírok feltárása közben egy sarokcsontot talált, amelybe egy tizennyolc centiméteres szöget vertek be. A szög egy kis olajfadarabhoz volt rögzítve. Feltételezik, hogy ahhoz a fához, amelyből a keresztet is ácsolhatták.

Adalék még a Parasztbiblia, amelyben az áll: „Mikor az Úr Jézusnak csinálták a keresztet, akkor abba is vótak Szent Péter-szögek. [A Czuczor–Fogarasi szótár azt írja, hogy a fenyődeszkákban lévő kemény csomókból kinőtt ágaknak a tövéről van szó.] És valahogy ezek a szögek oda kerültek, ahol az Új Jézusnak a keze vót. Oszt akkor azt a nagy szöget nem lehetett beverni, mert a Szent Péter-szög nem engedte. (…) Azért van a fenyőfába sok szög, mert arra feszítették az Úr Jézust. Haragudtak is a zsidók, hogy sok fát kellett kivágni, míg elkészült a Jézus keresztje. Mer ugye, ott mindig kiesett a szög, ahol a Szent Péter-szög vót.” Egy bájos székely rege ugyancsak kapcsolatos Jézus kereszthalálával. A poroszlók Jézus keresztjéhez fát kerestek. A tölgy a hírt halva megkeményedett, a baltát kivetette magából; a fenyő tűlevelei felborzolódtak és összeszurkálták a favágókat; a jegenye folyton elhajlott a balta elől; a rezgőnyár azonban nem kerülhette el a sorsát, és azóta reszket, nehogy a szomorú eset megismétlődjön.

Egy 19. századi francia tudós építész, Charles Rohault de Fleury (1801–1875) a mikroszkóppal megvizsgált töredékek alapján, arra a következtetésre jutott, hogy Jézus keresztfája fenyőfából készült. Megállapította, hogy a kereszt súlya 74,8 kg volt, három-négy méter magas és két méter széles. A keresztény hagyomány szerint Krisztus keresztjét „háromrészes fának” is nevezik. Úgy gondolják, hogy ciprusból, fenyőből és cédrusból „gyártották”. Egy legenda szerint Jézus korában somfák is nőttek Jeruzsálemben, amelyek erejükben a tölgyfákhoz hasonlítottak, és ezekből faragták ki a szent keresztet. A skót gael nyelv egyik változata a nyárfa mellett teszi le a voksát. A nyárfa a halál, a feltámadás, az újjászületés szimbóluma. Mivel fejezhetném be a felsorolást? Egy Ibsen-idézettel: „Foszd meg az átlagembert az illúzióitól, és megfosztod a boldogságától.” Ez vonatkozik a párizsi szent kereszt ereklyére is.

Kő András

A szerző újságíró

]]>www.magyarhirlap.hu]]>